Az egész világ látta, hogy a futball-vb döntőjében két embernek kellett letámogatnia a német Cristoph Kramert, mert a német középpályás negyedórával korábban olyan brutálisan ütközött az argentin Garay vállával, hogy rögtön elterült, azt se tudta, hol van.

Kramer még lézenghetett a pályán az ütközés után, és már ezzel is nagy kockázatot vállalt, utólag bevallotta, alig emlékszik valamire a történtekből. Nem ez volt az első necces ütközés a világbajnokságon, ami után a pályán maradhatott a kóválygó játékos, sokan kritizálják is a FIFA-t, hogy nem vigyáz eléggé a futballisták testi épségére.

Miért volt annyi fejsérülés?

A nulladik kérdés az ügyben természetesen az, hogyan történhetett ennyi fejsérülés, miközben az agyrázkódás vagy a fejre kapott támadás az NFL, az amerikaifutball sajátja, a labdarúgásban viszont sokkal ritkább. Az 1992-es Európa-bajnokság volt az első, ahol szinte tömegesen hozták le a játékosokat felszakadt fejjel, homlokkal, óta az európai és a világszövetség is azon igyekszik, hogy visszaszorítsa a kar, könyök, váll, kéz okozta sérüléseket, egyáltalán azt, hogy a futballista feje megsérülhessen. Eddig minden nagy tornán, legyen az vb, Eb, vagy a Bajnokok Ligája, azonnali sárga járt a fejre irányuló, végképp a sérülést okozó szabálytalanságokért - de most nem.

Többen büntetlenül folytatták a játékot, elég csak épp Kramerre gondolni: Garayt szóban sem figyelmeztette az olasz Rizzoli bíró. Ahogy a második félidőben a német kapust, Neuert sem, aki térddel találta állon és arcon Gonzalo Higuaint. Az argentin is visszament, hogy aztán röviddel később lecseréljék. Ő ugyan megúszta, és a csere inkább taktikainak látszott, de könnyen rosszul járhatott volna. A torna közben írtunk róla, mennyivel kevesebb most a sárga és a piros, mint az utóbbi vébéken, a világbajnokság végére összesen tíz kiállítás jött össze, míg 2006-ban, Németországban 28 volt. Vagyis kimondható, a FIFA engedékenyebb lett, és ez az engedékenység mutatkozott meg a fejsérülésekben is.

Ha kiütnek, tudnod kell, ki rúgta a gólt

Más sportágakban évekkel ezelőtt elkezdődött a balhé, hogy a sportvezetők nem veszik komolyan az agyrázkódások veszélyét, az NFL ellen több per is indul, azóta a vezetők több olyan intézkedést is hoztak, hogy védjék az amerikaifutballisták épségét. Előrébb vitték például a kirúgásokat, hogy a játékosok ne tudjanak annyira felgyorsulni a szerelésekhez.

Ha Kramer NFL-játékos lett volna, elképzelhetetlen, hogy visszaengedik a pályára, igaz, ott a cserék száma sincs meghatározva, és mivel a vb-döntőből csak tizenhét perc ment le, amikor elterült, nem akartak rögtön ellőni egy cserelehetőséget. Pláne, hogy Kramer csak csere miatt kezdett, a fix kezdő Khedira a bemelegítéskor húzódott meg, a helyére ugrott be a fiatal.

Mit tesz a FIFA, hogy megelőzze a maradandó károsodásokat? Megkérdeztük a szervezetet, és a futballszövetség elküldte az Indexnek az ilyenkor követendő protokollt, amiből kiderült, hogy a csapatorvosnak a Glasgow-skála szerint ki kell értékelnie a játékos fizikai tüneteit.

Például nyitva van-e a szeme, reagál-e a megszólításra, milyenek a motorikus funkciói, végrehajtja-e, amit kérnek tőle. Ha ezen a skálán a szükséges tizenöt pontot eléri, akkor nem kell kórházba vinni, de öt további kérdés alapján mérik fel, mennyire van képben. 

• Milyen stadionban játsszuk a meccset?
• Melyik félidőben járunk?
• Melyik csapat szerezte a legutóbbi gólt?
• Melyik csapattal játszottatok utoljára?
• Megnyertétek-e a legutóbbi meccset? 

