A brazíliai világbajnokság meglepetéscsapata lesz-e Costa Rica, és kiesik-e már, a futballtörténelemben először két meccsnap után a világbajnokságról Anglia? – ez volt a két legfontosabb kérdés, amire választ vártunk a pénteki első meccstől, az Olaszország-Costa Ricától.
A helyzet egyszerű volt: ha az olaszok nyernek, akkor az utolsó fordulónak még mind a négy csapat úgy megy neki, hogy esélye van a továbbjutásra. Ha kikapnak, akkor Costa Rica továbbment, és az utolsó fordulóban az Olaszország-Uruguay máris egyenes kiesési meccsé változik.
Nos, ez a forgatókönyv jött be.
Pedig a meccs elején úgy tűnt, mindkét csapat a döntetlen híve – érthető okokból. Az ugyanis azt jelentette volna, hogy az olaszok és Costa Rica 4-4 pontosak, vagyis pontelőnyük lesz a 3 pontos Uruguay előtt. Így aztán az első félidő első húsz percében mindkét csapat barátkozott a labdával, a pályával, a körülményekkel, a recifei légköri viszonyokkal, egymással, a fűvel, a fával, és ki tudja még, mivel.
A tizenhatossal és pláne kapuval mondjuk éppen nem. Főleg az olaszok voltak, akik úgy érezték, hogy a dolgokat érdemes természetes állapotukban hagyni: ha egy meccs 0-0-val kezdődik, miért is ne érhetne véget azzal? Mindkét csapat főleg a pálya közepén játszott, mintha az oldalvonalak környéke valami hasonlóan rémületes holtsáv lenne, mint a Nyugati téri aluljáró egy ködös november hétköznapon, valamikor hajnali kettő körül.
Statisztika
Így aztán a meccs 28. percében az állás 2-0 volt. Nem, nem a meccsé, hanem a kapura lövéseké (és 1-0 a kaput eltalálóké), ráadásul ebben Costa Rica vezetett. Ekkor történt az, hogy Pirlo egy ívelését az egyik Costa Rica-i védő Motta elé fejelte le, aki rálőtt – vagyis valamerre lőtt, de a kaput nem találta el. Négy perccel később aztán Balotelli mutatott be elképesztő alakítást: a védők mögé laposan belőtt labdát hosszan vette át, és bár átemelte a Costa Rica-i Navas fölött, de a labda nem a kapu, hanem az oldalvonal irányába kezdett gurulni.
A félidő második részében egyébként az olaszok elkezdték kicsit komolyabban venni a meccset, a középpályán átvették az irányítást, volt néhány olyan megoldásuk is, ami az NB I.-en edződött szemmel nézve már-már támadásnak is tűnt. Igazán komoly helyzetük azonban ekkor sem volt, miközben Costa Rica előbb nem kapott meg egy tizenegyest (Campbellt lökték fel nagyon látványosan a tizenhatoson belül), majd a szünet előtt néhány másodperccel Ruiz fejese a lécről a gólvonal mögé pattant – bár bekapcsolták a gólvonal-technológiát, az ismétlésből egyébként is világosan látszott, hogy gól volt.
A szünetre tehát egygólos olasz hátránnyal mentek a csapatok, ami semmi jót nem ígért Pirlóéknak, és pláne nem az angoloknak. A futballtörténelemben ugyanis sosem nyertek az olaszok olyan világbajnoki mérkőzést rendes játékidőben, amelyen a szünetre hátránnyal mentek volna (Costa Rica pedig most először állt vezetésre a félidőben).
És most sem.
A második félidőben az olasz kapitány, Giuseppe Prandelli tíz percen belül kétszer is cserélt, és a végén már tulajdonképpen négy csatárral játszottak – Balotelli mellé beállt a szünetben Cassano, majd Insigne és az inkább szélre kitolt Cerci is – de a támadójátékot finoman szólva sem tudták dinamizálni. Pontosabban nem tudtak mit kezdeni az ellenfelük nagyon szervezett és zárt, Gonzalez által jól irányított védekezésével: az olasz csatárok tíznél többször futottak lesre (egy meccsen többször, mint bármely más csapat a vb-n).
A második félidő végén az olaszok kitámadtak, de Costa Rica egy-egy kontrája veszélyesebbnek tűnt, mint az olaszok kísérletei – egyetlen igazán veszélyes támadásuk sem volt, ötlettelen játékukban nem volt benne a gól, így jogosan nyert 1-0-ra a közép-amerikai csapat.
A meccs embere: G. Gonzalez (Costa Rica)
Amely így két forduló után is a D csoport élén van, úgy hogy legyőzött két korábbi világbajnokot és kiejtette a harmadik. Anglia ugyanis a Costa Rica-i győzelemmel két forduló után kiesett, az utolsó fordulóban lényegében tét nélküli meccset játszanak egymással (az angolokkal 1958 után esik meg először, hogy nem jutnak tovább a csoportból). Costa Rica akár ki is kaphat, úgy is lehet csoportelső, az olaszok pedig legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat, hogy Uruguay ellen döntetlennel is továbbjutók lesznek.