Vasárnap ünnepli 60. születésnapját Nyilasi Tibor, a Ferencváros legendás futballistája. A támadó középpályás, aki edzőként is sikeres volt, kétszer magyar, háromszor osztrák bajnokságot nyert. Ezüstcipőt kapott, magyar és osztrák gólkirály volt.

Várpalotán született, de Budán, a Vízivárosban nőtt fel. 1966-ban lett az Úttörő Stadion igazolt játékosa, 1967-ben lépett pályára első tétmérkőzésén. Öt év alatt 68 mérkőzésen 124 gólt lőtt és fejelt, nem csoda, ha tehetségére felfigyelt az Aranycsapat egykori szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv és Kertész János, a Ferencváros ifjúsági csapatának edzője is.

Sebes később azt mondta róla: "játéktudása, futball-érettsége, kombinatív készsége, társainak helyzetbe hozása, cselező és gólszerző tudására nézve bármikor, bármelyik csatár- vagy fedezetposzton helye lett volna az én híres, sokak által Aranycsapatnak nevezett, aranyos, csibész tizenegyemben..."

Nyilasit 1970-ben Kertész János hívta a zöld-fehérekhez, ő Fradi-szurkolóként boldogan szerződött az Üllői útra. A ifiben korosztályt ugrott, és 1955-ös születése ellenére az 1953-as korosztálynál vették figyelembe. Ekkor ismerte meg csapattársait, Ebedli Zoltánt, Viczkó Tamást és Vad Istvánt. A Rákosi Gyula edzette utánpótlás csapatban 1971 és 1974 között 65 mérkőzésen 54 gólt szerzett, utolsó junior évében 11 év után megnyerték a bajnokságot. A magyar ifjúsági válogatottban 15-ször lépett pályára és 7 gólt szerzett, Budapest válogatott 16-szor, serdülő válogatott 3-szor volt.

A Ferencváros felnőtt csapatában 18 évesen, 1973. május 19-én a Népstadionban, a Komló ellen 1-0-ra megnyert mérkőzésen mutatkozott be, csereként állt be az 53. percben. A zöld-fehérekkel háromszor volt kupagyőztes (1974, 1976, 1978), az 1975/76-os bajnokságot megnyerték, a Dalnoki Jenő edzette fiatal csapat 1975-ben bejutott a KEK-döntőbe is, ahol kikapott a Dinamo Kijevtől.

Pályafutásának egyik legnehezebb időszaka 1976 őszére esett, amikor egy ütközésben életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Egy hónapig volt az idegsebészeten, de két hónap rehabilitáció után újra játszhatott. Az 1980/81-es bajnokságot ismét megnyerte a Ferencváros, a keretben olyan játékosokkal, mint Zsiborás Gábor, Mucha József, Ebedli Zoltán, Takács László, a szakvezető Novák Dezső volt. Nyilasi 30 góljával gólkirály lett, megkapta az európai Ezüstcipőt is, tagja lett az Európa-válogatottnak, és ő lett az év labdarúgója is Magyarországon. Összesen 243 magyar bajnoki mérkőzésen 130 gólt szerzett.

1975 és 1985 között hetvenszer szerepelt a válogatottban, és 32 gól fűződik a nevéhez. Szerepelt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is, öt mérkőzésen két gólt szerzett. 1983-ban szerződést ajánlott neki az Austria Wien, az egyik első magyar focistaként igazolhatott külföldre. Ausztriában sorozatban három bajnoki címet szerzett, egyszer hódította el az osztrák kupát, 1984-ben 26 találattal Nyilasi lett az osztrák bajnokság gólkirálya. Öt éven át, 120-szor szerepelt a bécsi lila-fehéreknél, és 81 gólt rúgott.

Az aktív játékot 1988-ban hagyta abba, 1990-ben elkezdődött edzői karrierje. Négy évig vezetőedzőként irányította a zöld-fehéreket, akik 1992-ben bajnoki címet, 1991-ben, 1993-ban és 1994-ben kupagyőzelmet szereztek és egy Szuperkupát is nyertek - a Fradi ezt megelőzően bajnoki címet 1981-ben, kupagyőzelmet 1978-ban ért el. A Ferencvárost másodszor 1997-1998-ban edzette, a csapat második lett a bajnokságban. A kispadon összesen 253 mérkőzésen ült, ebből 171 bajnoki volt.

Sok szurkoló számára neve egybeforrott a Fradival, játékosként és edzőként is, azon kevesek egyike, akik képesek voltak megtestesíteni a klubot.

Nyilasi 1999-től a Sport TV szakkommentátora lett. 2002 és 2007 között a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlásért felelős szakfelügyelője, 2010-2014-ig az MLSZ sportigazgatója volt. 2013-ban tagja lett az UEFA szakmai bizottságának. Tavaly Dárdai Pál szövetségi kapitány felkérésére tanácsadóként csatlakozott a magyar válogatotthoz stábjához.

Háromszor kapott Toldi-vándordíjat (1981, 1982, 1983). 1984-ben az FTC örökös bajnoka lett, Bécsben Pro Urbe díjjal ismerték el. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti-keresztjét, Springer-díjat és az FTC ajándékát, egy aranyórát kapott, amelyre ezt vésték: Visszavárunk, FTC. 2001-ben az MLSZ jubileumi emlékéremmel tüntette ki.