A Videoton FC tulajdonosának, Garancsi Istvánnak eszében sincs szétverni a bajnokcsapatot, de a megtisztulás elkerülhetetlen szerinte. Rendet és fegyelmet szeretne, bár úgy érzi, versenyhátrányban vannak, pedig kiemeltként vágnak a nemzetközi kupának. Az MLSZ is a rend felé mozdult el.
Csütörtöktől hivatalos, hogy nem a spanyol Joan Carrillo lesz a bajnok Videoton FC edzője a következő szezonban.
Mivel a legutóbbi bajnoki cím után is edzőt váltott a székesfehérvári klub – nem hosszabbítottak Mezey Györggyel –, természetesen azt kérdeztük Garancsi István tulajdonostól elsőként, hogy ez hagyomány lesz-e.
Garancsi István tulajdonosa lett az Esma Zrt.-nek, amely számos villanyoszlopreklám jogával rendelkezik, amelyek használatát három éve a törvény megtiltotta, de most ismét megengedi. Erről is szerettük volna megkérdezni Garancsi Istvánt, aki ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására előbb ígéretet tett, aztán inkább elzárkózott tőle.
A tulajdonosváltásról bővebben itt olvashat.
„Nem így terveztük, azt hittem, felhőtlenül pezsgőzhetünk és élvezhetjük a sikert. Azt gondoltuk, Carrillo marad, de a téli felkészüléskor már kezdtek megjelenni olyan jelek, amelyek azt mutatták, nem jó úton jár. Nem egy konkrét eset miatt döntöttünk a váltás mellett, egyszerűen csak nem az történt a klubnál, ami a folyamatosságot biztosította volna, és amire ő is szerződött az idény elején, ezért elveszett a bizalom.”
A tulajdonos távol maradt a bajnokavató ünnepségtől is, de csak részben Carrillo miatt. A másik ok, hogy a várostól őt senki sem hívta. Szerinte a klub történetének első két bajnoki címének megszerzése után a város jobban a Vidi mellé állhatna. Ahogy az a 80-as évek közepén.
A tulajdonos szavainak pontos értelmezéséhez egy kicsit menjünk vissza az időben. Télen nyilvánvalóvá vált, hogy Nikolics Nemanja nem hosszabbít a Vidivel. Stopira, Calatayud és Oliveira sem írta alá a szerződéshosszabbítást, Sándor Györggyel pedig a Videoton FC nem számolt hosszú távon.
A nagy valószínűséggel távozó játékosok helyére még télen céligazolásokat hoztak. Érkezett Ivanovszki, a macedón válogatott csatára, őt gondolták Nikolics helyére, Marevalt a balhátvéd Stopira pótlására szemelték ki. A holland Kees Luyckx belső védőként és a középpályán szűrőként is bevethető.
„Azt kérte Burcsa Győző klubigazgató a vezetőedzőtől még decemberben, hogy mondjon neveket, kiket látna szívesen a csapatban. Carrillo csupa olyan nevet adott le, akik mind egy bizonyos ügynökhöz tartoztak, a mutatóik pedig egytől-egyig gyengébbek voltak a már a keretünkben lévő játékosoknál. Ez nem volt járható út” – mondja Garancsi. „A klub azonban nem mehet bele egy olyan helyzetbe, hogy felkészületlenül érje, ha a reálisnál magasabb fizetési igénnyel előálló játékosok nem írnak alá. Nem tarthatunk puskát a fejükhöz, hogy azonnal szerződjenek le, pedig több szerződésajánlatot is kaptak tőlünk. Győző végül önmaga kezdett játékoskeresésbe. A végül idehozott, a mienknél komolyabb bajnokságokban bizonyított új játékosokat viszont az edző egyszerűen nem építette be a csapatba. Inkább játszatta Nikolicsot, akiről tudtuk, hogy az anyagi igényeit nem tudjuk és nem is akarjuk teljesíteni, mert mi a teljesítményorientált szerződésekben hiszünk, ő pedig magas alapfizetésből indult ki, évekre előre megállapodva.”
Garancsi valamennyi játékosnak köszöni azt az erőfeszítést, amit a bajnoki címért tett. Nikolicsnak sok sikert kíván a válogatottnál, és ahhoz is, hogy megállja a helyét külföldön, de úgy véli, amit Nikolics kért az aláírásáért, az a magyar fociban arányaiban olyan, mint amit Messi kér Spanyolországban, mind az anyagiakat, mind a szerződés hosszát tekintve. Ezért nem egyezett az álláspontjuk.
