Index Vakbarát Hírportál

Otthon szénné égnek, Európában aláznak

2014. november 26., szerda 01:01

A Borussia Dortmund hétmeccses nyeretlen – benne egy ötös vesztes – sorozatot szakított meg a 11. fordulóban a Bundesligában a Mönchengladbach világbajnok játékosa, Cristoph Kramer félpályás öngóljának köszönhetően, de utána csak egy döntetlent tudtak összehozni a Padernborn otthonában, így továbbra is csak a helyosztót jelentő 16. helyen állnak.

Pedig a papíron nehezebb Bajnokok Ligájában szárnyalnak, négy meccsen több pontot szereztek, mint a bajnokságban 12-n, már továbbjutók, a 13 rúgott góljuk a második legtöbb a 32 csapat közül, az egy kapott pedig hármas holtversenyben a legjobb eddigi eredmény (csak az első négy fordulót nézve).

A mélyrepülés nemcsak a BL-szereplés, hanem a tavalyi eredményük miatt meglepő. A bajnokságban a Bayern mögött ugyan messze leszakadva, de magabiztos, hétpontos előnnyel lettek másodikak, döntősök voltak a Német Kupában és a Bajnokok Ligájában is a negyeddöntőig jutottak, pedig folyamatosan több kulcsjátékosuk is sérült volt.

Többek között a nyolcadik Mainz, a tizedik Köln, a tizenegyedik Schalke és a tizennegyedik Hamburg is megverte őket, míg a jelenleg tökutolsó Stuttgart ellen is csak döntetlenre futotta az erejükből.

Ez a kétarcúság nem egyedülálló a futballban, sőt, viszonylag gyakran előfordul, hogy egy-egy csapatnak sokkal jobban megy egy nemzetközi kupában, mint hazája bajnokságában. Összeszedtük az elmúlt időszak csapatait, amik formájára tökéletesen illik a Dortmund idei Dr. Jekyll és Mr. Hyde párosa.

A Bayern Münchentől sem állt távol a hullámzó teljesítmény. Nyugatnémet csapatként a 70-es évek közepén az Ajaxot váltva három BEK-et nyertek, a középső szezont viszont csak ez mentette meg. 1974-ben megnyerték a Bundesligát, két évvel később harmadikak lettek, 1975-ben viszont csak a 10. helyen végeztek, emiatt a szezon közepén ki is rúgták Udo Latteket, akit Dettmar Cramer követett.

1982-ben az Aston Villa sikere után megszakadt a BEK-ben az angolok monopóliuma – két-két Liverpool és Notthingham Forest, majd egy újabb Liverpool-siker után az Aston Villa nyerte a sorozatot. A 71 év utáni első bajnoki címmel kiharcolták a klub első BEK-indulását, a döntőben óriási meglepetésre legyőzték a Bayern Münchent, erre viszont ráment a bajnoki szezonjuk és csak a 11. helyen végeztek, Ron Saunders helyett pedig Tony Barton fejezte be a szezont, mint vezetőedző.

Az olasz foci, egészen pontosan Milánó szezonja volt az 1993-94-es, hiszen a Milan BL-t, az Internazionale pedig UEFA Kupát nyert. Ez a korszak egyébként isaz olaszokról szólt, hiszen 1989 és 1996 között hat UEFA Kupa és négy BEK/BL-trófea került a csapataikhoz.

Az Inter az előző évben második lett a Serie A-ban, így jutott a kisebb európai kupába. Három évvel korábban is ők nyertek, akkor a Roma ellen, 94-ben viszont kettős győzelemmel (két 1-0-val) verték a Casino Salzburgot a címért. A bajnokságban viszont elképesztően gyengék voltak, a 18 csapatból a 13. helyet szerezték meg és csak egy ponttal előzték meg a még kieső 15. Piacenzát. Ez viszont nem a szezon közben elküldött Osvaldo Bangoli hibája volt, vele még a hatodik helyen álltak 23 forduló után, a maradék 11 meccsből viszont Giampiero Marinivel csak kettőt tudtak megnyerni, lett még két döntetlen és hét vereség, vagyis nagyon közel került az Inter ahhoz, hogy a Serie A 1929-es indulása óta először kiessen.

