12 év után újra vb-döntőbe vitte a németeket Joachim Löw, az elődöntőben történelmi vereséget mért a házigazda Brazíliára a 7-1-gyel, mégsem volt mindenki teljesen elégedett a munkájával. Mindezt úgy, hogy a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) már az Algéria elleni nyolcaddöntő előtt közölte, hogy Löw szerződése 2016-ig szól, akkor is marad addig, ha esetleg kikapnának az afrikai válogatottól. Sokan a vb-döntőbe jutás ellenére is az utódját keresték. Egészen vasárnap estig.

Az 54 éves Joachim Löw a másodosztályú Freiburgban kezdte futballpályafutását, a mai napig ő lőtte a klub történetében a legtöbb gólt, 81-et. Akkoriban 4-szer az NSZK U21-es válogatottjába is behívták a támadó középpályást, de a felnőttek között nem kapott lehetőséget.

Háromszor is próbálkozott a Bundesligában, de hiába igazolt 1980-ban a Stuttgarthoz, egy évvel később az Eintracht Frankfurthoz, majd 1984-ben a Karlsruhéhoz, egyiknél sem tudott egy szezonnál többet maradni. A vége mindig egy freiburgi kitérő volt, majd végül Svájcban vezetett le, előbb a Schaffhausen, majd a Winterthur csapatában.

Edzőként utolsó csapatánál kezdett, ott az utánpótlás korúakat kapta meg még aktív játékos korában, majd a Freuenfeldet irányította, mielőtt a Stuttgarthoz került volna. Ott előbb Rolf Fringer segítője volt, majd annak távozása után vezetőedző lett – első évében Német Kupát nyert azzal a csapattal, amely a Kraszimir Balakov, Giovane Élber és Fredi Bobic alkotta Mágikus háromszöggel lett híres. A második évében negyedik lett a Bundesligában, a KEK-ben pedig döntőig vitte a csapatot, ám a Chelsea megállította őket.

A sikerek ellenére többet vártak tőle, ő is magától, így lépett is, sorban a török Fenerbahce, a német Karlsruhe, majd ismét egy török, az Adnanspor következett, de mindegyiknél megbukott. 2001 októberében az osztrák Tirol Innsbruckot vette át, és hiába nyerték meg a bajnokságot, a csapat nem tudta elkerülni a csődöt. Utána az Austria Wiennel sem váltotta meg a világot.

A német válogatotthoz Jürgen Klinsmann hívására került 2004-ben, amikor az egykori világbajnok átvette Rudi Völler helyét. Ők ketten egy edzői iskolában találkoztak még 2000-ben, „Klinsi” pedig azonnal „Jogit” hívta, amikor szövetségi kapitány lett. Az volt a tervük, hogy a statikus, védekező csapatból látványos támadójátékot megvalósító válogatottat csinálnak, a taktikai újítások mögött pedig többnyire Löw elgondolásai álltak, nem Klinsmann ötletei.

A váltás bejött, a 2005-ös Konföderációs Kupán 15 gólt lőttek 5 meccsen, igaz, csak harmadikak lettek, mint ahogy egy évvel később a vb-n is, és bár Klinsmann csapatától komoly eredménynek számított a bronz, a DFB-n belül mindenki tudta, hogy az érdemi munka nagy része Löwé, így nem is volt meglepetés, amikor ő folytathatta a csapat élén a világbajnokság után. Klinsmann nem hosszabbított. A váltás egyébként majdnem napra pontosan 8 évvel a vb-döntő előtt volt, hivatalosan 2006. július 12-én lett szövetségi kapitány.

Löw nem is változtatott azon, amit elkezdtek, első öt meccsét meg is nyerte, ám Ciprus ellen csak 1-1-et játszottak a hatodikon. Az első 13 meccséből 11-et hozott, még egy vereség volt a döntetlen után, a gólarányuk pedig 41-6 lett.

Az első két tornája viszont mégis hasonló formában ért véget: a 2008-as Eb-n és a 2010-es vb-n is felemás játékkal jutottak tovább a csoportból, utána beindultak, ám a spanyolok kétszer is megfojtották a futballjukat – a 2008-as döntőben és a 2010-es elődöntőben is 1-0-ra nyertek Andrés Iniestáék. A 2012-es Európa-bajnokságon már jól ment a csoportban, Portugália, Hollandia és Dánia ellen is győztek, a görögöket is kiütötték, az olaszokon viszont nem jutottak túl az elődöntőben, így akárcsak Dél-Afrikában, úgy a lengyel-ukrán tornán is harmadikak lettek. 2006-ban is az olaszoktól kaptak ki, ám akkor sikerként élték meg az utána következő vb-bronzot, míg 2012-ben már csalódás volt a vereség Balotelliéktól. A 2009-es U21-es Eb-t megnyerő játékosokkal megerősített keretet újra elkönyvelték egy olyan generációnak, amely csak ígéret maradhat.