„Van ilyen, de amíg Sousa kitette a csapatból az akkor éppen a fellegekben járó Alvest, Carrillónak esze ágában sem volt Ivanovszkival a jövőt építeni. Alves esetében a klub végül nem lett nevetség tárgya, hogy az egyik legértékesebb játékosa ingyen távozik, hiszen Alvest el tudtuk adni. Igaz, a bajnokságban meg kellett elégednünk az ezüstéremmel. Ezúttal semmilyen következménye nem volt annak, hogy a játékosok nem kívánnak aláírni, hanem elsősorban a saját érdekeikkel foglalkoznak. Nekünk azonban a klub érdekeit kell néznünk. Ne kelljen már hősként ünnepelnünk, aki úgy játszhatott tavasszal, konkurenciaharc nélkül, hogy nem velünk képzelte el a jövőt. Emiatt most komoly hátrányban vagyunk a csapatépítés szempontjából, ami azért baj, mert kiemeltek vagyunk a Bajnokok Ligája selejtezőben, és ha az első kapun átjutunk, utána még négy meccsünk jön, és reális esélyünk kellene, hogy legyen az Európa Liga csoportkörére. Ez az esély, a vezetőedzőnek a klub érdekeivel ellentétes tevékenységének köszönhetően, most jóval kisebb” – mondta a tulajdonos.
Szerinte nem arról van szó, hogy Burcsa szeretné összeállítani a csapatot, nem is ez a dolga. Számos klubnál, így például Paulo Sousa korábbi álláshelyén, a Maccabi Tel-Avivnál is az a felállás, amivel a Vidi is nekiment a szezonnak. A Maccabinál az igazgató Jordi Cruyff felel a keret kialakításáért, a szakmai munka folytonosságáért. Az edző pedig a megállapodásnak megfelelően teszi a dolgát.
„A Fradinál Doll mindenben együttműködik a vezetőséggel, és gondolom, tartja is magát a megállapodásokhoz. Carrillo ugyanakkor többszöri iránymutatás ellenére is ment a saját feje után, ezt pedig nem nézhettük tétlenül” – fogalmaz Garancsi. „Amikor a vezetőedző tavaly nyáron aláírta a munkaszerződését, pontosan tisztában volt vele, hogy ő a szakmai munkáért stratégiailag felelős klubigazgató beosztottja. A mi célunk az, hogy folytonosságot teremtsünk a klubnál. Azt szeretnénk elkerülni, hogy minden évben átalakuljon a játékoskeret, mert a frissen érkezett edző a régi embereit kiteszi a csapatból. Most is inkább építési terület a Videoton FC, mintsem bontási terület.
Ki akarna értelmetlenül szétverni egy bajnokcsapatot?
De a megtisztulásnál nincs fontosabb, én pedig a rend és a fegyelem híve vagyok. Lehet, hogy én is hibáztam, korábban lépnem kellett volna. Például, amikor Calatayud a közösségi médiában egyeztetés nélkül elbúcsúzott a klubtól, az edző azonban továbbra is őt állította a kapuba.”
Kifejtette néhányszor, hogy Magyarországon nem futball, hanem zsarolási kultúra van, az edzők pedig az összefonódások miatt esetenként asszisztálnak. A menedzserek a legtöbb esetben hatással vannak a csapat összeállítására is.
„A Vidit nem lehet megzsarolni, bár nincs sok eszközünk, nincsenek fegyvereink. Amíg én itt vagyok, mindenki megkapja a bérét, de irreális igényeket nem fogok teljesíteni. Továbbra is abban hiszek, hogy a célprémium ösztönző. Amikor tízet nyertek zsinórban, mélyen a zsebembe kellett nyúlnom, és ez így van rendjén. Elvégezték a munkát, én pedig, amire szerződtem velük, kötelesség szerint teljesítettem.
Az emberek azonban ebben a ligában leginkább ahhoz vannak szokva és szoktatva, hogy kis befektetéssel sok pénzt keressenek. Ebben nem vagyok partner.
Az egyéni érdekek nem írhatják felül a klub hosszú távú érdekeit. Oliveirán például azt lehetett érezni, hogy szeret itt lenni, örömmel aláírna, de attól tart, emiatt esetleg megorroltak volna rá az öltöző körül kialakult körök. De olyan játékos is van a távozók között, aki most már szintén örömmel maradna. Csak hát júniust írunk, az előző hónapokban pedig hagyta magát befolyásolni.”
