Spanyolország kudarcát már hét okban részleteztük, azóta új fejlemény csak annyi van, hogy Vicente del Bosque kapitány akár maradhat is a helyén, nemcsak az érdemeire való tekintettel, hanem mert jobbat és tapasztaltabbat nem könnyű találni az országban, és ilyen futballkultúrában külföldről mégsem érkezhet senki.

Az angol kapitány, Roy Hodgson is szívesen maradna, az ő megítélése viszont nem annyira egyértelmű. Hodgsonnak Svájccal 1994-ben sikerült továbblépni a csoportból, most Angliával nem. Anglia a legutóbbi világbajnokságon sem kápráztatta el a rajongóit, ők annyiban mozognak más pályán, mint a spanyolok, hogy a fiataljaik még nem érettek egy vb-re, míg a spanyolok sokat megélt, már nem extrán motivált, rossz formában lévő, öregedő sztárokkal vágtak neki és estek ki.

Tehát két olyan nemzet köszönt el, amelyiknek a bajnoksága a topligák között említhető,

sőt, az elmúlt években valószínűleg a két legerősebb bajnokság volt, az utóbbi négy BL-ből hármat spanyol vagy angol csapat nyert.

Csakhogy míg Angliában állandó téma, hogy kevesebb légiós kellene, mert az angol fiatalok nem tudnak így fejlődni, Spanyolországban ez nem állandó probléma, a fiatalok fejlődése garantáltabb, a kisebb csapatok ugyanis pénz híján nem igazolnak neves külföldieket, hanem nevelnek, esetleg kölcsönveszik a nagy kluboktól a legjobbakat egészen fiatalon. Valószínűleg már két év múlva egy új válogatottban látható is lesz a franciaországi Európa-bajnokságon, milyen tehetségeik vannak. (Elég csak a BL-győztes Iscóra gondolni.)

Olaszország esetleges kiesésével

az olasz bajnokság lehet a harmadik búcsúzó topliga. Az ő gondjaik sokkal régebbiek, 2010-ben is bentragadtak a csoportban, aztán két év múlva az Európa-bajnokságon várakozás felett játszottak és jutottak döntőbe.

Ettől még szerkezeti gondjaik megmaradtak, a 35 éves Pirlo már nem képes egy nagy tornán ugyanolyan szinten teljesíteni két héten át, Balotellin kívül nincs csatár, Chiellinin kívül nincs jó védő.

Ha a vb nem Európában van, az európai csapatok általában nem szerepelnek olyan jól, de arra, hogy az Európa–Amerika-párharcban Svájc (Ecuador, 2-1) és Franciaország (Honduras 3-0) győzelmén kívül ne legyen több, nem lehetett számítani. Amerikai válogatott ellenben hatszor vert eddig európait.

Kikben bízhat Európa?

Mindez nem sok jót jelent az utolsó kör előtt, de akár a horvátok, akár a hollandok javíthatnak is a mérlegen.

Megállapítható, hogy a dél- és közép-amerikaiak jobban kimagaslanak a mezőnyből, mint eddig bármikor, ha a kontinensen volt a világbajnokság.

Közrejátszhat ebben az időjárás, a városok között évszaknyi különbségek vannak – az őszből a trópusokra kell utazni nem egyszer –, és mindez a déli féltekén, aminek nyilván más élettani tényezői vannak.

A fanatikus közönség is biztosan hozzájárul a szárnyaláshoz, hiszen valamennyi térségbeli csapat szinte hazai pályán játszik, amire nem volt esély korábban sem Európában, sem más földrészen.

A motivációjuk tehát lényegesen magasabb szinten áll, mint általában, és ha futballozni nem is tudnak jobban ebben az egy hónapban, tűzzel és lelkesedéssel pótolják, miáltal dinamikusabbak lettek. Utóbbi a leginkább szembetűnő, a térség csapatai jobban bírják a hajrát, általában nem fogynak el, és az elején is nagyobb bennük az áhítat.

A mostani formák és mutatott játék alapján előfordulhat, hogy a nyolc közé csak négy európai jut be,

közülük a német és a francia egy ágon van. 2006-ban négy európai alkotta az elődöntős mezőnyt, legutóbb Uruguay ment el egyedül az elődöntőig.

Mivel az egész torna kiszámíthatatlan – ezt vártuk egyébként már decemberben is –, előrébb ne is gondoljunk, mert szinte kódolva van a csoportok zárómeccsein egy meglepetés, nem várt eredmény.

Az amerikai csapatok sikerességét kutatva a szakértelemről sem feledkezhetünk meg.

Chile, Mexikó vagy Costa Rica kapitánya, de Argentína szakvezetője sem tartotta eretnek gondolatnak, hogy bizonyos periódusokban öt védővel játsszanak, egy 5-3-2-es hadrendben. Sőt, az első három országnak ez az alapfelállása, Chile öt, Costa Rica négy gólt lőtt, mert könnyedén alakítható a felállás 3-5-2-vé. (Hollandia is próbálkozott ezzel, mert Strootman sérülése után másként nem volt a csapat stabilitása. Amikor támadniuk kellett, akkor álltak át 4-3-3-ra.)