A brazíliai világbajnokság előtt nem is tartották őket komoly esélyesnek, pedig nagyon erős kerettel utazhattak Brazíliába. Ennek fő okai azok voltak, hogy nem állt össze a védelem és nem volt igazi gólszerzője Löwnek - ő mégis történelmet írt a német csapattal, hiszen első európai válogatottként nyertek vb-t az amerikai kontinensen.

Ezt Löw és a válogatott úgy érte el, hogy remekül alkalmazkodott a vb alakulásához. Több sérülés miatt is bele kellett nyúlnia a csapatba, helyenként kísérletezgetett is, amikor viszont a nagyon fontos meccsek jöttek, mindenkit visszatett a legerősebb pozíciójába (Philipp Lahm újra jobbhátvéd lett, Miroslav Klose került előre és Jerome Boateng sem a védelem jobb oldalán kószált).

A portugálok ellen még egyfajta - klasszikus középcsatár nélküli - hamis kilences rendszert alkalmazott, de amikor Ghána (2-2), az USA (1-0) és Algéria (hosszabbításban 2-1) ellen sem ment igazán a játék, csavart egyet mindenen. Korábban sokan hibás elgondolásnak tartották tőle, hogy Pep Guardiolához hasonlóan a középpályán játszatja Lahmot – ez volt az egyik nagy húzása, hogy visszatette a védelembe, stabilizálva azt.

A német válogatott 15 meccses veretlenségi sorozattal érkezett Brazíliába, ezt 22-re növelték a torna végére. Joachim Löw immár 8 éve vezeti őket – ez olyan hosszú idő, hogy néha könnyű elfelejteni, milyen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak eközben, hiszen minden a címekről, nem a látványos játékról és a sok gólról szól. Pedig az, hogy mindig mindenhol legalább elődöntőbe jutott 2008-ban, 2010-ben, 2012-ben, finoman szólva is a nem semmi kategória.

De a német futball fejlődése, és ezzel Löw munkája is példaként szolgált többek között annak az USA-nak, ahol most Jürgen Klinsmann irányítja a válogatottat, és az angolok is Németországba járnak tanulmányútra, hogy végre kezdjenek valamit az utánpótlásukkal.

Az pedig, hogy a Németország egyesítése utáni első vb-címet (összesen a negyediket) ő nyerte az országnak, ráadásul pont Argentína ellen, amely ellen legutóbb is nyerni tudtak, csak még különlegesebbé tette a sikert.

És talán ezután megkapja azt az elismerést is, ami kijár neki, hiszen a szövetségi kapitányokat gyakran a limitált munkaidő és meccsszám miatt egészen másképp kezelik, mint a klubedzőket. Könnyű elfelejteni, hogy 2006-ban ki volt az olaszok szövetségi kapitánya (Marcello Lippi), miközben Sir Alex Ferguson, José Mourinho vagy Carlo Ancelotti nevével minden nap találkozik az ember, vagy könnyebben ugrik be a spanyolok 2010-es vb-címéről Pep Guardiola és a Barelona középpályája, ami megnyerte nekik a címet, mint Vicente del Bosque szövetségi kapitány munkája.

Löw a futball zsenije, fantasztikus taktikus és a legfelkészültebb futballemberek egyike. Nem is véletlen, hogy a döntőben akkor sem ingott meg, amikor egyik kulcsembere a bemelegítésnél sérült meg, majd a helyére bátran betett újonc félóra után dőlt ki a vb-döntőről. Löw mindig jót húzott, ráadásul, amit ő is kiemelt, a vb-címhez Dél-Amerikában győzte le Brazíliát, pontosabban semmisítette meg 7-1-re, és Argentínát.

Ennél többet válogatott szinten elérni nem lehet. A csúcson van, ahogy Németország is, és mint megerősítette, minimum kitölti 2016-ig szóló szerződését. Tudja, fantasztikus tehetségek vannak a kezében, és legjobb napjai csak most jöhetnek. Míg a torna előtt legtöbben elkönyvelték örök másodiknak, mindenképp bizonyítania kellett, megcsinálta, igazi sztáredzőként térhet haza.