Garancsiék azt sem bánták volna, hogy valamilyen szinten az eredményesség rovására megy a csapatépítés, mert ez utóbbi volt a fontosabb. Azt ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy Ivanovszkival nem lett volna-e még jobb a Vidi. Hogy Kovács István nem megfelelően fejlődött, és az egyik legnagyobb magyar tehetségként a válogatottból is kikerült, nem valószínű, hogy az ő vagy a sportigazgató hibája.
Garancsi megérti a szurkolókat, ha szidják őt, el is fogadja, hogy féltik a bajnokcsapatot, a drukkerek viszont nem látják át a klubon belül zajló folyamatokat. Ennek okain, mint mondja, érdemes elgondolkozni, mert a kialakult helyzetről a szurkolók csak egyoldalú tájékoztatást kaptak.
Azt is elismerte, hogy a klub részéről valóban lehetett volna valamivel többet kommunikálni a problémákról korábban is, de szerinte akik szeretik a csapatot, azoknak érdemes átgondolniuk, hogy kinek hisznek, ki az, aki hosszú távon próbálja biztosítani számukra, hogy legyen minek örülni a mérkőzéseken.
Körültekintő és korrekt döntést ígért a következő edző kiválasztásánál is. Folyamatosan tárgyalnak ambiciózus jelöltekkel. Az egyik jelölt a francia Bernard Casoni is, aki a Marseille-nél is megfordult.
Az üzletember áprilisban a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségi tagja is lett. Úgy véli, a létszámcsökkentés miatt inkább hideget kap a testület, mint meleget, pedig a Kecskemétről például már januárban köztudott volt, hogy nem kaphat licencet, mert nem megfelelőek a gazdasági mutatói.
„De a Pécsnél sem lehet kérdéses a döntés. Amit a pécsi tulajdonos megtehet a cégeivel, hogy romhalmazt hagy utánuk, azt a nemzetközi szabályozás alapján a klublicencek esetében nem lehet megtenni. Emiatt nem az MLSZ ellen kell háborút indítani, hanem a felelőtlen tulajdonosoknak kell elszámolniuk például azokkal a gyerekekkel és szülőkkel, akik most bajba kerültek az utánpótlásnál. Nem a szövetséget kellene támadni azoknak a játékosoknak, edzőknek, akiknek az egzisztenciájuk veszélybe került, hanem a tulajdonosokra kellene mérgesnek lenniük. Tőlük kapták a pofont, nem a végre a sarkára álló MLSZ-től. Ugyanez elmondható a Győrről és a Kecskemétről is. Kecskeméten például érdemes lenne megkérdezni a tulajdonost és az ügyvezetőt, hogy ugyan, miben reménykedtek.”
Úgy gondolja, bár igyekszik mindent megtenni, nem az MLSZ dolga, hogy megmentse ezeket az utánpótlásbázisokat. Ő amúgy a szabálymódosításba belemenne, csak valahogy sikerüljön megoldani a gyerekek helyzetét, hogy továbbra is folytatni lehessen velük a munkát. Ezt a feladatot azonban elsősorban az adott városnak, a helyieknek kell megoldaniuk.
„Nem szigorúak, hanem következetesek voltunk, mint ahogy az a független testület is, amelyik előttünk meghozta a döntéseket. Az irány egyértelmű. Azt szeretnénk, ha a magánbizniszben zajló káros folyamatoktól mentesülne a futball. Ha nem is azonnal, de lépésről lépésre érvényt lehet szerezni a meglévő UEFA-szabályoknak. Ha ezt nem teszi meg az MLSZ, akkor előfordulhat, hogy az UEFA egyszerűen elveszi tőle a licencadó jogosultságot.”
Amikor végül arról kérdezzük, nem érzi-e úgy, inkább feladja a harcot a magyar fociban, egyértelmű nem a válasz.
„Miért adnám fel? Nyolc éve vagyok a Vidi tulajdonosa, nagyon sokat küzdöttem azért, hogy sikeres legyen, és a jövőben is mindent biztosítani fogok a kiemelkedő eredményekhez, a nemzetközi szintű helytálláshoz. De persze előbb a Szuperkupában szeretnénk legyőzni a Fradit.”