Az eredetileg kijelölt Kolumbia gazdasági okok miatt visszalépett, így Mexikó lett az első ország, amely másodszor vb-t rendezhetett A 62-es vébéhez hasonlóan 1986-ban is pusztító földrengés csapott le a rendező országra, de Chile után Mexikó is elvállalta, hogy a romba dőlt országban az emberáldozatok ellenére is megtartja a tornát.

A lebonyolítás újra változott, 1986-ban végleg elfelejtették a középdöntőket, a csoportkör után egyenes kieséses szakasz következett. A 121 selejtezős csapatból minden nagyágyú kijutott, az egyik legerősebb mezőny gyűlt össze Mexikóban, ahol az esélyesek közé sorolták az európai ranglistán első helyen álló magyar válogatottat is. Mezey György csapata nem váltotta be a reményeinket.

Hosszú idő után újra olyan csapatunk volt, amely a világ közvetlen élvonalába tartozott. A selejtezőket simán hoztuk, a világbajnokság előtt nem sokkal – egy kicsit talán túlértékelt meccsen – a Népstadionban 3-0-ra vertük Brazíliát, a Videoton pedig döntőig jutott az UEFA-kupában. Egy évvel korábban a Bicskei-csapat ifjúsági Európa-bajnokságot nyert. Mexikóban a legnehezebb csoportba kerültünk, a csodálatos Dinamo Kijevre épülő szovjet válogatott mellett ez Európa-bajnok Franciaországgal kellett játszanunk, mégsem féltette senki a csapatot. Irapuatóban aztán megkapta története egyik legnagyobb pofonját a magyar válogatott, a nyitómeccsen a szovjetek 6-0-ra alázták meg az ernyedt, erőtlen csapatot. Kanadát legyőztük (2-0), de Franciaország ellen újra nem volt esélyünk, az Eb-címvédő bántóan könnyedén lépte le Mezey csapatát.

A továbbjutás mindezek ellenére meglehetett volna, ha a szovjetek nem tépik szét a magyar válogatottat, hiszen a mexikói lebonyolítás értelmében a 3. helyezettek is továbbjuthattak, de mínusz 7-es gólkülönbségünknél kettővel jobb volt Uruguay, így a dél-amerikaiak mentek tovább. A magyar csapat hosszú évekig nem heverte ki a mexikói blamát, az utolsó nagy válogatottunk dicstelen véget ért, azóta sem jutottunk ki sem világbajnokságra, sem Európa-bajnokságra. A magyar futball Irapuatóban meredek zuhanórepülésbe ment át.

A csoportkörben a magyar válogatott volt a legnagyobb meglepetés, de a skótoktól is továbbjutást vártak, és Portugália kiesésére sem fogadtak sokan. Utóbbira különösen úgy nem, hogy a csoportjukat az afrikaiak első vb-továbbjutását csoportgyőzelemmel elérő Marokkó nyerte meg. Az erős csapattal érkező dánok legyőzték az NSZK-t, és szintén elsőként mentek tovább, minden esélyes bejutott a nyolcaddöntőbe.

A brazilok is megnyerték a csoportjukat, bár ehhez az is kellett, hogy a spanyolok egy szabályos gólját ne adják meg - Socrates szabálytalan győztes góljával ellentétben. A történelem miatt tartottak az olaszoktól az ellenfelek, hiszen a címvédő 82-höz hasonlóan botrányosan gyengén kezdte a tornát: két döntetlennel, és egy öngóllal kiharcolt győzelemmel verekedték csak tovább magukat a csoportjukból. Az olaszokat utánozta Uruguay és Bulgária, ők meccset sem nyerve mentek a 16 közé.

A nyolcaddöntőkben a belgák hétgólos krimiben verték a szovjeteket (hosszabbításban 4-3-ra), a franciák a címvédő olaszokat lépték le (2-0), a Diego Maradona zsenialitására építő argentinok pedig Uruguay-t ütötték ki. Dánia 1-0-ra még vezetett Spanyolország ellen, végül a spanyolok 5-1-re gázolták le ellenfelüket, Anglia Paraguay-t (3-0), Brazília Lengyelországot (4-0) győzte le könnyedén. Marokkó nagyon meghajtotta Németországot, Matthäus a 87. percben gyötörte be az NSZK győztes gólját. Mexikó Bulgária legyőzésével lett negyeddöntős.

A világbajnokság egyik legjobb meccsét hozta a Franciaország-Brazília negyeddöntő. A 31. születésnapját ünneplő Platini kiegyenlítette Careca gólját, és hiába jutottak büntetőhöz a brazilok az utolsó percekben, Bats kivédte Zico 11-esét, hosszabbítás következett. A ráadásban sem esett gól, bár Socrates és Platini is közel járt, végül 11-esek döntöttek, ahol a két említett világsztár hibázott. A brazil Julio Cesar a lécre lőtt a 7. párban, így Franciaország jutott az elődöntőbe.

Két másik negyeddöntő is büntetőkkel dőlt el, a belgák a spanyolokat verték ki 1-1 után, a németek pedig 0-0-s rendes játékidő után a házigazda Mexikót ütötték ki. Az Argentína-Anglia mérkőzés 90 percébe belefért a futballtörténelem legszebb, és legvitatottabb gólja: Maradona kézzel ütött („Isten keze”) gólja után három perccel a komplett angol védelemet összebogozva szlalomozott végig a pályán, elképesztő gólját több szavazáson is a világ legszebbjének választották. Lineker csak szépíteni tudott a 81. percben, Argentína ment az elődöntőbe.

Az elődöntőkben nem voltak komoly izgalmak, a német-francia meccs nem hozott akkora küzdelmet, mint négy évvel korábban, az NSZK Brehme és Völler góljaival legyűrte az Eb-győztest. A másik ágon még könnyebben ment a dolog: Maradona megállíthatatlan volt, Argentína az ő két góljával legyőzte Belgiumot, az irányító gyakorlatilag egymaga vitte döntőbe csapatát.

A döntőben Argentína már 2-0-ra vezetett, amikor a németek megkezdték szokásosnak mondható visszakapaszkodásukat: a 74. percben Rummenigge szépített, hat perccel később Völler egyenlített, de néhány perccel a lefújás előtt újra Maradona villant: tökéletes passzából Buruchaga lőtte be az argentinok világbajnoki címet érő gólját.

Argentína nyolc évvel hazai győzelme után lett újra világbajnok, ezúttal nem a bírók támogatásával, hanem egy kivételes zseni, Diego Maradona briliáns játékával. Az országban őrületes ünneplés kezdődött, 30 millió ember tódult az utcákra, csak az angolok dohogtak a kézzel ütött gól miatt, a világ a valaha volt egyik legnagyobb futballistát ünnepelte.

A bronzmérkőzésen Franciaország 4-2-re legyőzte Belgiumot. A torna gólkirálya hat góllal az angol Gary Lineker lett, a legjobbnak járó Aranylabdát Diego Maradona kapta.