Nagy meglepetés volt hallani a hétvégén, hogy David Ginola jelöltetni akarja magát a tavaszi FIFA-elnökválasztáson. A francia eddig semmiféle sportdiplomáciai szerepkörben nem dolgozott, most mégis ő került az egyik, Sepp Blatter – 17 év utáni – leváltását előkészítő projekt élére.

Ginola nem mindennapi futballista volt, ahogy most jelölése sem az: egy angol fogadóirodától 250 ezer fontot kap, ha hivatalosan is jelöltté válik. Ehhez támogatást kell szereznie mind az öt FIFA-tagszervezettől. Ha ezt sikerül elérnie január 29-ig, akkor máris elnökjelölt.

Az iroda és Ginola is állítja, nem médiahekk az egész, és nem fogadásból vállalta, a cég a mecénása, ami segít finanszírozni a kampányát. Komolyan gondolja, hogy indul az elnökségért.

Kevesen, de inkább senki nem gondolta volna ezt 15-20 éve, amikor Ginola támadó középpályásként terrorizálta a francia, majd az angol bajnokság csapatait. Ginola fantasztikus futballista volt, aki nagy meccseket játszott, döntött és bukott el.

Hazájában a PSG-ben vált híressé, a klubbal meg is nyerte az 1993–94-es bajnokságot, ami egészen két évvel ezelőttig az egyesület egyetlen ligagyőzelme volt. Ginola középpályásként jutott tíz gól fölé, zseniálisan irányította a csapatot. Mégis ebben az évadban történt élete csalódása is: 93 őszén a válogatottal kikaptak Párizsban az utolsó vb-selejtezőn utolsó perces góllal, és nem jutottak ki a 94-es vb-re. Ráadásul egy rossz beadással Ginola indította a győztes gólhoz vezető akciót. (Amivel az alábbi videó kezdődik.)

Gerard Houllier szövetségi kapitány konkrétan Ginolát tette felelőssé a bukásért, így akkor játszott utoljára a csapatban, örökre kirúgták a válogatottból.

1995-ben a BL-ben az elődöntőig mentek, kiverték a Barcelonát is, és csak a Milan állította meg őket. Ginola pár hét múlva a Newcastle Unitedbe szerződött, az elsők között ment a kontinensről Angliába, a mai légióskorszak egyik korai és nagyszerű tagja lett Cantona, Bergkamp, Zola, Gullit, Vialli mellett, többek között.

Nem okozott csalódást itt sem, kétszer második lett a Newcastle-lel a bajnokságban, mindkétszer a ManUnited előzte meg őket. Ott volt viszont, sőt bombagólt is rúgott a United 96-os lealázásán, amikor otthon, a St. James' Parkban 5-0-val küldték haza az MU-t.

Egyik legnagyobb gólját épp a Ferencvárosnak rúgta 96 őszén, az UEFA-kupa visszavágón, amikor a Fradi itthon nyert 3-2-re, de idegenben kapott egy négyest – a remekül irányító Ginola miatt is.

Ginola 97-ben már 30 éves volt, a Newcastle tovább is adta a Tottenhamnek, ahol kiteljesedett pályafutása, itt ért a csúcsra. Korábban, 1993-ban, illetve az 1993–94-es szezonban az év futballistájának választották már Franciaországban, 1998–99-ben pedig ő lett a Premier League legjobb futballistája a játékosok és az újságírók szavazásán is. Ez volt az az évad, amikor a Manchester United triplázott, megnyerte a PL-t, a BL-t és az FA-kupát, és mégsem egyik játékosa lett az idény legjobbja – ez mutatja, mekkora volt David Ginola.

Az egyéni címek mellé a Tottenhammel megszerezte a Ligakupát is abban a szezonban, az egyetlen címet, ami a Unitednek nem sikerült.

A Tottenhamtől egy év múlva, 33 évesen az Aston Villába ment levezetni, majd még játszott pár meccset a végén az Evertonban, mielőtt 2002-ben befejezte. Hogy a legtöbb futballistával ellentétben ne edzőnek, klubmenedzsernek, esetleg játékosügynöknek, hanem színésznek álljon.

Tapasztalata már volt, ugyanis akkorra reklámfilmsztárnak mondhatta magát. A L'Oreal sampon reklámját a magyar csatornák is adták, de adtak el vele autót és kávét is, Franciaországban egy sor márka futtatta.

2004-ben Cannes-ban is bemutatták a Rosbeef című rövidfilmet, amiben Didier, a hentes szerepét kapta. 2008-ig sikertelenebb sorozatokban és egy nagyobb játékfilmben próbálkozott, amiben Michael Madsen is feltűnt, de színészként nem futott be.

Néhány évre el is tűnt a színről, annyit lehetett hallani róla, hogy egy rozéborával megnyert egy rangosabb francia díjat. Később kampányolt a 2012-es párizsi olimpiáért és a 2018-as angliai futball-vb-ért, mindkettő bukott. A Vöröskereszttel viszont sikeresen jótékonykodott.

A futballba két éve tért vissza, amikor az újonnan indult BT Sport egyik állandó szakértője lett, stúdióvendégként beszélt a meccsekről. Hogy aztán a hétvégén közölje, ő Blatter és a másik két jelölt, a már 1999 óta a FIFA-nál dolgozó Jerome Champagne és a jelenlegi FIFA-alelnök, Ali bin al-Husszein ellenfele lesz.

„Mindannyian tudjuk, hogy a FIFA rendszere nem működik. Ha a Team Ginolát választják, olyan FIFA-ra szavaznak, ami demokráciára, átláthatóságra és egyenlőségre épül. Olyan FIFA-t, akarnak, ami egy dologgal foglalkozik, a futballal" – közölte kampányának és törekvéseinek alapjait.

A Paddy Power közleményében így ír Ginoláról és a projektről: „David Ginolának mindene megvan, hogy FIFA-elnök legyen, az intelligenciája, a személyisége és a képességei is garanciát jelentenek. Megvan az esélye, hogy a szurkolók választottja is az elnöki poszt jelöltje legyen. Kérjük a rajongókat, hogy mozduljanak meg, és csatlakozzanak a Team Ginolához. Megadtuk az alapját a futballforradalomnak, most már csak rajtunk, drukkereken múlik, hogy meg is valósítsuk. Mindannyian futballrajongók vagyunk, szívügyünk a játék".

Ami egyértelműen látszik, hogy Ginola nem a megszokott sportdiplomáciai utat járta be, mint a másik három jelölt, de még csak nem is azt, mint a jelenlegi UEFA-elnök, Michel Platini, aki visszavonulása után edzősködött, majd amikor látta, az asztal mögött többet tehet a játékért, tudatosan készülni kezdett vezetői karrierjére.

Ginola útján még senki sem futott be – igaz, még nem is próbált.