A nyolcszoros magyar futballválogatott Lovrencsics Gergő a Lech Poznańnál meghatározó ember és bajnok lett, de amikor még Pápán futballozott, talán csak ő és a Németországban élő menedzsere álmodott ilyesmiről. Poznańban beszélgettünk vele, tanulságos magyar futballkarrier következik.
A Lech Poznań a múlt hétvégén megnyerte a lengyel bajnokságot, és indulhat a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Az alapszakasz után még másodikak voltak, aztán a Legiát idegenben verve átvették a vezetést, majd a Gornik Zabrze ellen 6-1-es idegenbeli siker után kvázi az utolsó fordulótól függetlenül biztossá vált az aranyérem.
Nem gyakori, hogy külföldön bajnoki címet ünnepelhetnek a magyarok, a 2012 januárjában leigazolt Lovrencsics Gergő a pályán ezt nem is tehette meg, mert még májusban meg kellett műteni a térdét.
Az ő szerződtetése olyannyira bevált, hogy még két magyar játékost vittek a télen: Kádár Tamást és Holman Dávidot.
Pár adat a lengyel futballról
Lovrencsics sérülése ellenére is állandó szereplője az átigazolási híreknek, havonta egyszer összehozzák egy jelentős csapattal.
Legutóbb a Palermóban látta egy lengyel lap, de azt is tudni vélték már, hogy a Mönchengladbachhal van előszerződése. Annyi biztos, hogy az öt legkeresettebb magyar futballista egyike, aki nem is riadna vissza a váltástól, hogy egy topligában kipróbálja magát, de ne szaladjunk ennyire előre. Mert érdemes figyelmesen végig kísérni a karrierjét, hemzseg a szimbólumoktól.
Amikor az amszterdami 1-8 után elemző cikkek születtek, a Szent István SE egykori futballistája, a Hvg-ben osztotta meg gondolatait. Ebből a cikkből megtudhattuk, hogy Lovrencsics is ott kezdett, és ő volt az, aki nem vágta le a szögletzászlónál a pályát a futásnál, hanem rendre kívülről, becsületesen és kitartóan kerülte meg.
Belülről jön ez, ilyen a neveltetésem. Nem foglalkoztam azokkal, akik rövidítettek, hiszen ki szeret futni? Édesapám, aki régebben edzősködött, megkövetelte tőlem a tisztességes munkát, hiszen ha már dolgozunk, miért ne csinálhatnánk jól és lelkiismeretesen. Örülök, hogy ha ez a hozzáállás másoknak is feltűnt.
Akadémiai képzés nélkül is külföldre kerülhet valaki. Lovrencsics 1988-ban született, tehát a korából adódóan akár akadémista is lehetett volna. De nem lett az.
Azért sírtam a kocsi hátsó ülésén, amikor megtudtam, hogy nem mehetek az MTK-hoz.
„Most már áldom a sorsom, hogy így alakult. Nem engedhettük meg magunknak a magas tagdíjat, Gödöllőről bejárni nem lett volna egyszerű. Édesapám egyébként is azt mondta, hogy ne fiatalon akarjak kitűnni, hanem amikor már felnőtt leszek. Mert csak az számít, mi lesz belőlünk. 14 évesen, a pályaválasztásnál egy újságcikket találtam az asztalon, gondolom nem véletlenül tették oda a szüleim. Abban láttam, hogy a Szent István Szakközépről volt szó, és a csapatuk éppen külföldön túrázott. Akkor eldöntöttem, ott szeretnék játszani. Rá is mutattam a szülőknek a cikkre, ott a helyem.
A lengyel foci is a német alaptételeket veszi át Lovrencsics szerint. A fiatalokhoz azonban sokkal bátrabban hozzányúlnak, mint itthon, és ez egy fontos dolog szerinte.
A Lech akadémiája most alakult, de nem 14 éves kortól kezdődik az oktatás - mint itthon -, hanem már 6-7 évesen bevonják a tehetséges gyerekeket. Az a legfontosabb ugyanis, hogy nagyon fiatalon nagyon sokat legyenek együtt a labdával.
