Higuaín korai találatával búcsúztatta Argentína Belgiumot a világbajnokság negyeddöntőjében. Sem a gól, sem di Maria sérülése nem tett jót a meccsnek. A kényszerű csere után visszaesett az argentinok támadójátéka és stabilabb lett a védelmük. Edzői elemzés.
Az argentinoknál a védelemben Fernandez helyén Demichelis kezdett, Gago helyére pedig Biglia került a középpályára.
Marc Wilmots, a belgák szövetségi kapitánya Fellaininek szavazott bizalmat Witsel mellett, Mertens helyén pedig Mirallasnak, elöl ismét Origi kezdett.
Sokgólos meccset vártunk, sajnos nem az lett belőle, pedig di Maria sérüléséig benne volt a pakliban.
A belgák érdekes védekezést választottak, középpályán gyakorlatilag emberfogást alkalmaztak.
De Bruyne és Fellaini őrizte Bigliát és Mascheranot, Witsel figyelt Messire, Hazard és Mirallas a
szélsőhátvédekre, Vertonghen és Alderweireld pedig di Mariára és Lavezzire.
Mindenkinek megvolt az embere, ám ezzel az volt a probléma, hogy Lavezzi és di Maria középre
húzódását nem követték le a szélsőhátvédek, így Witselen Messivel rendre 2:1-es szituációt lehetett volna kialakítani a pálya közepén, ráadásul Mascherano és Biglia (és őrzőik) mély helyezkedése miatt, nagy légüres térben.
Azonban ezt alig alkalmazták az argentinok, ha meg kialakult ilyen szituáció, azt meg lassan játszották le. Pedig egy-egy ilyen után Messi vagy di Maria lendületből vezethette volna a
labdát a belga védelemre.
A belgák előnye is di Mariából, illetve leginkább az ő lassú visszazárásából adódott. Wilmots
valóban nem a levegőbe beszélt, mikor azt állította, támadni fognak. Bátran jöttek előre a belgák,
gyakran 2:2-be hagyva hátul Messit és Higuaínt a két középhátvéddel, de hiába voltak sokszor
egyenlő létszámban az argentin védőkkel, nem tudták helyzetig játszani ezeket a szituációkat.
Ha igazi szélsőhátvédek vannak a belgáknál, akik bátrabban belépnek a támadásokba, ha gyors
oldalváltásokkal meglepik az argentinokat, akkor talán több helyzetük lehetett volna.
A sors fintora, hogy di Maria sérüléséből a belgák jöttek ki rosszabbul, mert a helyére beálló Perez sokkal fegyelmezettebben zárt vissza, és mivel a másik oldalon Lavezzi is kivette a részét a védekezésből, sokkal nehezebb lett feltörni az argentin védelmet.
Ugyanúgy, mint a német-francián, itt sem tett jót a meccsnek a korai gól. Az argentinok hátradőltek,
és csak ímmel-ámmal támadgattak. Konkrétan a 45. percben kontra gyanánt hárman sétálgattak
előre, egyikük a megszerzett labdával.
A második játékrészre az argentinok átadták a területet a belgáknak, és visszahúzódtak a
tizenhatosuk elé. Annyira, hogy még Messi és Higuaín is a saját térfelén, a kezdőkör magasságában sétálgatott.
A mélyen ülő két négyesláncot pedig nem tudták feltörni a belgák. Bejött Lukaku és
Mertens is a széljátékot, illetve a légi fenyegetést biztosítandó, de fölényük meddőnek bizonyult, és egy Fellaini-fejesen kívül komoly helyzetük sem volt. Furcsa volt látni, hogy a rengeteget kritizált
argentin védelem milyen stabilan áll a lábán.
A korai argentin gól kinyírta a meccset. Bár az első félórában simán kialakulhatott volna egy adok-
kapok, ám az argentinok nem használták ki a belga védekezés gyengepontját, és a belgák sem tudtak előnyt kovácsolni di Maria fegyelmezetlen védőmunkájából.
Sérülése nem tett jót a meccsnek, egyrészt az argentin kontrák, támadások is sokkal szürkébbek lettek nélküle, másrészt a helyére beálló Perez sokkal fegyelmezettebb védekezése pedig a belga támadók dolgát nehezítette meg.
Az argentinok megmutatták, hogy védekezni is tudnak, a belgák pedig hiába vállalták fel a bátor
támadójátékot, helyzetekig nem jutottak.