A világbajnoki címvédő spanyolok a hollandok elleni megsemmisítő vereség (1-5) után második csoportmeccsükön győzelmi kényszerbe kerültek, ha nem akartak csúfosan és idő előtt búcsúzni.

Vicente del Bosque kapitány csak két helyen változtatott az első meccsen tönkrevert és megalázott csapaton, Javi Martinezt Pique helyére állította a védelem közepébe, Pedro pedig Xavit váltotta, bár ő értelemszerűen nem középen, hanem a szélen játszott.

Chile az ausztrálok legyőzése után nemcsak a hangzatos nyilatkozatokkal, hanem az első perccel jelezte, abszolút komolyan gondolja, hogy nyerni akar a második vb-meccsen is.

Vidal húzta meg a bal szélen, négy védő között középre tette, Xabi Alonso nagy nehezen tudott szögletre menteni Vargas elől. A szöglet után Jara fejelt, kevéssel mellé.

A 16. percben költözött némi élet a spanyolokba, amikor egy chilei labdavesztés után Costa felgyorsított, de tíz méterről olyan rosszul lőtt, hogy a szögletzászló felé ment a labda, ezt Iniesta összeszedte, középre adta, nagy kavarodás lett, Xabi Alonso azonban négy méterről nem tudta eltenni Bravo kapus mellett. Ha ebből gólt lőnek, minden más, enged a görcs, felszabadulhattak volna, de nem így lett.

Mert négy perc múlva gólt kaptak. Xabi Alonsót hárman támadták meg a felezővonalnál, röviden passzolt vissza Ramos felé, a chileiek megszerezték a labdát, és végigvittek egy szép támadást, a tizenhatoson belül Vidal Aranguiznak adta a labdát, ő középre tette, Vargas elfektette Casillast, és az üres kapuba passzolt hat méterről.

Alonso a tizenegyes pontig futott vissza, és a combját püfölte, érezte, hogy benne volt a gólban, de a fájdalma is benne volt, mert tudta, mennyire visszaveti egyébként is önbizalom nélküli társait, ha újra hátrányban kell játszaniuk.

Diego Costának volt még egy helyzete, az oldalhálóban kötött ki a labdája, ezt leszámítva tanácstalanul ívelgettek a spanyolok, zavartan, rendkívül idegesen, félve passzolgattak.

Sokat eláruló pillanatok voltak, amikor Pedro gúnyosan nevetett a bírón, holott esélye sem volt, hogy elvigye a szélen a labdát. A szabadrúgások előtt ketten álltak a labda mögött, David Silva rendszerint közelről nézte, hogy Alonso rosszul íveli be. De Silva ezzel ki is vonta magát a játékból, nemhogy a kipattanóra helyezkedett volna, vagy ahol esetleg megjátszhatták volna.

A második gól előtt Xabi Alonso rúgott oda 25 méterre a kaputól, szabadrúgást kapott Chile. Sanchez nem túl erősen és pontosan lőtte rá, Casillas csak kiütötte, pontosan Aranguizhoz, aki átvette, és visszalőtte 12 méterről, Jordi Albában nem akadt el a labda, Casillas pedig nem tudta kiütni, bár ez a labda sem volt túl pontos. Viszont ahhoz elég erős, hogy bemenjen, és szakadékba taszítsa a világbajnokot.

Egy önbizalomtól duzzadó Casillas nyilván mindkétszer jobb megoldást választott volna, de az idegesség és a pánik miatt erre esély sem volt. Illetve mert másfél éve nem véd rendszeresen, kiszorult a Real Madrid kapujából, ennek ellenére a válogatott kapitánya bízott benne.

Három gól kellett volna a spanyoloknak, hogy az utolsó meccsükön reális esélyük legyen továbbjutni, kettővel még matematikailag bent maradtak volna - de a sorsuk a Chile-Hollandián múlt volna.

Szünetben a kapitány meglépte, amit már a kezdésnél kellett volna, Xabi Alonso helyett jött Koke, némi életet hozott is a játékba.

A második félidő elején Costa került helyzetbe, de az utolsó pillanatban utolérték, amikor középről lőhetett.

Az 53. percben egy szimbolikus lehetőséget láttunk, pontosabban rontást. Ramos szabadrúgása után Costa ollózással húzta középre a labdát, Busquets négy méterre a kaputól ballal mellé lőtte - a világbajnokság legnagyobb helyzete maradt ki, ekkor dőlt el valójában, itt ma nem lesz csoda.

 Ennek ellenére a 70. percig a vb legjobb spanyol negyedórája jött, felálltak, mint a hokiban, Chile nem is látta a labdát, ám nagy helyzet nem alakult ki, az egészben az volt benne, ha a Busquets-ziccerrel nem sikerült, akkor sehogy sem fog. Iniestáék beszorították riválisukat, de sem az ötlet, sem az erő nem volt meg bennük, hogy a kapuig is eljussanak.Sőt, ekkor már a hit sem.

Értelemszerűen jöttek a kontrák: a 69. percben Isla a kaputól két méterre dobta be magát egy lecsúszott lövésre, ám jócskán fölé. Az újabb kontrát Sanchez keresztpassza után Gutierrez fejelte pontatlanul.

A hajrában Iniestának volt még egy óriási bombája, amit Bravo védett, az utolsó csere, Cazorla labdáját is kitolta a jobb alsóból. A hosszabbítás hat percében - még az indokolatlanul sok hosszabbítást is megkapták a spanyolok - Ramosnak is volt egy közeli bombája, amibe belevetődtek. A labda egyszer sem pattant úgy, hogy felcsillanjon a remény a döntetlenre, ezzel pedig a spanyolok kiestek.

Nem is történhetett más, a jóllalkott, gyenge szezont futó barcásokkal teli válogatott ugyanolyan tehetetlenül vergődött, ahogy a Barcelona vergődött a klubszezon utolsó három hónapjában.

Világbajnok két meccs után először esik ki, bár van még egy csoportmeccsük, Ausztrália ellen tét nélkül léphetnek pályára.

Chile és Hollandia továbbjutott, csak az a kérdés, melyikük elsőként és másodikként, ezt majd eldöntik egymás elleni utolsó mérkőzésükön. Egyelőre Hollandia egy gólall vezet, pontosabban kettővel, mert azonos pontszámnál a gólkülönbség, majd a több lőtt gól dönt. (És csak aztán az egymás elleni eredmény.)