Csoda nem történt, Dél-Korea nem tángálta el irtózatosan a már mindenképpen továbbjutó Belgiumot, így a H csoportban a második helyért a valódi küzdelem Oroszország és Algéria mérkőzésén folyt. Miután Algériát titkos kedvenceimmé ütöttem, bíztam benne, hogy az utolsó pillanatig izgulhatok értük. Elvégre egy döntetlennel ők a továbbjutók, és erre az eddigiek alapján minden esélyük meg is volt.

Főleg, ha Akinfejev ezen a meccsen is szappanos kesztyűben védi az orosz kaput. (Oroszul legalábbis ezt a kifejezést használták a koreaiak ellen beszedett potyagól után, elég találóan.)

Ehelyett már a hatodik percben azt kellett néznem, hogy Alekszandr Kokorin a szép fejesgólja után hogyan hajt Andrej Arsavin egykori reklámszerződéseire. Ugyanis pont úgy örült a góljának, ahogyan a szebb napokat látott – elég költségesen elvált, a mostani válogatottból is kimaradt – ex-Arsenalos ex-csapatkapitány: pisszenésre emelve az ujját csitítja a közönséget. Ezzel a mozdulattal tudják mit reklámozott Arsavin? Hangszigetelő ablakokat.

Na, a hangszigetelésre a 60. perctől nagy szükségem lett volna: szomszéd szobában szunyókáló gyerek miatt nem tudtam felkiáltani, pedig Iszlam Szlimani egyenlítő gólja megérdemelte volna. Még akkor is, ha Akinfejev megint csúnyán benne volt a gólban.

Hangszigetelés híján az utolsó fél óra minden algériai támadását és védekezését suttogva végigkiabáltam, már ha lehet olyat csinálni.

45 másodperc, 30, 15, 5, igeeeeeen: a döntetlennel nyertek a piros-fehér-zöldek. Bizony, a szurkolók közül volt, aki magyarnak látszó trikolórt festett az arcára. Nem az arab-sumér-etruszk-föníciai-turáni-magyar rokonság miatt, hanem mert ezt egyszerűbb gyorsan felsminkelni, mint zöld-fehér alapra a vörös félholdat csillaggal.

És nekem, aki utoljára nyolc évesen láthattam vébén magyar csapatot, már csak ilyen piros-fehér-zöld öröm maradt.

Ja, Belgium a szokásos formáját hozta: a szükséges minimumot adta ki a győzelemhez, és az oroszok után a koreaiak ellen is egy-nullára nyert. Az egyetlen csapat, amelyiktől gólt kapott, az épp Algéria volt. Oroszország azzal vigasztalódhat, hogy már kint van a 2018-as vébén, hiszen ő lesz a házigazda. Hogy Fabio Capello vezényletével, az kétséges.