Hollandia lesöpörte a spanyolokat, Van Gaal kitalálta, hogyan, játékosai pedig megvalósították. A holland válogatott kivégezte a címvédőt, 5-1-re nyerte a vb eddigi legjobb meccsét.
Intenzív és precíz letámadásával harminc percig tudta kordában tartani a spanyol válogatott a hollandokat. Ezután engedtek a gyeplőn, és elszabadult a pokol.
Van Gaal nagyon megszervezte és a spanyolokra szabta csapata védekezését. Piquével és Ramosszal nem foglalkoztak. Sneijder dolga volt szemmel tartani a védők közé belépő középpályást (általában Busquetset), Robben és van Persie zárta a szélsőhátvédek felé az utat, de Jong és de Guzman meg gyakorlatilag levakarhatatlanul tapadt Xavira és Alonsóra.
Olyan szinten, hogy ha azok visszaléptek mélyen a Sneijderék fala elé, oda is elkísérve őket gyakran alakult ki a hollandoknál egy 4-2-4-es védekezés. A középpálya és a védősor között lófráló Silvára meg Iniestára állandóan volt egy kirepülő ember a hátsó sorból, amint feléjük indult a labda. Tették mindezt egy feltolt védővonallal, gyakorlatilag kezdőkör átmérőjűvé kicsinyítve a pályát.
Nem is volt sok sanszuk a spanyoloknak földön a hollandok mögé kerülni, csak ha letámadásból
sikerült labdát szerezniük és rendezetlen volt a holland védelem. Ám ez nem sokszor fordult elő, mert ha veszélyt sejtettek hátul a holland védők, azonnal vágták előre a labdákat van Persie és Robben felé.
Illetve egyszer sikerült átjátszani őket, a góljuk előtt, amikor Iniesta és Silva elképesztően kis területen passzolta ki de Jongot, majd Xavi ugratta ki Costát.
Hiába jött át Silva rendre középre és a bal oldalra, hogy létszámfölényt alakítson ki a spanyol csapat, mindenkire jutott legalább egy védő. Láttunk már ilyet korábban is, ám akkor a szélsőhátvédek érkeztek a befele mozgó középpályások mögé, ám ezen a meccsen sem Albát, sem Azpilicuaetát nem használták.
Leginkább hosszú ívelésekkel próbálkoztak Costát kiugratni a feltolt védelem mögé, de erre Xabi
Alonso kivétele miatt a szabadon hagyott Piqué vállalkozott legtöbbször, neki meg azért nem ez a
szakterülete. Nála még Ramos is jobb választás lehetett volna.
A vezetés birtokában a spanyolok elengedték a pressinget , és visszaálltak, átadva a területet a
hollandoknak. Akiknek így már nem csak a hosszú indítások maradtak, hanem tudtak játszani már a spanyol térfélen is. Leginkább a széleken próbálkoztak a hol jobb, hol a bal oldalon feltűnő Robben segítségével, ám egy veszélyes Blind-beadáson kívül többre ekkor még nem futotta.
A sors fintora, hogy a félidő végén Silva, ha belövi a ziccerét, nagyot léphetett volna a győzelem felé a spanyol válogatott. Azt egy egyéni hiba előzte meg, Janmaat maradt le Iniestáról, és el is csúszott az egész védekezés.
Ebből is látszik, mekkora fegyelem és koncentráció kellett a hollandoknak, hogy megvalósítsák van
Gaal elképzelését és teljesen megfojtsák a spanyolok játékát. Egy perccel később pedig fordult a kocka, Ramos aludt bele Blind indításába (Silva is messze járt) és maradt le van Persie-ről, Casillas pedig meccsrutin híján nem tudta eldönteni, mitévő legyen, így közelről nézhette végig a gyönyörű csukafejest.
A második félidőben nem változattak a csapatok, a spanyolok csak ímmel-ámmal támadtak le az
ellenfél térfelén, nem helyeztek elég nagy nyomást a hollandokra, ami ezen az estén végzetes volt. Blind kiosztotta második gólpasszát. Silva megint lemaradt, Piqué és Ramos megint egy
gondolattal később reagált, ráadásul a köztük lévő nagy távolság miatt Ramosnak esélye sem volt
időben odaérni.
A hollandok vérszemet kaptak, ám nem úgy tűnt, hogy a spanyolok elveszették volna a nyugalmukat, egy parádés labdakihozatallal mutatták, hogy még nem jöttek zavarba. Azonban jött a harmadik gól is, egy újabb magas labda és egy újabb óriási hiba után.
Xabi Alonso helyére Pedro állt, így Iniesta lépett hátrébb középpályára, ám a hollandok ezt is lereagálták, továbbra is állandó nyomás alatt tartották a játékszervezőket (Busquets, Xavi, Iniesta).
Pedro agilitása és direkt játéka majdnem visszahozta a meccsbe a spanyolokat, úgy tűnt, jó csere
volt, de Xabi Alonso sokszor kisegített a védekezésben nem túl virtuóz Silva és Iniesta mögött a két
szélen.
Lecserélésével nemhogy megszűnt ez a kisegítő szerep, de ráadásul Iniesta (később Fabregas)
bekerült középre Busquets mellé, akik közül egyik sem az a fizikális ütközőember, aki földre viszi a
felgyorsulni igyekvő ellenfelet, így átjáróházzá vált a spanyol középpálya, ám ebből pont nem kaptak
gólt (ezeket a helyzeteket elbohóckodták a hollandok).
Casillas sokadik hibájánál pedig végleg elment a hajó. Mindent egy lapra tettek föl a spanyolok. A két gyors holland csatárt, ekkor már Lenst és Robbent, 1:1-ben hagyták hátul a nem éppen villámléptű középhátvédekkel, jött is a kegyelemdöfés. A végére teljesen szétzuhantak a spanyolok, és akár még nagyobb K.O. is lehetett volna.
Van Gaal kitalálta, hogyan fojtsák meg a spanyolok játékát, a játékosai pedig remekül
megvalósították. A spanyolok kapura nem tudtak veszélyesek lenni, ellenben a hátsó soruk
rettenetesen bizonytalan volt. Ez fél óra elteltével lett igazán szembetűnő, amikor visszavettek az
addig nagyon intenzív és jól működő letámadásukból, és hagyták labdázgatni a hollandokat. Casillas és a középhátvédek is elképesztő hibákat vétettek, a hollandok pedig kegyetlenül kihasználták mindet.