Zinedine Zidane két BL-t nyert a Juventusszal, egyet a Real Madriddal, de előtte a Bordeaux-val is voltak sikerei: 1995-ben Intertotó Kupát nyertek, egy évvel később pedig a döntőig mentek az UEFA Kupában. Az ellenfelük a Bayern München volt, kettős vereséget szenvedtek, az összesített gólarány 5-1 lett a németek javára, de így is a Bordeaux lett a sorozat első francia döntőse. És hogy otthon hogy teljesítettek? Alig jobban, mint az Inter az előző évben, hiszen a tizenhatodikak lettek (a 20-ból). Ahogy a többi csapatnál, a franciáknál is jött az edzőváltás szezon közben, Szalvoljub Muszlin után Gernot Rohr maradt nyárig.

Az 1996-97-es szezonban a Schalkén volt a sor, hogy a nemzetközi szereplés miatt kifacsarja magát. A német csapat az előző szezonban harmadik, a következőben ötödik volt, ám azzal, hogy UEFA Kupa-győzelemig verekedték magukat, otthon meglehetősen visszaestek, hiszen a szezon végén csak a 12. helyen voltak. Náluk sem lehetett ezt megúszni edzőváltás nélkül, Jörg Bergert már október elején kirúgták, Huub Stevens viszont megmentette a szezonjukat. A döntőben az Inter Milannal játszottak, mindkét meccsen a hazai csapat nyert 1-0-ra, majd a tizenegyespárbajt 4-1-re nyerte a Schalke, megszerezve eddig története legnagyobb európai sikerét.

Néha viszont nem is kell ekkora visszaesés a bajnokságban ahhoz, hogy egy edzőnek mennie kelljen a kupasiker ellenére. Így volt ez 1998-ban a Real Madridnál, igaz, a spanyolok csak a szezon végén rúgták ki a BL-t nyerő Jupp Heynckest, aki a bajnokságban csak negyedik lett a Reallal. Utána José Antonio Camacho meccs nélkül távozott, így Guus Hiddink kezdte a következő szezont a BL-győztesnél.

Vicente del Bosque ugyanakkor alighanem saját állását is megmentette a Real szezonja mellett, amikor 2000-ben BL-t nyert a madridi csapattal. A bajnokságban ugyanis csak az ötödik helyen végeztek, így ha nem nyernek 3-0-ra a Valencia ellen, a következő szezonban lemaradtak volna a BL-ről, öt éven belül már másodszor.

A Bordeaux óta csak egy francia csapatnak sikerült bejutnia az UEFA Kupa döntőjébe: 2004-ben a Marseille-nek, ami többek között a még alig ismert Didier Drogba és Mathieu Flamini segítségével lett döntős. A siker elmaradt, a Valencia nyert ellenük 2-0-ra, a bajnokságban pedig egészen a hetedik helyig estek vissza. Ezt nem tűrte a vezetőség edzőváltás nélkül, Alain Perrin helyére José Anigót igazolták le.

Rafa Benítez viszont átvészelte a Liverpoolnál a gyengébb bajnoki szereplést, és megérte, hogy kitartottak mellette, hiszen a BL-döntőben 0-3-ról egyenlített ki, majd nyert tizenegyesekkel a Milan ellen 2005 tavaszán. Így az a különleges helyzet állt elő, hogy a következő szezonban öt angol csapat indulhatott a BL-ben, hiszen otthon csak ötödikek lettek.

Szintén megkegyelmeztek Carlo Ancelottinak a Milannál a BL-győzelem miatt, amikor 2007-ben visszavágott a Liverpoolnak a döntőben. Bár tulajdonképpen az akkori negyedik hely a bajnokságban szintén sikerként könyvelhető el, hiszen a bundabotrány miatt 8 pontot levontak tőlük – a levonással sújtott csapatok közül csak a Lazio előzte meg őket, de a rómaiak tól csak 3 pontot vettek el. Igaz, nem álltak végig ilyen jól, időnként bőven a mezőny második felébe csúszott vissza a Milan, mint ahogy az is, hogy még a levonás nélkül sem fenyegették volna a Roma előtt 22 pontos előnnyel bajnoki címet nyerő Intert.

Öt éve a brazil Fluminense a 38 bajnoki fordulóból 27-et a kiesőzónában töltött, végül hatalmasat hajrázva egyetlen ponttal, de elkerülték a kiesést. A Copa Sudamericanában viszont sokkal jobban ment nekik (ez a CONMEBOL és 2005 óta a CONCACAF csapatoknak a helyi EL, vagyis a Libertadores Kupa mögötti másik torna), ötödik kiemeltként döntőbe jutottak, ott viszont az első meccsen súlyos, 5-1-es vereséget szenvedtek az ecuadori Quitótól, amit már nem tudtak ledolgozni a visszavágón (3-0).

