Hollandia és Louis van Gaal szövetségi kapitány remek taktikával, jól összerakott és egységes csapattal verte Spanyolországot 5-1-re a két válogatott első világbajnoki meccsén. A taktikai húzásokról már írtunk, ám a stratégia sikeréhez kellettek olyan hibák, amik előre vetíthették a spanyol kudarcot. Több szempontból már a kezdés előtt elképzelhető volt, hogy Xaviék leszerepelnek.

A felelős, ahogy a futballban 99 százalékban mindig, az edző, Vicente del Bosque szövetségi kapitány. Már a kerethirdetésnél meglepő volt, de legalábbis feltűnt, hogy két Eb és egy vb-győzelem után sem gondolja, hogy komolyabban frissítenie kellene a keretén. Egy mondatban: azokat vitte ki magával, akik nyertek neki, majd a kezdőbe végképp azokat tette, akikkel már annyiszor győzött, még akkor is, ha gyenge formában játszották végig a szezont.

Újításként Diego Costát hozta csatárnak, de azt nem vette figyelembe, hogy őt teljesen leszívta a bajnoki- és BL-szezont. Nem is csinált semmit a meccsen, egy hete még sérült volt, sokat reálisan várni sem lehetett tőle. A cseréje, Fernando Torres, aki az elmúlt három évben semmit nem tett le az asztalra, a vb előtt maga is kimondta, keresi a régi góllövő csatárt, aki elveszett benne. Formáját mutatja, hogy a hosszabbításban, 1-5-nél azt a sima ziccert sem passzolta a kapuba ballal, inkább megpróbálta visszahúzni, és megalázóan elfektetni a védőt. Nem is sikerült neki.

Diego Costa cseréje lenne David Villa is, de ő meg két éve nem az igazi. Mióta eltört a lába 2011 decemberében, egyáltalán nem ugyanaz, még az Atleticóban is kimaradt sokszor a kezdőből. Vagyis úgy állunk, hogy a világbajnoknak nincs rendes csatára a világbajnokságon.

Visszafelé haladva nézzük a középpályát, aminek a legnagyobb hibája Xavi. Neki 2008 óta egy szabad nyara volt, januárban 34 múlt, nem csak öregszik, hanem iszonyúan fáradt is. Már a Barcában gyengén mozgott egész szezonban, ennek ellenére kezdett. Megette őt a holland középpálya és az ötfős védelem.

Busquets, aki másik alappillér volt az elmúlt öt évben, karrierje leggyengébb szezonján van túl. Ő sem villogott a Barcában, de joggal kérdezhetjük, ki villogott a Barcában az elmúlt szezonban? Hát senki. Még Iniesta csak-csak hozta magát az idényben, de pénteken ő is tehetetlen volt, és beszürkült a többiek közé.

Xabi Alonsóban még lehetett volna bízni, de őt meg 1-2-nél, a 62. percben lecserélte Del Bosque. Még ekkor is a barcásokban bízott, helytelenül.

A középpálya bukása aztán a védelem bukását is hozta magával, értelemszerűen, ha a középső, legfontosabb csapatrész gyenge, nem lesz se támadás, se védekezés. A vicc persze az, hogy a hollandok ellen még lehetett is volna, ugyanis Robbenék góljai nem sokpasszos, felépített-kidolgozott támadásokból születtek, hanem ívelésekből, amik könnyedén lefülelhetőek, ha helyükön vannak a középhátvédek.

Van Persie fejesénél, Robben mindkét góljánál egyetlen hosszú passz, ívelés előzte meg a gólt, az volt a gólpassz. (Ahogy persze de Vrij fejelős, harmadik találatánál is, de az állított helyzetből jött, nem nyílt játékból.) A két középhátvéd az összes kulcspasszt elnézte.

RVP fejesénél Piqué bent maradt lesen, Robben elsőjénél megette a holland szélsőnek azt a cselét, amit már az óvodások is ismernek, visszahúzás, lövés. Szegény Sergio Ramos mindkettőnél próbálta menteni a menthetőt, de nem érhetett oda. A második Robben-gól viszont az övé volt, a szélső úgy lefutotta, mint Bale a barcás Bartrát a kupadöntőn. (Szerencsére őt nem vitte el Brazíliába Del Bosque.)

És akkor Casillas. Másfél éve nem véd, és az a kapus, aki nem véd, legyen bármilyen nagy klasszis is, nincs játékban. A harmadik gólnál elnyomta van Persie - igaz, szabálytalanul -, a negyediket meg hagyjuk is, ő passzolta el a labdát utolsó emberként. Casillas felismerhetetlen volt.