A Costa Rica-i Pinto nagyon jól megtervezte csapata játékát, és 1990 után továbbjutottak. A 2009-es U20-as világbajnokságon Magyarország a bronzéremért a karibi országot győzte le. Gamboa és Urena itt van abból a korosztályból, a legjobb játékos, az evertonos Bryan Oviedo csak azért nincs a vb-n, mert lábát törte még januárban. De még az ő hiánya sem látszik, messze tudásuk felett játszanak.

A minimális is elég

Mexikó egy horvátok elleni 0-0-val, vagyis 1-0-s összgólkülönbséggel is továbbmehet, ugyanez igaz Nigériára. Kapott gól nélküli továbbjutó már sokszor volt, de hogy a három meccsen szerzett egy gól is elég legyen, példátlan. Ráadásul egy olyan vb-n vagyunk, amelyiken magas, majdnem hármas a gólátlag, az 1970-es tornával van pillanatnyilag versenyben.

Igaz, valamelyest korán ítélkeztünk az 1-0-k háttérbe szorulásáról, mert azóta négy meccsen is ez az eredmény született. De még így is a 2-1-es meccsek vezetnek 9-6-ra.

Megszokhattuk az előző vb-k előtt, hogy a kapusok panaszkodnak a levegőben szitáló labdákra – a játékosok is utaltak rá egy fél mondattal –, most azonban ha potyagólt láttunk, sokkal inkább a kapus (az orosz Akinfejev és az ausztrál Ryan) volt érte a felelős, mintsem a labda.

Szabadrúgásból mindössze egy gólt jegyezhettünk fel az eddigi 32 meccsen, Svájc lőtte – pedig most a sorfal nem lophatja a távolságot, mert a játékvezetők vonalat húznak.

Brazília nem teljesít olyan jól, mint ami elvárható lenne tőle, de egy ilyen hosszú sorozatban nem lehet folyamatosan kimagaslóan játszani,

és ha valaki, Luis Felipe Scolari tudja ezt. Neki nem feltétlenül baj, hogy nem az ő szemet gyönyörködtető és virtuóz játékukkal foglalkozik mindenki. Annyi már most látszik, ha meg is nyeri a vb-t Brazília, a hat vb-győztes csapatból ez lesz a leggyengébb képességű.

Jobbak, mint a Barcelonában

Két kör után az is elmondható, hogy Neymar és Messi magasabb szinten játszik, mint Barcelonában. Nyilván egy-egy embert sokkal könnyebb felhozni, mint a spanyol válogatott gerincét adó enervált katalánokat (Piqué, Xavi, Busquets). Tata Martino nem megfelelő szezon közbeni munkája így rájuk és nemzetükre kevésbé volt hatással, mint a spanyolokra.

Eddig két átlag feletti mérkőzést csak Franciaországtól láttunk.

A franciák csapatjátékán sokat segített, hogy nincs Ribery, mert így a fejekben nincs óhatatlanul a gondolat, ha ő kéri a labdát, akkor mindenképp bevonják, a támadásaik lendületet kaptak, erre már emlékeztettünk a vb előtti értékelésben is. Bátrabban mernek vállalkozni a fiatalok, nincs bennük az érzés, hogy ha bajba kerülnek, akkor a legnagyobb sztárnak kell megoldania a helyzetet. Lehetnek viszont olyan meccsek, amikor egy klasszismegoldás viszi tovább a csapatot, egy olyan lövés, amit Messitől is láttunk, és ami például Riberyben is benne lenne.

A győzelmi kényszerben lévő csapatok közül a fele sem szokott nyerni. Egy táblázatban foglaltuk össze, a három pont kiken segít. Vastaggal szedtük a klasszikus, párharcos meccseket.

Értelmetlen elhelyezni a magyar futballt ezen a világbajnokságon, még ha a fradista Besicsről szinte minden órában volt is hír. A külföldi edzőket általában szapulók azt elfelejtik megjegyezni, hogy Besics soha nem jött volna ide, ha nincs a holland edző, Moniz, és az ő hitelessége a bosnyák előtt.

Ha viszont a szeptemberi Európa-bajnoki selejtezőkre előre tekintünk, megállapíthatjuk, csoportbeli ellenfelünk, a görög válogatott egyáltalán nem félelmetes.

Nem játszunk velük idén, egy új kapitánnyal, Claudio Ranierivel a fiatalabb játékosok bekerülésével ennél azonban csak jobbak lehetnek 2015-ben, amikor megrendezik a két selejtezőt.

Furcsaság, hogy a nagy reményekkel érkező, továbbjutásra is esélyesnek tartott Bosznia-Hercegovina is elköszönt, pedig ők épp a görögök előtt jutottak ki a vb-re. Igaz, talán – a horvátokon kívül – őket sújtotta leginkább a bíráskodás, Dzeko szabályos gólját nem adták meg Nigéria ellen.

Abban csak reménykedhetünk, hogy sem az utolsó körben, sem a kieséses szakaszban nem lesz több, meccset jelentősen befolyásoló tévedés. Bár nagy a gyanú, hogy lesz.