Egervári Sándor 2010 júliusa és 2013 októbere között volt a magyar futballválogatott szövetségi kapitánya, a Hollandiától elszenvedett 8-1-es, vb-selejtezős vereség után mondott le.

Azóta visszavonultan él, nem keresi a felhajtást, a legtöbb felkérésre nemet mond. Visszavonult, csak Pomázon, a helyi futballéletben van jelen, de a Nemzeti Sportnak interjút adott.

Súlyos teher a vállán a mai napig a bukaresti és az amszterdami kudarc (Bukarest 0-3, Amszterdam 1-8), azt is elmondta, hogy  egy-két válogatott játékos emberileg kirívóan nagy csalódást okozott.

„A mai napig hiszem, hogy segítségére lehetnék a magyar labdarúgásnak, de nem mindenáron, és nem is feltétlenül a frontvonalban. 64 éves vagyok, egy nagy kihívást még örömmel fogadnék."

„A mai napig jó érzéseim vannak a szövetségi kapitánykodásomról. A világranglista 27. és 35. helye között voltunk, a negyedik kalapból a 2.-ba kerültünk, büszke vagyok rá. Az eredmények alapján az elmúlt 25 év legsikeresebb időszaka volt a válogatott életében, még akkor is, ha a végén becsúszott két fájdalmas vereség."

„Ezt a púpot a hátamon viselem, míg élek, benne van az én felelősségem is: többet kockáztattunk, mint amit elbírtunk, amennyit kellett volna, túl nyitott középpályássorral álltunk fel. 19-re lapot kértünk, hogy elérjük a pótselejtezőt érő 2. helyet a csoportban. Mára túljutottam rajta, feldolgoztam, megtaláltam a válaszokat és a saját hibáimat is."

Egervári szerint a magyar futball örök hibája, hogy sohasem folyamatokban gondolkodunk, csak végletekben, mindig újra akarunk kezdeni mindent. Annak örül, hogy Dárdai Pál esélyt kapott a válogatott élén, de félti is, nehogy túl sokat várjanak tőle.