Erre a félévre 4 pontot tervezett Dárdai Pál az Európa-bajnoki selejtezőkben, és mivel a görögök ellen gól nélküli döntetlen volt Budapesten, Finnországban kellett nyerni. És egy hajrában szerzett góllal nyertek is.

A kapitány két csatárral állt fel, mert meglátása szerint Szalain kívül nem érkezik senki más a szélsők labdáira, és ezzel előnyt adunk a riválisnak. Most Priskin megkapta az esélyt.

Dárdai úgy gondolta, az első tíz perc után toljuk feljebb a védekezét, amitől letámadást és helyzeteket remélt.

Ehelyett már a 8. percben vezethettünk volna. Egy lecsorgó labdára Gera jól érkezett, és 20 méterről próbált meg a léc alá fejelni. Hradecky kapus szögletre tolta a labdát,

Dzsudzsák beívelése után az egyik védő tisztán kézzel ért hozzá – a játékvezető ezt nem vette észre -,

aztán előbb Gera lőtt, majd Stieber, végül ismét szöglet következett. Geráé volt a nagyob ziccer, mert éles szögből 3 méterről tüzelt, de a kapus kiváló reflexmozdulattal belekapott.

Az első negyedóra végét Dzsudzsák 22 méteres, erős lövése zárta le, a kapusról nem pattant ki a labda, pedig hárman is ezt várták.

Eseménytelen percek következtek, mert Dzsudzsák szabadrúgása elakadt a sorfalban, Stieber szöglet utáni félfordulatos kapáslövése is pontatlan volt. Amikor a finnek egyszer a tizenhatoson belülre értek, akkor rossz megoldást választottak.

A 40. percben Kádár választott rossz megoldást, és veszélyesen fejelt saját kapuja felé. A szögletet kifejeltük, de a felszabadítás nem sikerült, Eremenko visszaívelése pedig megtalálta Halstit, aki tiszta helyzetben volt, de ahhoz már nem volt ereje, hogy a kapu felé irányítsa a labdát.

A második félidőre Németh Krisztián állt be, mert Priskin eltűnt a mezőnyben, Szalai legalább 3 szabadrúgást kiharcolt, a győri csatár ellenben alig ért labdához.

A második félidő elején inkább mi birtokoltuk a labdát, és csak kevés hiányzott a gólhoz. Tőzsér a kezdőkörből indította el Némethet, a labda tökéletes volt, az Amerikában légióskodó csatár átemelte a kimozduló kapus felett, de a visszafutó védő a gólvonalról kivágta a labdát.

Az 55. percben Lang Ádám kapot sárgát, mert ami a magyar bajnokságban belefér, a finnek ellen egyáltalán nem, hiszen amikor zavartalanul hazaguríthatta volna a labdát, nem tette, kivárt, utána viszont elveszítette a párharcot, és csak visszarántani tudta Riskit.

Ez a momentum felhozta a finneket, megint ők uralták a meccset pár percig. Gera például egyszer utolsó emberként becsúszva mentett, a legjobb ütemben ért a labdához, különben Királyra vezethette volna a labdát Hamalainen.

A hihetetlenül sokat futó és gürcölő Gera pár perc múlva sárgát kapott, ami azt jelentette, a románok nem lehet ott a csapatban a következő, szeptemberi eleji meccsen.

A 65. percben Eremenko 22 méterről lőtt, Király a jobb alsóból tolta ki bravúrral a labdát. A szöglet még ennél is veszélyesebb volt, Hetemaj 4 méterről fejelt, a magyar kapus mellett csak úgy tudta, hogy kaput nem igazán találhatott.

A 70. percben Dzsudzsák lefutotta Arkivuót, remekül centerezett, Szalai öt méterre a kaputól tisztán fejelhetett, de Hradecky lekapta a gólvonalon a nem túl jól helyezett labdát.

Hét perc múlva egy szöglet utáni lecsorgó labdát Kádár jobbal irányított kapura, de kevéssel mellé.

A 81. percben Dzsudzsák iramodott meg, Halsti elgázolta, a magyar csapatkapitány reklamált, így egy teljesen felesleges sárgát szedett össze, aminek remélhetőleg a következő meccseken nem lesz jelentősége.

A szabadrúgást Dzsudzsák végezte el, a finn védők röviden fejelték ki,

Stieber erre rárobbant és egy pattanás után óriási gólt lőtt 16 méterről a rövid felső sarokba.

A Hamburg középpályása jobbal, vagyis a gyengébbik lábával is tökéletesen leszorította, ez hozta meg a győztes találatot. Egy perccel korábban jött, mint itthon, de ennek most volt is előjele, ellentétben a hazai sikerrel. Most jobbak voltunk.

És mivel Pohjanpalo hat méterről mellé fejelt, és mivel több erő nem volt a hazai csapatban, meg is lett egy létfontosságú győzelem.

Dárdai Pál így értékelte a látottakat. "Végig fegyelmezetten játszottunk, ha az elején vezetünk 1 vagy 2 góllal, akkor az lehetett volna, amit elterveztünk, így a végéig várni kellett a győztes találatra. A szünetben azt mondtam, nehogy belealudjunk a meccsbe, mert még nem nyertük meg. A második félidőben volt egy kis gödör, de ebből is kijöttünk. Stibi edzésen is szokott ilyen gólokat rúgni, szerencsére most tétmeccsen is bejött neki.

Ezt a győzelmet küldjük a szurkolóknak, ők is ünnepeljenek velünk a nyáron.

Hogy aztán szeptemberben a románok ellen jó hangulatban várhassuk majd a meccset az Üllői úton."

Mixu Paatelainen, a hazaiak szövetségi kapitánya arról beszélt, hogy az eddigi eredménytelenség miatt taktikát váltott erre a meccsre, miszerint labdatartás helyett a gyors ellentámadásokra helyezte a hangsúlyt, de ez sem jött be igazán. Értékelése szerint Magyarországnak erős csapata van, amely kiválóan zárja le a területeket, ezért is volt kevés helyzete a csapatának.