A története során először nyolcaddöntőbe jutott Algéria 75 percig parádésan tartotta magát a világbajnokság egyik legnagyobb esélyesének kikiáltott Németország ellen. Vahid Halilhodzsics kapitány nagyon jól megszervezte Algéria védelmét, a folyamatos nyomás azonban felemésztette az erejüket. A második félidő végén többször is eldönthették volna a meccset a németek, a hosszabbításban pedig ki is üthették volna ellenfelüket, de szoros lett a vége.
Hol 4-4-2-ben, hol 4-2-3-1-ben, hol 6-3-1-ben védekeztek az algériaiak, de a lényeg mindig ugyanaz volt. Minél jobban besűríteni a tizenhatos előterét, térfél közepét, és állandó nyomás alatt tartani a német középpályásokat. A két feladat együtt igencsak komoly lábmunkát igényelt, azonban Lacen, Mosztafa és Taider többnyire sikeresen látta el feladatát. Feguli és Szudani, akik a felérkező szélsőhátvédekre figyeltek, talán többet besegíthetett volna nekik, hiszen Höwedes és Mustafi is eredetileg középhátvéd, nem rendelkeznek azokkal a támadókvalitásokkal, amivel a klasszikus szélsőhátvédek, így talán lehetett volna őket szabadabban hagyni.
Mindez az első félidőben algériai szempontból tökéletesen működött. Hiába keresgélt helyet a pálya egész széltében a Götze-Müller-Özil-hármas, csak akkor volt sanszuk lőni, helyzetbe kerülni, ha rendezetlen védelemre vezették a labdát, vagy túlságosan eltávolodtak Lacenék a védőiktől. Az egyetlen német-ziccer is abból alakult ki, hogy Feguli egy nagy sprint után nem ért vissza.
Az algériaiak kifejezetten tetszetős kontrákat vezettek. Szlimani látványosan gyorsabb volt mind Mertesackernél, mind Boatengnél, de a középső indításokat a tizenhatos előterében söprögető Neuer remekül takarította el. A szélén viszont egyszer Feguli tudta becselezni magát Höwedes és Boateng mellett ziccerig, a másik oldalon pedig Özil maradt le a felfutó Gulamról, ám mind a ketten rossz megoldást választottak. A szünetben örülhettek a németek a gólnélküli döntetlennek.
A teljesen észrevehetetlen Götze helyére Schürrle állt be, és elfoglalta helyét a jobb oldalon, Özil pedig átjött, hogy a bal oldalról indulva barangolja be az algériai térfelet a második félidőben. Schürrle beállásával megélénkült kicsit a német támadójáték. Az első negyedórát megúszták az afrikaiak, pedig Lahm lövése előtt nagyot hibázott a védelem.
A félidő második negyedórája viszont csendesen lecsordogált. A megsérülő Mustafi helyére Khedira állt be, és Lahm lett a jobbhátvéd. Végre lett egy igazi szélsőhátvédje a németeknek, így a Schürrle által megpörgetett jobb oldal még aktívabb lett.
Az algériaiak fáradtak. A kontrák építése során egyre több lett a pontatlan passz, gyorsan elveszették a megszerzett labdákat, így pedig rendezetlen védelem ellen mehettek a németek. Nem csak a támadójátékuk veszített éléből, hanem a hátsókra is egyre nagyobb és folyamatosabb nyomás került. Rendre lemaradtak már egy-egy ütemmel a védők, középpályások, aztán a 79. percben mintha teljesen lement volna a függöny, onnantól kényükre-kedvükre mentek át rajtuk a németek.
Három percen belül három ziccert hagytak ki. Előbb Müller tudott rágyorsítani a védőkre, és Schweinsteiger fejelte mellé a beadását. Majd két remek Khedira labda után (jobbról mindkettő) Müller puskázott el két helyzetet. Érett a német gól, de a rendes játékidő végéig még kitartott Algéria. Azonban pont addig.
Egyből a hosszabbítás elején Mandi, a jobbhátvéd indult el, és veszített labdát, a helyén pedig visszatámadtak a németek és Schürrle, az ezúttal bal oldalon felbukkanó Müller beadását terelte a hálóba, és ezzel el is dőlt a meccs.
A gól letörte az algériai lelkesedést, ami addig feledtetni tudta a fáradtságot és a fájdalmat. Hitehagyottá váltak, márpedig azt a szoros védekezést, amivel megfojtották a németeket, csak ímmel-ámmal nem lehet csinálni, mert ha egy kicsi rés is keletkezik, azt azonnal megtalálják Özilék, mint ahogy még jó néhányszor meg is találták.
Algéria mindent megtett a továbbjutás érdekében. Nagyszerű, főleg lelkes védekezésüknek köszönhetően a németek nagyon sokáig nem tudtak kellőképp veszélyesek lenni. Azonban ezt tempót és nyomást labda nélkül nem lehetett sokáig bírni, márpedig a második félidőben a fáradtságtól egyre pontatlanabbak lettek, egyre kevesebbszer tudták megtartani és a német kapu elé vinni a labdát. Egy gól megadhatta volna azt a lelki pluszt, hogy önkívületi állapotban végigrohanják a kilencven percet, de annak megszerzésére leginkább csak az első félidőben volt esélyük.
A németek pedig szép lassan, de célt értek. 75 perc után repedezni kezdett az algériai fal, és onnantól egyre többször át lehetett száguldani rajta. Ha jobban koncentrálnak, és Mbohi kapus nem fog ki ilyen parádés napot, akkor simább is lehetett volna a vége.
Mindenféleképpen jót tett a meccsnek a Götze-Schürrle és a Mostafi-Khedira csere. Mind a két cserével a pálya szélét aktivizálta a német csapat, egy ilyen középen tömörülő ellenfél ellen pedig ez a kulcs.