Összegezve: a túlzott bizalom, a vak hit okozta Del Bosque és Spanyolország vesztét. Ezt a csapatot a barcás különítmény tette naggyá: Xavi, Busquets, Iniesta, David Villa, Piqué és a közben kiöregedett Puyol. A kapitány most is rájuk épített, a régiekre, hogy majd megint előhúznak valamit a kalapból, miközben jól láthatta, hogy Tata Martino edzői munkálkodása alatt a Barcánál az előző egy évben Iniestán kívül ezek semmit nem húztak elő. (Erős, de közvetve Martino a spanyol válogatottat is elintézte.)

Cesc Fabregas se futott nagyot, de ott ült a padon, pihentebben, mint Xavi - 12 percet kapott, 1-4-nél állt be. (Biztos meg is köszönte a lehetőséget.) Koke, aki 22 éves, bajnok lett az Atleticóval, erőtől és tettvágytól duzzad, ott ült a padon. Juan Mata a ManUnitedben a szezon végére egész jól beindult, semmi lehetőséget nem kapott. Javi Martinez, a Bayernben jól játszott, igaz nem volt mindig kezdő, de ez most még jól is jött volna, mert, pihentebb volt a barcásoknál és a realosoknál - ő sem fért be.

Kik jöttek cserébe? A kipróbált Torres, aki semmit nem teljesített, és Pedro, egy másik barcás, aki szintén közepes az elmúlt három évben. A kapitány a fiatalítás helyett itt is a régi öregekben bízott, sikertelenül.

De van még két csoportmeccs, elméletileg fel lehet innen állni. Sikerülhet, mert a keretben van erő, ám változtatni kell, méghozzá gyökeresen, több mint a fél csapatot le kell cserélni a következő meccsre. Nem szabad abban bíznia a mesternek, hogy majd összekapják magukat Chile ellen, és teljesítenek: a Barcában se kapták össze magukat, és nem teljesítettek.

Vagyis kell egy alternatív csapat.

Kapus: Casillasban lehet hinni, de talán nem lenne rossz elgondolkodni David de Geán vagy akár még Pepe Reinán is.

Védelem: Piquét sürgősen ki kell venni a kezdőből, Azpilecueta helyett sem ártana Juanfran. (Hát még hogy nem ártana az otthon hagyott, friss BL-győztes realos Dani Carvajal.) Ramos és Jordi Alba rendben vannak. Középre mennie kell Javi Martineznek, aki a Bayernben már középhátvéd.

Középpálya: Xavi pad, kezdjen helyette Koke, és Fabregasnak is lehetőséget kéne kapnia. Busquets helyét átvehetné Xabi Alonso, Mata és Cazorla bevetése is megfontolandó. Iniestának maradnia kell, ő egyik pillanatról a másikra képes magához térni.

Csatársor: hát, az nincs. Diego Costa KO fizikailag, Torrest felejtsük el, David Villát is értelmetlenség betenni.

Vagyis Del Bosquénak egy lehetősége van, a középcsatár nélküli 4-6-0-s felállás, amit két éve az Eb-n, ugyancsak ék hiányában sokszor sikerrel alkalmazott. Ebben Fabregas volt a nulla, mögé kellene felépíteni az Iniesta-Koke-Mata-Xabi Alonso-Cazorla ötöst, hátul maradhatna a négy védő, középen Javi Martinezzel.

Ha ezt meghúzza del Bosque, és valahogy sikerül életet vernie a megmaradó embereibe, megverhetik Chilét és Ausztráliát, hogy aztán sanszosan a brazilokkal játsszanak a 16 között.

De az még nagyon messze van. Mindenesetre négy éve is vereséggel kezdtek, Svájc megverte őket 1-0-ra, mégis világbajnokok lettek. Csakhogy az teljesen más zakó volt. A mostaniban az lehet a jó, hogy azonnal kiderült, hogy a régi, Barca-alapú csapat már nem képes világbajnokságot nyerni, Del Bosque megkapta a lehetőséget az újjáépítésre, akár arra is, hogy egy hónap múlva erre az égésre már senki ne emlékezzen.

Az új spanyol válogatott: Reina/De Gea - Juanfran, Javi Martinez, Sergio Ramos, Jordi Alba - Xabi Alonso, Koke - Mata, Cazorla, Iniesta - Fabregas.