A mexikói szövetségi kapitány, Herrera nem változtatott Kamerunt legyőző kezdőcsapatán, Scolari
viszont Hulk helyett Ramirest kezdette. Oscar került a bal oldalra, Neymar maradt Fred mögött
középen, Ramires pedig a jobbon játszott.

A mexikóiak kaméleonként alkalmazkodtak az éppen aktuális helyzethez. Alapvetően egy 5-3-2-vel
kezdtek, ahol birtoklásnál Layun és Aguilar a két szélső(hátvéd) bátran felfutott a támadásokkal, egy 3-5-2-t formázva.

Védekezésben a három középhátvédből egy, általában Marquez, mindig fellépett Neymarra (vagy helycsere után Oscarra), hogy az ne tudjon szabadon ficánkolni a középpályások mögött, így lett egy 4-1-3-2. Végül pedig, amikor a brazilok a szélre tették a labdát, és várható volt egy beadás, akkor a kilépő ember azonnal visszazárt a védelembe a tizenhatoson belülre.

Első félidő

Herrera nagyon megszervezte a kulcselemeket Mexikó védekezésében. Neymar semlegesítését
megoldották, illetve a labdavesztés után rettenetesen gyorsan zártak vissza, hogy a brazilok ne tudják az általuk oly kedvelt kontrajátékot játszani.

Neymart tehát kivették, Oscar pedig a bal oldalon egy rendkívül szürke félidőt produkált, így az a két
játékos, aki a támadások kreativitásáért és dinamizmusáért lenne felelős, eltűnt. Paulinho és Ramires is inkább a nagy munkabírásáról ismert, mint a támadójátékáról.

Látható volt, hogy a három mexikói középpályás nagyon figyel az együttmozgásra, így egy-egy
keresztlabda után nagy területek nyíltak a brazilok előtt, de ezt egyáltalán nem használták ki. Az
is érthetetlen, hogy miért nem próbáltak 2:1-ek sorozatát kialakítani a mexikói szélsőhátvédeken,
hiszen szélső híján nem nagyon volt ki besegítsen nekik. Ramires valóban nem a legmegfelelőbb
játékos erre, de a balon Oscar és Marcelo többször megkínozhatta volna Aguilart.

A mexikói támadások leginkább a távoli lövésekről szóltak. Idegesen, sok apró technikai hibával
játszottak, igaz, a brazilok nagyon jól zártak a labda körül. Ráadásul a labdakihozatalokat is állandó
nyomás alatt tartották Neymarék, csírájában fojtva el a mexikói próbálkozásokat.

Második félidő

A második félidőre beállt a sokkal mozgékonyabb és kreatívabb Bernard Ramires helyére, és
rögtön a szélsőhátvéd mögé tudott kerülni egy Alves-indítás után. Scolari Neymart is kimentette az
emberfogó karmai közül, kihozta a bal oldalra, Oscart tette be középre.

A horvátok elleni meccshez hasonlóan picit hátrébb húzódtak a brazilok, átadták a területet, hátha
kontrából veszélyesebbek tudnak lenni. Viszont a mexikóiak is sokkal higgadtabban jöttek ki a szünet után, és több lövést eresztettek meg Julio Cesar kapujára negyedóra alatt, mint az első félidőben összesen. Azonban ezek mind mellé vagy fölé mentek.

A 60. perc után aztán Bernard átjött balra, Oscar visszamehetett a jobb oldalra, ahol a horvátok
ellen remek teljesítményt nyújtott, és Neymar visszakerült középre. Paulinho feljebb lépett, Marcelo
beljebb húzódott, ám középen továbbra is nagyszerűen zártak a mexikóiak, de egyre kevésbé tudták megtartani a labdát, a házigazdák fokozták a nyomást.

A brazil fegyvertárból előkerültek a beadások is, és ugyan egy ilyen után Neymar majdnem betalált, de ezek továbbra sem jelentettek veszélyt. Továbbra sem alakított ki a szélén Brazília létszámfölényt, így ezek a beadások előkészítetlenül érkeztek középre, 13-ból csak 3 volt pontos.

Az egyre növekvő nyomásra Herrera csatárcserével reagált, ami nagyon jó húzásnak bizonyult,
ugyanis a beálló Chicharito jól támadta, és tartotta meg az előrevágott labdákat, sőt a végén még egy szabadrúgást is kiharcolt, amivel akár meg is nyerhette volna a meccset Mexikó.

Összegzés

Herrera remekül megszervezte Mexikó védekezését, kivette Neymart a játékból, illetve a gyors
visszarendeződésekre is felhívta csapata figyelmét. A három belső középpályásuk rengeteget
dolgozott, és nagyon jól zárta a pálya közepét. Igaz, leginkább csak távoli lövésekig jutottak, ráadásul ezek többsége elkerülte a brazil kaput, azonban még az utolsó percekben is volt lehetőségük a gólszerzésre.

Scolari összevissza cserélgette támadóinak pozícióját a pályán, azonban ezek inkább elkeseredett
próbálkozásoknak tűntek, mint tudatos taktikai húzásoknak. Nem használták eléggé ki eléggé azt,
hogy csak háromtagú a mexikói középpálya. A keresztlabdák és a szélén a 2:1-ek is hiányoztak a
játékukból. Valószínűleg nem akartak nagyon kockáztatni, mert mind Alves, mind Marcelo is csak
leginkább az ellenfél tizenhatosáig merészkedett előre.

Mindkét csapat nagy lépést tett a továbbjutás felé, azonban a házigazdák gépezete még mindig nagyon döcög. Oscar és Neymar mellé nem találja harmadik embert Scolari, ráadásul elől Fred is és Jo is teljesen veszélytelennek tűnik. Ez a teljesítmény az egyenes kieséses szakaszban már kevés lesz.