A vb harmadik játéknapja papíron letargikusnak ígérkezett két csendes, unalmas döntetlennel, egy gólarányjavítással és egy egy hajnali, megtippelhetetlen meccsel. Aztán ehelyett kaptunk 13 gólt, iksz nem volt, és nem az rugdosta a gólokat, akitől ezt vártuk volna.
A nap játékosa
Andrea Pirlo, aki 35 évesen úgy mozgatta az olaszokat, mintha 19 éves lenne, és nem éppen a fülén venné a levegőt a 30 fokos zöld pokolban, amit Manausnak hívnak. Az olaszok irányítója 10,5 kilométert futott az angolok ellen, nála többet csak a védők, meg az angol középpálya teljesített, de hiába nyargalt 11 kilométert Rooney és Sterling, ha Pirlónak elég volt bokából, lazán odatenni a zsugát a túloldalra, és máris megborult az angol védelem.
A nap felfedezettje
Joel Campbell, a Costa Rica-i válogatott csatára ötmillió eurót ér, és igaz, hogy az Arsenal játákosa, de eddig egy percet sem játszott az angoloknál, azonnal kölcsönbe adták, ahogy leigazolták 3 éve. Az Uruguay elleni meccsen volt 4 lövése (mind eltalálta a kaput), rúgott egy gólt és adott egy gólpasszt, a meccs előtt lesajnált, a fogadóirodák szerint tök esélytelen válogatott pedig legyűrte a nálunk előszeretettel uruknak emlegetett celestét.
Megérdemelt dél-amerikai győzelem, a görögök futballja divatjamúlt, lassú és körülményes, elképzelésük nem volt, hogyan kellene elmenni az ellenfél kapujáig. A kolumbiaiak sem fognak vb-t nyerni, de sokkal lendületesebb, ötletesebb futballt játszanak úgy, hogy legjobbjuk, Falcao csak a lelátón vigyorog, de ott legalább szélesen.
A nap bunkója
Maximiliano Pereira, az uruguayi válogatott védője a Costa Rica elleni meccs utolsó perceiben rúgott akkorát szerencsétlen Campbell alá, hogy annak kis híján eltört a sípcsontja. Igazi gyökér mozdulat volt, olyan, mint amivel a grundon osztják a legügyesebb gyereket a tuskók, mert nem bírják elviselni, hogy jobb náluk.
A nap divatja
Egyértelműen a szakáll. Az angolok ellen kivonuló olaszok olyan arcszőrzet-gálát rendeztek, hogy csak néztünk. Kócos, rendezetlen egy sem akadt közöttük, a legjobban a kapus Siriguét sikerült fazonra szabni, a legfélelmetesebb De Rossi ritkás szőrzete volt (jó, kellenek hozzá azok a mélyen ülő szemek is), a legszebb meg persze Pirlóé, aki Conchita Wurst legjobb pillanatait idézte fel néha.
A közép-amerikai, lesajnált kiscsapat és a négy évvel ezelőtti vb-n negyedik celeste meccse pontosan úgy alakult, ahogy azt vártuk - csak éppen ellentétes előjellel. A costa ricai válogatott ügyesen, néhol kifejezetten szépen játszott, igaz, a védőik között legalább három Garaba-díjat ki lehetne osztani. A Suarez helyett kényszerűségből játszatott Forlan becsődölt, Cavani semmit nem mutatott, Tabarez jóslata (ha továbbjutunk a csoportból, világbajnokok leszünk) nemigen jön be.
A nap kiegészítője
A bíró kis spray-je, amivel a szabadrúgásnál jelöli ki, hova álljon a sorfal és hol legyen a labda. Zseniális találmány, és gyorsítja a játékot, nincs előretopogó sorfal és a távolságon csaló támadó sem, ennél jobb újítást el sem tudunk képzelni. Második helyre a Costa Rica-i válogatott tagjainak kiutalt egyenfülhallgatót nevezzük, megérdemlik.
A nap lúzere
Kettő is van, az egyik a szerencsétlen Gekasz, a nála egy fokkal még szerencsétlenebb görög válogatott támadója, aki ajtó-ablak helyzetben fejet egy felső lécet, és menten le is kapták a pályáról. A másik Gary Lewin, az angolok erőnléti edzője, aki Daniel Sturridge egyenlítő góljánál örömében felugrott, de egy vizespalackra érkezett vissza, és kifordult a bokája. Percekig ápolták az oldalvonal mellett, láthatóan nagyon kényelmetlenül érezte magát.
Ikszet vártunk, jó kis hajtós meccset kaptunk helyette, amin az olaszok a szokásos biztonsági játékukat a vártnál többször is feladták, és kifejezetten támadólag léptek fel, ilyen perc volt úgy 12, ha jól számoltuk. A Liverpoolra épülő angolok nem játszottak rosszul, Sturridge, Sterling és Rooney igyekezett is becsülettel, de a védelmük katasztrofálisan ostoba, Hart kapus marhaságai láttán pedig az infarktus kerülgetett mindenkit.
A nap cseréje
Didier Drogba, az elefántcsontparti válogatott nagy öregje, aki a 61. percben, 0-1-es állásnál állt be a Japán elleni meccsre, csapata pedig öt percen belül fordított. De említhetjük Marcos Danilo Ureña Porrast is, aki egy perce nem volt Uruguay ellen, a harmadik labdaérintéséből menten gólt lőtt.
Öt perc elég volt ahhoz, hogy a japánok továbbjutási álmai eltűnjenek, ezzel a játékkal simán kikapnak Kolumbiától, és nem lesz elég elverni a görögöket, mert Drogbáék őket is elkapják majd.