A FIFA javaslata szerint, ha csak egy kérdésre nem válaszol helyesen a fejsérülést szenvedett játékos, akkor semmilyen körülmények között nem szabad visszaengedni a pályára. (Ami persze kissé furcsának tűnhet, mert hogy abból, ha egy nem brazil futballista nem tudja megmondani, melyik brazil stadionban van, semmi különöset nem érdemes következtetni.)

De ki hozza meg a döntést?

Papíron a fent leírtaknak kellene történniük, de azt a világbajnokságon is lehetett látni, hogy a gyakorlatban nem mindig így van. A vb egyik legrémisztőbb jelenete volt, amikor az angol Sterling vétlenül halántékon térdelte az uruguayi Alvaro Pereirát. A védő rövid időre elvesztette az eszméletét, később azt mondta, úgy érezte, hirtelen lekapcsolták nála a lámpát. 

Pereirát hamar sikerült talpra állítani, a csapatorvos Alberto Pan pedig jelezte, le kell cserélni a játékost. A védő ezt meglátta, és egyből balhézni kezdett, meg is lökte az orvost, sikerült kiharcolnia, hogy a pályán maradjon. Egyszerűen hallani sem akart a cseréről. Pan később írásba adta, komplett vizsgálatot végzett el, csak ezután engedte vissza a pályára Pereirát, aki végigjátszotta a hátralévő időt.

Jó nagy balhé lett az esetből, a játékosok védelmében a FifPro szakszervezet verte az asztalt, hogy szigorúbb szabályokra van szükség. A FIFA kérdésünkre elmondta, a szervezők az összes világbajnoki mérkőzésen biztosítanak kétfős orvosi stábot, akik bármilyen sérülés esetén segítséget nyújtanak. A végső döntést, hogy egy játékos folytathatja-e a mérkőzést, a válogatott orvosa hozza meg, ebbe ők nem szólhatnak bele. 

Tehát addig nem lesz változás, amíg a nemzetközi futballszövetség szigorúbb szabályokat nem hoz. Pont ezért gyakorolt nyomást a FifPro a vébé alatt, mert Pereira esete is mutatta, a játékos akarata - fellépése pedig mindenképp - erősebb lehet az orvosénál. Az uruguayi védő amúgy utólag bocsánatot kért a stábtól.

„Őrültség volt, azóta már bocsánatot kértem az orvosunktól, az ő feladata, hogy vigyázzon ránk. Még szédültem, amikor visszamentem, a pillanat hevében nem gondolkozik az ember" 

- mondta. És épp ebben van az egyik legnagyobb veszély, a játékosok ilyenkor nem képesek józanul mérlegelni, és dönteni helyzetükről. Végképp nem egy világbajnokságon, amin mindenki játszani akar, hiszen nem tudja, lesz-e még rá lehetősége az életben. Van olyan sportág, ahol a sportolók gyakran el is titkolják, ha agyrázkódáshoz hasonló tüneteket észlelnek, mert nem akarják elveszíteni helyüket a csapatban. 

Ha amúgy ilyenkor a FIFA-protokoll szerint járnak el, akkor később nyugalmi helyzetben újabb kérdéseket kell feltenni a futballistának, előbb a fizikai állapotáról, majd válaszolnia kell a dátummal, hónapokkal kapcsolatos kérdésekre. Ha átmegy a teszteken, akkor jöhet a könnyített edzés, ezután futógyakorlatok, aztán kontakt nélküli, és végül teljes intenzitású edzés után játszhat ismét. Erről mesélt a vébén a holland Bruno Martins Indi is, aki Ausztrália ellen szenvedett agyrázkódást. „Lépésről lépésre haladok, tegnap már kocoghattam egy kicsit, meglátjuk, mikor játszhatok". Hollandia következő mérkőzését hagyta ki, utána már bevethették. 

