Annak ellenére, hogy a világbajnokság a legnagyobb figyelemmel övezett sportesemény, a világ jelentős része még így sem vesz róla tudomást. Nem sok adat áll rendelkezésünkre arról, hogy pontosan hány emberhez jutnak el a hírek, de azt például egészen pontosan lehet tudni, hogy a 2006-os vb-döntőt valamivel több mint 715 millió ember látta a tévében.

A tisztánlátást nem segíti Sepp Blatter, a futballszövetség elnöke sem, aki kedden kongresszusi megnyitó beszédében, Sao Paulóban azt mondta, 400 milliárd (four hundred billion) szurkoló követi ezt a sporteseményt. Talán 4 milliárdot akart mondani egy hónapra vetítve.

A számokkal való dobálózás persze éppen kapóra jön Blatternek, akit minden fronton támadnak a korrupció és az értelmetlen túlköltekezések miatt.

Azt bizonyára már ön is észrevette, hogy a brazíliai vb kicsit másképpen kezdődik, mint a korábbiak. Most nem az a fő téma, hogy milyenek a mezek, és hogy ki nyerheti meg a trófeát, ezek a kérdések háttérbe szorultak: a vébé nagyon sok érdeket sértett, és ezeken keresztül szűrődtek át az információk.

Érdeksérelemből márpedig nincs hiány. Hiába Brazília a futball őshazája (amúgy Anglia, de az egyszerűség kedvéért most legyen így), az országban egyáltalán nem fogadták kitörő örömmel a drága és értelmetlen stadionépítéseket, a megaberuházásokat, és persze azt sem, hogy nem arra használták fel a megnövekedett figyelmet és az eseményt, hogy javítsanak az országban élők helyzetén, hanem megalomániáról, csúszópénzekről, jogtiprásokról hallani.

Brazília hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, és ma már nem a seggrázást tökélyre fejlesztő szambaiskolák nyújtják az egyedüli felemelkedés esélyét a nőknek, és még csak nem is a futball az egyetlen kitörési pont a férfiaknak. Az ország modernizálódik, és egyre inkább öntudatos, a saját gazdaságát bárkivel szemben is megvédő dél-amerikai kishatalomként lép fel. Az ő elmúlthúszévük éppen ellentétes volt a magyarral, szigorú állami kontrollal csak részben nyitották meg a piacaikat és hatalmas energiákat fektettek az oktatás mindenki számára elérhetővé tételére. Mára pedig odáig jutottak, hogy a fiatalok többségének fontosabb az iskola, mint a futball.

Az öntudatosság áthatja a nőket, a szexizmus és a szegénység elleni küzdelem egyre jobban eluralja a közbeszédet. Mindezek természetes következménye, hogy erőt mutatva a korrupt és bűnös hatalom ellen nagy számban mentek tüntetni a világbajnokság előtt a szerintük pazarló és felesleges világbajnoki beruházások ellen. Az vallják, a pénznek sokkal jobb helye lett volna az oktatásban, az egészségügyben. 

Ezzel az országgal találkozik most a korrupcióval átitatódott futballvilág, amelynek az elnöke éppen a szemünk előtt fog belebolondulni a saját maga pótolhatatlanságába vetett hitbe és a korrupciós vádakba. Az egyetlen esélye lenne, ha őszintén cselekedne, visszavonulna, mert most az egyetlen dolog, ami megmentheti a világ futballját, az az őszinteség. 

Persze biztosan vannak, akik nem értik, hogy ebbe az őszinteségbe miért nem fér bele, ha valakit származása miatt őszintén gyűlölünk, és ennek a lelátón vagy a pályán hangot is adunk. Nos, nekik is tartogat valamit majd ez a vb. A Brazíliában megkülönböztetés nélkül élő büszke negrók, elbrazilosodott japánok, arabok és gauchók együtt fogják megmutatni, hogyan lehet civilizáltan egymás mellett békében élni. 

Brazília csodálatos világbajnokságot fog rendezni, és ez a vb azt is meg fogja mutatni, hogy a korrupción és a gyűlöleten túl is lehet élvezni ezt a sportot, és milyen az, ha a futball haza ér.