Hollandia Chilét is legyőzte, így tökéletes védekezésével és életveszélyes kontráival csoportelső lett a halálcsoportban.
A chilei csapatból kimaradt Vidal. Valószínűleg mérlegelt Sampaoli, és arra jutott, hogy inkább a csoport második helye, de akkor nem sérül meg, vagy sárgázza ki magát a folytatásról a középpályás.
A hollandoknál az eltiltott Van Persie helyén Lens, de Guzman helyén Wijnaldum kezdett. A sérült Martins Indi helyére Blind lépett vissza középhátvédnek, a bal oldalt pedig Kuyt szállta meg.
A hollandok az első fordulóban megfojtották a spanyolok birtoklásra és rengeteg passzra épülő játékát, Van Gaal úgy gondolta, hogy ez menni fog Chile ellen is. Igaza lett.
A spanyolok ellen megismert 5-2-3-t láttuk ismét. Elöl a Lens-Sneijder-Robben-hármas egymáshoz közel tolódtak mindig a labda felé. Sneijder a legmélyebben helyezkedő középpályásra figyelt, ez általában Diaz volt. Wijnaldum és de Jong a támadók mögött, illetve a védelem előtt felbukkanó játékosokat semlegesítették. Amennyiben a védőfalból visszalépett egy-egy chilei, a középhátvédek azonnal követték őket. A két szélsőnek, Islanak és Menanak gyakorlatilag megvolt a párja Kuyt és Janmaat személyében, Vargason és Sachezen meg osztozott a három középhátvéd.
Jorge Sampaionak, a chilei szövetségi kapitánynak volt elképzelése, hogyan törje fel ezt a holland védelmet, de ez nem igazán működött.
Sanchez rengetegszer lépett vissza a védősorból, hogy labdát kapjon, ám fent láttuk, hogy mivel megvoltak a párok, ezért bátran kilépett vele mindig egy hátvéd, mert így is 2:1-ben maradtak a másik csatáron. Rengeteg labdát kapott Sanchez, azonban a legtöbbet kapunak háttal, védővel a nyakán. Az 50. percben azt is láthattuk, hogy Blind a chilei térfél közepéig is képes visszalépni Sanchezzel, hogy ne kaphassa szabadon a labdát a támadó.
A másik chilei elképzelés az volt, hogy ezt a fojtogatóan záró középső ötöst Medel átíveli. Ezek többsége társat is talált, ám Sanchez, Aranguiz és Gutierrez mind a hárman 170 centisek. A támadósor „égimeszelője” Vargas a maga 175 centijével. A hollandoknál Vlaar és de Vrij 190, Janmaat 185, a legkisebb Blind meg 180 centiméter, így erőből eltolták, leütközték, lefejelték a támadókat. A védőfal mögött pedig pont annyi hely volt, hogy csak a hajszálpontos labdákat lehetett még befutni az alapvonal előtt, ám ezekre az ívelésekre is mindig két védő mozdult.
Gólveszély a holland kontrákban volt. Ha meg tudták állítani Robbenéket, akkor abból általában szöglet vagy szabadrúgás volt, amit a sokkal magasabb hollandok egyáltalán nem bántak.
Az első félidőben egyik csapat sem találta el kaput! Ám a hollandoknak nem állt érdekében változtatni, a chileiek meg nem úgy tűnt, hogy tudnak.
A szünetben Gutierrez helyére bejött Beausejour, aki a pálya közepe helyett inkább a bal oldalon érzi jól magát. Sampaio ezzel a cserével megpróbálta széthúzni a holland védőfalat. Belső középpályán csak Diaz és Aranguiz maradt. Így azonban a Sneijder-de Jong-Wijnaldum hármasnak még könnyebb dolga lett, tehát továbbra is az ívelés volt a legjárhatóbb út, hogy a támadóharmadba juttassák chileiek a labdát.
Valdivia beállásával átálltak 4-3-3-ra a chileiek, de az áttörést ez sem hozta meg. Továbbra is csak a védekezésben ismét hibátlant nyújtó hollandokban volt meg a gólveszély. A mérkőzés végén két helyzetet pedig gólra is váltottak, így Mexikóval játszhatnak a nyolcaddöntőben, míg Chilére Brazília vár.
A hollandok ugyanúgy kinyírták a chileiek sokpasszos támadójátékát, mint a spanyolokét az első körben, azonban a dél-amerikaiak jobban fel voltak készülve Robbenék kontráira, mint a címvédő, így egy kevésbé látványos mezőnyjáték dominált az egész meccsen.
Chile nem találta van Gaal taktikájának az ellenszerét. Földön a szoros őrizet miatt, levegőben a hollandok fizikai fölénye miatt nem tudtak hatékonyak lenni. A végén pedig Hollandia mind a két veszélyes fegyvere, a pontrúgás és a kontra is góllá érett, így száz százalékos teljesítménnyel csoportelsők lettek.