Volt még egy másik durva eset az elődöntőben, az argentin Javier Mascherano felment a labdáért, és összefejelt a holland Georgino Wijnaldummal. Ránézésre ő se nagyon tudta volna megmondani, melyik stadionban van, pár perc múlva mégis visszajöhetett a pályára. Annyi idő alatt, hogy még egy gyorstesztet sem lehetett elvégezni rajta. Más sportágakban általában nyolc-tizenkét percig tart egy ilyen teszt, radikális különbség pedig nincs a vizsgálatok között. Vagyis azt is látjuk, hogy a futballban bevett 1-2 perces, vagy még annál is rövidebb teszt a pálya szélén komolytalan.

Független orvosi stábot

Az is igaz, hogy van egyfajta sportkulturális különbség a futball, és mondjuk más kontaktsportok között az agyrázkódások megítélésével kapcsolatban. A FIFA és több társszervezete csak 2012-ben fogadott el egy alapszabályt, melynek célja az agyrázkódások megelőzése lenne, de látható, hogy a rendszer nem működik. Ami nem meglepő, hiszen az agyrázkódás sosem volt futballsérülés - a helyzet relatíve új a játékosoknak, az edzőknek, az orvosoknak, a futballvezetőknek.

A játékos-szakszervezet, a FifPro is arra hívta fel a figyelmet, ha valakit agyrázkódással visszaengednek a pályára, egy újabb ütés, eszméletvesztés már súlyosabb, maradandó károsodást is okozhat. 

Mivel a FIFA a kritikák miatt csak széttárta a kezét, és azt hangoztatta, hogy a végleges döntést nem ők hozzák meg, a FifPro azt szeretné, ha új szabályokat hoznának, és pálya mellett lenne egy független orvos, aki meghozza a végleges ítéletet, ha felmerül az agyrázkódás gyanúja. 

Nem lehet összehasonlítani az NFL-t és a világfutballt a fejre mért ütések mértéke miatt, de például a bokszban a bíró is dönthet úgy a ringorvos helyett, hogy leléptet valakit, nem kell külön kikérnie az orvos véleményét. Ugyanígy jogkörrel ruházhatnák fel a független orvosi szakértőt is a futballmeccseken.

Az NHL-ben a múlt szezon előtt változtatták meg a szabályokat, hogy súlyosabban büntessék a fejre irányuló ütéseket, és védjék a játékosokat, az NBA-t nehéz lenne idesorolni, ott átlagosan százötven meccsenként történik egy agyrázkódás.

A helyzet valójában abszurd, mert az NFL-ben és az NHL-ben - nem véletlenül - sisakban játszanak, a futballban soha senkinek eszébe nem jutott volna ilyesmi, a vb után mégis komoly fejsérülést rejtő sportok közé sorolhatnánk a futballt, és arról beszélünk, hogy nem kaphatna annyi futballista agyrázkódást - itt ütközik ki a FIFA felelőtlensége a megspórolt sárga- és piros lapokkal.

FIFA: Kevesebb a sérülés

Talán a játékosok épségét védő szabályt könnyebb lesz átverni a FIFA-n, mint mondjuk a gólvonal-technológia bevezetését, az olyan FifPrós felvetésnek viszont nem sok esélye van, hogy fejsérülések esetén átmeneti cserét lehessen behozni, 10-15 percre. 

A FIFA mindenesetre azzal kampányol most a világbajnokság után, hogy negyven százalékkal kevesebb sérülés volt az előző vébéhez képest, mert javult a játékvezetés, és sportszerűbbek a játékosok. Előbbi nehezen védhető álláspont lenne, utóbbi igaz lehet, bár Kramer fejsérülése, Neymar csigolyatörése, a nigériai-francia lábtörése nem ezt látszik alátámasztani. Sokkal inkább azt, hogy a játékosok ész nélkül, egymást nem kímélve mennek, és nem fékezi meg őket senki - a bíró sem.

Valószínűleg egyik agyrázkódásos sérülés sem szándékos szabálytalanság után történt, ezek ellen pedig fair playjel, és felkészült bírókkal sem lehet védekezni, csak úgy, ha valóban a játékos épségét szem előtt tartó stáb hozza meg a döntést: ha valaki zavaros tekintettel mászkál a pályán, az nem sportolhat.