Szerda este kiderült a Bajnokok Ligájában, hogy az idén sem lesz azonos nemzetbeli döntő, és hogy továbbra sem lesz címvédés, továbbá, hogy két vereséggel meg lehet nyerni a sorozatot. Június hatodikán a két legjobb formában lévő európai csapat, a Barcelona és a Juventus játssza a döntőt. De hogy alakult így, amire nem sokan fogadtak volna a szezon előtt. Sőt:
A Barcelona és a Juventus is kétszer kapott ki szeptember óta, különbség, hogy az olaszok az egyenes kieséses szakaszban egyszer sem. A berlini döntőben várhatóan egy német lesz, Marc-André ter Stegen kapus, míg a spanyol bajnokság Zamora díját kiérdemlő Claudio Bravo feltehetően nem fog kezdeni.
2003 áprilisa után találkozik újra a két csapat, akkor kétszer 1-1 volt, a hosszabbításban, a 114. percben a juvés Zalayeta döntött. Xavi és Nedved voltak további gólszerzők.
A sikeres negyeddöntő után a Juventus a döntőig ment, de ott a Milannal szemben veszített.
A Barcelonánál a szezon elején az volt a legfontosabb kérdés, az új edző, Luis Enrique hogyan tudja beépíteni az új embereket, elsősorban a vb-n eltiltott Luis Suarezt, másodsorban a Sevillától érkező Ivan Rakiticet a csapatba.
Enrique sokáig nem találta a megoldást, nyilván az uruguayi csatárnak a több hónapos kihagyás után nem volt könnyű ismét formába lendülnie – október végén a Clasicón került először a kezdőbe -, míg a horvát középpályásnak azt kellett egyértelműsítenie, hogy Xavinál folyamatosan magasabb szintű teljesítményt képes nyújtani.
Enrique erről december környékén egyáltalán nem volt meggyőződve, hiszen akkoriban jegelte a játékost.
A spanyol edző hitelessége egyébként sem volt az egekben, Lionel Messi testbeszédénél nem volt árulkodóbb jel.
A szezon közben sokszor kedvetlen, fásult, lehajtott fejjel járkáló argentin aranylabdást februárról márciusra azonban mintha kicserélték volna.
Egész pontosan lehetetlen megjelölni, melyik volt az a meccs, amikor eljött a fordulópont, amikor kialakult a bizalom a játékosoknál az edző felé, nem utolsósorban egymásban.
Amikor a bajnokságot akkor vezető Real Madrid hullámvölgyét kihasználva visszavették a vezetést a tabellán március elején, minden egyszerűbbnek tűnt. Nemcsak a hit jött meg, hanem egycsapásra az éhség is.
Meg is verték a Realt a Clasicón.
Erre az időszakra esett Messi megtáltosodása, ami lehet, hogy az új szerepkörnek köszönhető, de az is lehet, hogy szimplán a négy ledobott kilónak.
Egy biztos, az új szerepkörrel (Leocampista, vagyis a csak rá jellemző középpályás) áldozatot hozott a csapatért, hiszen visszahúzódva kulcspasszokat adott, amik nem feltétlen voltak gólpasszok, elég csak a Bayern elleni elődöntő-visszavágóra gondolni.
Tőle indult minden, ahogy az Espanyol, vagy a Cordoba elleni győzelmekkor az első gól is.
Emellett, ha hátrábbról indul, megvan a sebessége is, és ha lendületbe jön, nehéz megállítani, ahogy erre Guardiola is célzott.
Suarez is engedett az egójából, hiszen már majdnem annyi gólpasszt (17) adott a Barcelonában ebben a szezonban, mint liverpooli munkássága alatt összesen. Igaz akkor 31 gólt lőtt, de most nem erre volt szükség. Nincs is annyira jó formában, de nem akarta mindenáron és görcsösen befejezni az akciókat, hanem inkább passzolt.
Dani Alves is magához tért, Piqué is komoly formajavuláson ment át, így az a páros, amit ő alkotott Mascheranóval a védelem közepén, most újra stabil és erős, pedig a szezon elején ez sem volt jellemző, még ha alig kaptak is gólt.
Kellett ehhez nyilván a középpálya védekező teljesítménye is. Sőt, még Messitől sem volt szentségtörés, amikor a jobb hátvéd helyén besegített Alvesnek a Bayern ellen.
Ezt a Barcelonát nehéz lesz megállítani a döntőben, a fogadóirodák is ezt sugallják, hiszen a Juventus győzelme 5,5-szeres pénzt hoz, míg a katalánoké 1,66-ost. (Két éve a Bayern ugyanekkora favorit volt, meg is verte a Dortmundot.)
