Túl tökéletesen indult a világbajnokság: az első három napon nem voltak kripli csapatok, nem voltak pocsék meccsek, se szervezési gondok. Vasárnap mindez összejött.
Vasárnap este, valamikor a Svájc-Ecuador és a Franciaország-Honduras közötti holtidőben, amikor az ember általában a sörért-a-hűtőhöz – szemeteshez-a-szotyihéjjal túrát teszi meg, kiegészítve esetleg vacsorázással és/vagy vécézéssel, a borzalmas kilencven perc után képtelen voltam megmozdulni, így kapcsolgattam egy kicsit a tévét, mielőtt a Telesport stúdiója beégne a képernyőbe, mint egyszeri kollégista laptopjába Aleska Diamond alsóteste.
És felfedeztem a Super Tv2-n Harrison Fordot, aki az Indiana Jones-sorozat talán legutolsó darabjában játszott, az ezüst kristálykoponyás kalandfilmben. Vagyis inkább vígjátékban. Vagyis leginkább az előző Indi-filmek paródiájában, nem mintha azok már magukban is ne tűntek volna paródiának.
Mielőtt azonban elmélyedhettem volna a furcsa, mágneses ufókoponyák és a dél-amerikai (vagy közép-amerikai) dzsungelbe telepített szovjet fegyveresek egyébként a maga módján kifejezetten szórakoztató kalandjain, kezdődött a dicső maja birodalom még dicsőbb leszármazottainak világbajnoki menetelése. Az előző másfél órában már volt szerencsém végignézni egy részben frankofón európai ország és egy apró latin-amerikai állam gyötrődését, így voltak félelmeim.
Joggal: a két meccs között nem volt sok különbség. A napot indító Svájc-Ecuador legalább fordulatot hozott, ha pocsék, ötlettelen játék is kísérte: a zürichi bankárok öltönyéhez és mindennapjaihoz hasonló színpompával játszó svájciak bénázását követő ecuadri gól után Behramiék addig-addig támadgattak, míg végül sikerült fordítaniuk, néhány ügyes húzásnak köszönhetően.
Ezek azonban nem voltak látványosak, és nem a pályán történtek: Ottmar Hitzfeld szövetségi kapitányt dicsérik, aki a második félidőre átalakította a csapatát, két cseréje szerezte a két góljukat. A második a 93.-ben egyébként úgy esett, hogy Behrami nem dobta el magát egy szabálytalanság után – mint tette volna bárki ilyen állásban ebben az időpontban –, hanem felhúzott Swatch módjára robogott tovább. Szóval a frankhitelesek Mekkája győzött, de a stadiont betöltő füttykoncertet hallva úgy éreztem, ha közönségszavazat döntene, kettős leléptetéssel máris meglenne a vb két kiesője.
Ez az érzés három órán át tartott. Mire véget ért a francia-hondurasi meccs, addigra viszont már biztos voltam abban, hogy az első válogatott, amely kilóg erről a világbajnokságról, a közép-amerikai csapata. Biztos azért, mert őseik emberáldozatokkal foglalkoztak szakmányban, de a hondurasiak egyetlen fegyvere a franciák menetrendszerű faragása volt – bár az is lehet, hogy ez nem gonoszságból történt, csak valahogy túl sokszor értek oda egy-egy ütemmel később. Annak, hogy a vége sima 3-0 lesz, az első félidőben sokáig nemigen lehetett jelét látni: a franciák a svájciakhoz hasonlóan elég ötlettelenül és sokáig egy gőzgép szinte nulla hatékonyságával mentek előre. Majd néhány perccel szünet előtt 11-est kaptak, emberelőnybe is kerültek, és ez aztán el is döntötte a dolgot.
A E csoport meccsei összességében csak apróságok miatt voltak érdekesek, emlékezetesek. Például azért,
Az első játéknap után nyilvánvalónak látszik, hogy az E csoportból a franciák még így is kiemelkednek – de ezzel a teljesítménnyel azért aligha lesznek világbajnokok –, míg a hondurasiak lefelé lógnak ki. A svájciak pedig lépéselőnybe kerültek ugyan a második továbbjutó helyért, de az F csoport győztesének aligha jelentenek gondot.
Amely csapat alighanem Argentína lesz. Messiék az éjféli meccsen csak 2-1-re verték ugyan Bosznia-Hercegovinát, de valószínű, hogy ha nincs a nagyon korai, 3. perces bosnyák öngól, akkor szórakoztatóbb lett volna a kilencven perc. Az argentinok, akárcsak a franciák, örülhetnek, hogy a csoport élére kerültek – és Messi annak is, hogy vébégólt lőtt –, de szintén nem mutattak olyan játékot, ami alapján világbajnoki esélyesnek éreznénk. A bosnyákok történelmi találatát Ibisevics szerezte, a fradista Besics védekező középpályásként végig játszott – az első félidőben kifejezetten jól, a másodikban már eléggé fáradtnak éreztük –, és a csapat a játéka alapján esélyesnek tűnik a csoport második helyére.
A meccseken túl a vasárnap azzal is beírta magát a vébé emlékkönyvébe, hogy a francia-meccsen elmaradt technikai okok miatt a himnusz, hogy a svájci meccs előtt ezrek nem jutottak be időben a stadionba – és ez a két hiba rámutatott néhány egyéb szervezési nehézségre is. Az apró, érdekes hírek közül semmiképp ne feledkezzünk meg a pucérkodó horvátokról – sajnos nem a szurkolólányok, hanem a válogatott játékosok fürdőztek meztelenül –, valamint arról, hogy megsérült De Gea és Hulk.
Egyébként a Super Tv2-n Indiana Jones kalandjai után egy tényleg jó film kezdődött, a napot egészen találóan kifejező címmel: az Elbaltázott nászéjszaka.