A H csoportban még minden lehet, akár a most negyedik helyen álló Dél-Korea is továbbjuthat. A második forduló vasárnap esti meccsén Algéria négy gólt lőve verte meg Dél-Koreát, amely a kiütés szélén volt ugyan, de a második félidőben némileg rendezte sorait.
Sejteni lehetett, hogy ez a dél-koreai válogatott nem olyan lesz, mint amilyet megszoktunk a legutóbbi világbajnokságokon, vagyis kifejezetten nehezen legyőzhető, gyors kontrákra építő, csípve-harapva védekező. Hogy mást ne említsünk: 2010-ben a nyolcaddöntőben állította meg a későbbi elődöntős Uruguay, mégpedig egy, az utolsó percekben szerzett góllal. Hogy miből lehetett sejteni? A vébé nyitónapja előtt két nappal Ghána 4-0-ra gázolta el őket felkészülési meccsen.
Algériától túl sok jót várni szintén nem lehetett, bár a felkészülési meccseik nem sikerültek rosszul. Világbajnokságra eddig csak háromszor jutottak ki, mindannyiszor kiestek, legutóbb egy ponttal. Van viszont egy bosnyák szövetségi kapitányuk, Vahid Halilhodzic, aki három év alatt összerakta az algériai válogatottat, amit zömmel Franciaországban született focisták alkotnak. Ők azok, akik nem olyan jók, hogy bekerüljenek a francia válogatottba, így ésszerű döntést hoztak azzal, hogy visszatértek a gyökerekhez.
A meccs embere: Iszlam Szlimani
A legtöbben egy kézlegyintéssel elintézték a Dél-Korea–Algéria meccset: minek kellett a két biztos kieső meccsét európai főműsoridőre tenni? És remegve gondoltak a másik ázsiai-afrikai csúcstalálkozóra, az Irán–Nigéria 0-0-ra.
Ehhez képest a két válogatott a világbajnokság egyik legjobb meccsét játszotta, bár kétségtelen: hat gól nélkül nem ujjonganánk annyira.
A 26. percig elfocizgattak a csapatok, addig összevethető volt a színvonal a csoport másik vasárnapi meccsének, a belga–orosz első nyolcvan percével.
Utána viszont jött egy 12 perces algériai varázslat: Szlimani – ő véletlenül Algériában született – egy ötvenméteres passz végén vágta meg a vezető gólt, majd jött Hallisz fejese – nem fogják kitalálni: ő is Algéria szülötte –, majd Dzsabu, és begurította a harmadikat. (Igen, ő is a kisebbséghez tartozik, vagyis Algériában született.)
A mérkőzésen a másik meglepetés a második félidőre kifutó dél-koreai válogatott volt. Nem átallottak úgy kimenni a pályára, hogy akár meg is fordíthatják a meccset. Szon a labdát a kapus lába között ellőve szépített, érett a következő gól, erre mi történt? Brahimi négyre növelte az algériai gólok számát, és a támadó középpályással végre demonstrálhatjuk azt, amiről a cikk elején beszéltünk, hiszen ő Párizs külvárosában, algériai szülők gyermekeként született, és nagy gyerekkori kedvence ki más lett volna, mint a szintén algériai származású Zinedine Zidane.
Statisztika
Hogy Algéria ne fejezhesse be nyugodtan a meccset, arról a koreai Ku gondoskodott, de a 4-2 után az állás már nem változott.
A mérkőzés góljait itt nézheti meg.
A H csoportból még senki sem esett ki, és csak Belgium továbbjutása biztos. Most így állnak:
Az utolsó fordulóban Belgium Dél-Koreával, Oroszország Algériával játszik. Algériának már egy iksz elég a nyolc közé jutáshoz, hacsak Dél-Korea nem győzi le Belgiumot. Négy nap múlva ilyenkor már okosabbak leszünk.
H csoport, 2. forduló:
Algéria-Koreai Köztársaság 4-2 (3-0)
Porto Alegre, Beira-Rio Stadion, 40 ezer néző, v.: Wilmar Roldan (kolumbiai)
gólszerzők: Szlimani (26.), Halis (28.), Dzsabu (38.), Brahimi (62.), illetve Szon (50.), Ku (72.)
sárga lap: Bugerra (67.), illetve Li J. (54.), Han (69.)
Algéria:
Raisz Mbolhi - Madzsid Bugerra (Szaid Belkalem, 89.), Rafik Halis, Dzsamel Meszbah, Carl Medzsani, Aissza Mandi - Nabil Bentaleb, Szofian Feguli, Jaszin Brahimi (Medi Laszen, 77.) - Iszlam Szlimani, Abdelmumen Dzsabu (Nabil Gilasz, 73.)
Koreai Köztársaság:
Dzsung Szung Rjong - Li Jong, Jun Szuk Jung, Kim Jung Gvon, Hong Dzsong Ho - Ki Szung Jung, Han Kuk Jung (Dzsi Dong Von, 78.), Li Csung Jong (Li Kun Ho, 64.), Szon Hung Min, Ku Dzsa Csol - Pak Csu Jung (Kim Sin Vuk, 57.)