Közhely, de azért, mert erős a kispadja is. A csatársorban az alternatíva Pedro, a középpályára egy félidőre, félórára még mindig bevethető Xavi.
A legsebezhetőbb csapatrész még mindig a védelem, ha netán történik valami Piquével, Mascheranóval, akkor Mathieu-nek kell pótolnia őket. A bajnokságban, épp a Clasicón láttuk, hogy az ellenfél kapuja előtt is feltalálja magát, hiszen csodásan csúsztatott a kapuba. Igaz, akkor Mascherano játszotta az ütköző középpályást.
A Juventusnak ellenben a Chiellinivel felálló védelem a legerősebb pontja, amit részben az is igazol, hogy a kieséses szakaszban nem kaptak ki, és a Dortmund csatárain kívül még Ronaldót is megfogták. Az, hogy Bale-re nem figyeltek annyira, mintha tudatos lett volna.
A Monaco ellen kapott gól nélkül lejátszani 180 percet sem egyszerű, tudna mesélni róla az Arsenal.
Massimiliano Allegrit nehezen fogadták el Torinóban, amikor Antonio Conte helyére ment. Conte váratlanul mondott le, és lett a válogatott kapitánya. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy Conte 2013 nyarán azt nyilatkozta:
csak nevetek, amikor azt hallom, hogy az emberek szerint a Juventus megnyerhetné a Bajnokok Ligáját kettő vagy három jó igazolással. Az igazság azonban más. Jelenleg még egy kisebb szakadék van köztünk és az európai top klubok között.
Ilyen lesajnált kerethez, és ellenséges fogadtatásban került Allegri Torinóba.
Allegri ezt a kisebb szakadékot elég gyorsan eltüntette, holott nem világsztárokat igazolt. Igaz 2013 nyarán érkezett Tevez, de Conte inkább Higuaint, Ibrát és Suarezt akarta.
2014 nyarán Morata jött - és persze Evra, de ő védő -, Conte felmondásának egyik indoka a válogatott kinevezés mellett még ez volt. Sturaro, Pereyra is a klubnál kötött ki, de egyikük sem igazi alapember. Allegri csapata majdnem ugyanaz, amit örökölt, csak a mozaikdarabkák a helyükre kerültek.
Allegri bajnok lett és BL-döntős, vagyis már most lényegesen komolyabb az edzői karrierje, mint amit játékosként fel tudott mutatni.
Ha valaki figyelt, a Pescarából, a Cagliariból lehet ismerős a neve a 90-es évek elejéről, utóbbinál volt egy elképesztően nagy menekülése, de messze nem ő volt abban a csapatban a legjobb játékos.
Edzőként ráérzett, hogyan kell Moratát és Tevezt egymás mellett szerepeltetni.
Allegri a 3-5-2-es alapfelállással kezdte a szezont, aztán november kilencedikén, a Parma ellen állt át a 4-3-2-1-es hadrendre. 7-0-ra nyertek, de akkor még a világbajnok spanyol Llorente volt a center, két fordulóval később viszont módosított az edző és 4–3-1-2-vel támadott, akkor kapott bizalmat Morata és Tevez először egyszerre. Mögöttük pedig többnyire Vidal játszott.
Allegri rátalált a legjobb felállásra, közben Tevez élete formájába lendült, a Dortmund ellen ellenállhatatlan volt a nyolcaddöntőben.
Allegri általában megtalálta a helyes megoldást, ha Pogbára vagy Pirlóra nem számíthatott a középpályán. Marchisio eközben kiváló szezont futott, és a három játékost is sikerült egymáshoz csiszolnia. Pogba ráadásul a döntőre már játékba is kerülhet, kulcsfontosságú emberként, ezért is állítjuk, hogy a két legjobb formában lévő csapat találkozik a döntőben.
Az pedig alaptétel, hogy egy olasz csapat hatékonyan képes védekezni. De az elődöntő igazolja, nem csak fegyelmezetten és mindent feláldozva védekeztek, hiszen amikor a Realnak már nem volt megfelelő az eredmény, és támadtak, akkor nagyobbnál nagyobb helyzetekig jutott el a Juve. Ezeket kihagyták, a Barcelona ellen mindez várhatóan nem fér majd bele.
A lebecsült és lesajnált olasz bajnokságnak nem rossz a Juventus eredménye, és ki tudja, a meglepetéssorozat a döntővel még nem ért véget.