Az algériai kapitány, Vahid Halihodzsics nagy pszichológus, mert miután válogatottja kikapott Belgiumtól, senkit sem kímélt, ami rosszat el tudott mondani játékosairól, azt elmondta. Egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki bármire is képesnek tartja játékosait. Aztán ugyanezek a futballisták simán, 4-2-re leradírozták Dél-Koreát, és egyből elérhetővé vált a továbbjutás a belgák mögött.

Az önbizalmat szerző Algériának az eddig nem túl sok fantáziával futballozó oroszokkal kellett kihozni egy döntetlent ehhez.

Az algírok nem úgy kezdtek, hogy unalmas 0-0-t játszanak, mentek előre, de talán ezt nem kellett volna elsietniük, a hetedik percben máris megkontrázták őket az oroszok, és Kokorin határozott fejessel szerezte meg a vezetést. (0–1). A gyors támadáshoz az is kellett, hogy a vérző fejű Feguli ápolás miatt ne legyen a pályán. Az ő oldalán robogtak végig az oroszok.

Innentől az algériaiaknak kellett menniük a gólért, de az oroszok nem adták át a terepet nekik, továbbra is ők domináltak, de az veszélyes helyzetekben nem nyilvánult meg, a többnyire a jobb oldalon Szamedov által irányított akciók elhaltak a kapu közelében.

Az algériaiak bő 25 perc után kerültek helyzetbe, ügyes összjáték után Meszbah erőtlen lövésével fejeztek be támadást. Aztán máris jött a következő, de a 16-oson betömörülő oroszok teljesen elbizonytalanították Fegulit, és az óvatos csapattársai miatt nem is igen tudott kinek passzolni. Egy szöglet után azonban már valódi helyzet is volt, Szlimani veszélyes fejesét pöckölte ki Akinfejev kapus. A félidő végén is bebizonyosodott, Algériának a pontrúgás lehet az igazi fegyvere, újra Szlimani ment fel jó ütemben fejelni, de ezúttal sem tudta igazán jól helyezni.

Egy fejes úgyis bemegy

Algéria a második félidő elején is határozott volt, a védekezését feljebb tolta, és már az orosz térfélen rárobbantak a labdára. Voltak is beinduló emberek, de Szlimani és Brahimi sem tudott jó lövőhelyzetig jutni. Továbbra is maradtak a szabadrúgások és szögletek, de ha helyzet is volt, Akinfejev rajta volt. Az algériai támadók sebessége egyre többször okozott gondot az oroszoknak, két sárga lapot is kaptak, Kozlovot és Kombarovot büntették.

A meccs embere: Iszlam Szlimani

A 60. percben aztán Szlimani is büntetett, a koreaiaktól is potyát beszedő Akinfejev reménytelenül rosszul jött ki a szögletre, – az sem menti fel, hogy előtte szurkolók lézereztek rá, – és algériai csatár óriásit emelkedve elfejelte mellette. Az 1–1-es állás az oroszok kiesését jelentette, így muszáj volt változtatniuk. 

A meccs hektikusabbá is vált, az oroszok lendületesebben támadtak, de így az algériaiak is gyorsabb kontrákat vezethettek. Fabio Capello be is hozta Dzagojevet, hátha vele veszélyesebbek lesznek, míg a másik oldalon Bahramit hívták le, hogy a csatár helyett védekező játékost küldjenek fel. Az orosz rohamok sűrűbbé is váltak, M'Bolhi kapus Kerzsakov lövését védte bravúrral, de nyomás alá kerültek az algériaiak. Ennek ellenére az utolsó tíz percig nem menekültek sündisznóállásba, bátran mentek előre, azt is felvállalva, hogy kinyílnak.

Statisztika (Alg-Oro):

• Labdabirtoklás: 57-43
• Kapuralövés: 8-10
• Les: 2-3
• Szabálytalanság: 15-14
• Sárgalap: 3-2
• Szöglet: 3-4

Az utolsó percekben azonban már csak a tömörülésben és hosszú kirúgásokban összpontosult a játékuk. Az oroszok rendületlenül támadtak, de igazán veszélyes lövésük nem volt. A 90. percben szöglet után volt egy veszélyesnek tűnő fejesük, de elment a kapufa mellett. Algéria a kispadról is felvette a harcot, az hosszabbításban Cadamuros elrúgta a dobó orosz elől a labdát, sárga lapot is kapott érte. Aligha sajnálta, ez is kellett ahhoz, hogy kibrusztolják az utolsó perceket, és bejussanak a legjobb 16 közé.

Algéria bejutását történelmi elégtételnek is tekinti, 1982-ben Ausztria és NSZK összekacsintós eredménnyel ejtette ki az észak-afrikaiakat. Az orosz kapitány, Fabio Capello pedig magyarázkodhat. A legjobban fizetett szövetségi kapitányként csak egy döntetlent tudott összehozni csapatával.