A szezon során két edzőt is kirúgtak tőlük, előbb Carlos Alberto Parreirát, majd Renato Gaúchót, akit Cuca váltott.

2012-ben a Chelsea-nek is nagyon fontos  volt a BL-győzelem. André Villas-Boas gyenge bajnoki szereplését egész sokáig tűrték, csak március elején rúgták ki, amikor a BL-ben 3-1-es hátrányba kerültek a Napoli ellen a nyolcaddöntő első mérkőzésén. A helyére Roberto Di Matteo került, aki nemcsak, hogy megfordította a párharcot és továbbjutott, de utána a Benficát és a Real Madridot is kiütötte, majd a döntőben tizenegyesekkel verte a Bayern Münchent a németek stadionjában.

Idén viszont nemcsak a Dortmund találja kínos helyzetben magát, hanem az argentin San Lorenzo is. Ferenc pápa kedvenc csapata története során először nyerte meg a Libertadores Kupát augusztusban, a bajnoki szezonra viszont nem sikerült átmenteni a jó formát. 17 forduló után csak 20 pontjuk van, ezzel a 14. helyen állnak, de Edgardo Bauzának egyelőre nem kell aggódnia az állása miatt, ugyanis az ősz-tavasz rendszerről az egy naptári évben lefutó (idén augusztus és november között le is megy a szezon) idényre átálló bajnokságban nem lesz kieső, ráadásul az augusztusi Libertadores-győzelemmel ott is biztosított a szereplésük, de alighanem ettől még szeretnének legalább a mezőny első felében végezni.

A fenti 13 szezonból nyolcnál, vagyis több, mint az esetek felében volt edzőváltás, egynél ráadásul kettő is (Jupp Heynckes 1998-as menesztését nem számoljuk, mert az már a szezon végén volt). A San Lorenzo szezonja még megy, a többi estben viszont csak BL-győzelem menthette meg a vezetőedzőt.

Jürgen Kloppnak és a Dortmundnak tehát hamar össze kell kapnia magát az eddigi példák alapján, ha BVB élén szeretne maradni legalább a nyárig. Szerencséjükre elég sűrű a Bundesliga mezőnye, a 16. és a 4. helyet például csak 9 pont választja el, azzal pedig már meglehet jövőre is a BL-indulás. De nagy kérdés, hogy meddig lesz türelme a Dortmund vezetőségének.

A Bayern január 2-án, 17 forduló után rúgta ki Latteket, akkor a 14. helyen állt a csapat. Ron Saunders a vezetőséggel való összetűzése miatt mondott le 1982 februárjában, de aligha akarták marasztalni, miután a csapat 26 meccs után csak a 14. volt. Februárban vált meg az akkor hatodik Inter is Osvaldo Bagnolitól is, még ha ez rossz döntésnek is bizonyult. A 14-es szám visszatérő elem, a Bordeaux is ezt a helyet foglalta el a bajnokságban 1996 telén, 25 forduló után, amikor megváltak Szalvoljub Muszintól.

A Schalkénál nem vártak eddig, Jörg Bergnek kilenc forduló elég volt, hogy kirúgassa magát, akkor a csapat a 13. volt. A Marseille-nél viszont még ennyire gyenge forma sem kellett, Alain Perrinnél a 20. fordulóban elért hatodik hely is elég volt a bukáshoz. A Fluminense borzasztó 2009-es szezonjában Carlos Alberto Parreira a 10., Renato Gaúcho pedig a 22. fordulóban lett nélkülőzhető, előbbinél a 17., utóbbinál az utolsó, 20. helyen voltak.

A legtovább André Villas-Boas húzta, hiszen ő a 27. fordulóban, az ötödik helyen lett munkanélküli, vagyis a tendenciák alapján Kloppnak január lenne esélye a javításra, csakhogy közben téli szünet is lesz a németeknél, akik december 20. és január 31. között nem játszanak bajnokit. A szünetig sorban a Paderborn (9.), a Frankfurt (12.), a Hoffenheim (5.), a Hertha (14.), a Wolfsburg (2.) és a Werder Bremen (16.) jönnek, egyet leszámítva tehát olyanok, akik ellen a tavalyi második könnyedén javíthat.

Rovatok