Végső búcsút vettek pénteken Buzánszky Jenőtől, az Aranycsapat utolsóként, január 11-én meghalt játékosától.

A búcsúztatáson Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta: Buzánszky Jenő azon ritka magyarok egyike volt, akit mindenki elfogadott és tisztelt, akiben nemzeti legendáink egyikét tisztelhettük. Kiemelte, hogy az Aranycsapat hátvédjének élete a hazafiság története, majd Buzánszky Jenőtől idézett, aki azt mondta: érdemes magyarnak lenni. Úgy vélte, az Aranycsapat két örökséget hagyott ránk: „A teljesítményt, amit szinte lehetetlen felülmúlni, és a példát, hogy hogyan kell megvívni a lehetetlennel."

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke beszédében úgy fogalmazott, nemcsak Buzánszky Jenőtől, hanem múltunk egy darabjától búcsúzunk, a magyar labdarúgás legkiemelkedőbb fejezetétől.

A ceremónia zárásaként Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök vezette a temetési szertartást, amely után szűk családi körben a Szent István-bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra Buzánszky Jenőt. A Fájdalmas Szűzanya teremben Grosics Gyula és Kocsis Sándor közvetlen közelében lesz a végső nyughelye - az Aranycsapat kapitánya, Puskás Ferenc egy másik, közeli teremben nyugszik, írta az MTI.   

Buzánszky az Aranycsapat utolsó élő tagja volt. Játszott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok csapatban, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban és az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, tavaly novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe. Az egykori nagyszerű jobbhátvéd pályafutását a Dombóvári Vasutasnál (1938-1946) kezdte, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban (1946-1947), illetve Dorogon (1947-1960) futballozott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban 48 alkalommal szerepelt.