Gyömbér Gabival, aki most a Fradiban játszik, ott találkoztam először. Ahogy idősödtem, úgy kerültem előre, kezdetben nem az alkatom, hanem a gyorsaságom miatt voltam belső védő is, aztán középpályás, végül csatár lettem. Aztán amikor már nagykorú voltam, innen jött a Budafok, és az NB II."
A korosztályos válogatottak nélkül is lehet valaki felnőtt válogatott.
Régóta mondják, hogy a korosztályos válogatottaknál le vannak osztva a kvóták, nem a teljesítmény számít elsősorban, hanem hogy meglegyen a nagyobb nevelő klubok megfelelő képviselete. Elég csak idézni a felháborodott Honvéd-tulajt, amikor sérült a status quo, rögtön azt gondolta, hogy az U20-as vb-re Storck bosszúból nem vitte a játékosait.
Lovrencsics így reagált a saját sorsára. „Engem nem érdekelt, lelkileg nem viselt meg, hogy a korosztályos csapatoknál nem jövök szóba. Ugyan nem tartottam magam rossz játékosnak, de hát ha nem hívtak, nem mentem. Nem tudom, mit nem fedeztek fel bennem akkor, és most miért van az bennem, hiszen a felnőtteknél végül megkaptam az esélyt, amivel talán éltem is.”
Jegyzett csapatok nélkül is mehet valaki külföldre.
Lovrencsics nem játszott hazai élcsapatban, most mégis egy a hazaiaknál alighanem jobb, külföldi élcsapatban van. Ez sem gyakori, hiszen többnyire a neves klubokból szoktak játékosokat elvinni.
„Nagy elismerés volt nekem, hogy engem figyeltek. Nem több játékosból választottak ki, hanem engem akartak. Sokszor megnéztek. Például a Fradi ellen, amikor az Üllői úton két gólt rúgtam. A legvégén egy rosszul sikerült meccs után azonban elbizonytalanodtak a Lech vezetői. De én menni akartam. Ezért azt mondtam,
adjanak kevesebb pénzt nekem havonta, mint amennyit eredetileg akartak, de én Lech-játékos akarok lenni. Ez az ötlet megtetszett az elnöknek.
Ő is érezte, hogy mindent megtennék a klubért, pedig még csak ott sem vagyok. Így aztán összejött a szerződés, teljesült az álmom. Itt megkaptam az esély, ami egészen a válogatottságig vezetett, és most már talán benne vagyok az ország legjobb harminc játékosában. Azt nem tudom, miért nem kellettem a Fradinak, másnak. Tökmindegy. Fokozatosan haladtam így is előre, kicsiket lépve, mert a Budafok után előrelépés volt a Pécs, onnan pedig a Pápa. Onnan sem jött túl nagy lépés, ezért hálás is vagyok azoknak, akik segítettek.
Magyarországon ismert menedzser nélkül is mehet valaki külföldre, és építhet karriert.
A menedzserről nem sokat tudunk, Németországban él, Heilbronn közelében. Jó kapcsolatai vannak a német és lengyel futballban.
A BL-győztes Jakabfi Zsanett is rajta keresztül jutott el a Wolfsburghoz, arra pedig kifejezetten büszke, hogy a női foci legnagyobb tehetségét, a 18 éves Ewa Pajort is ő menedzseli.
"Azt mondják róla, ő olyan mint Messi, csak szoknyája van" - magyarázta Nagy.
Itthonról még Kleinheisler László a pártfogoltja, aki a Videoton játékosa.
"Hasonló karakter, mint Gergő, ezért is esett rá a választásom. De igazából mindegy is, nem én számítok, hanem ők. Az a jó, ha engem alig ismer valaki."
„A menedzseremnek, Nagy Mihálynak lengyel a felesége, elég jól ismeri az országot és a nyelvet. Ő mondta azt, lépcsőzetesen építsük fel a karrieremet, ne legyenek benne túl nagy ugrások, mert akkor megtörhet a lendület. Elég sok példát lehetne mondani erre otthonról, hogy valaki nagyot akart ugrani, de nem jött neki össze.
Elhittem Misinek, hogy a lengyel bajnokság a Bundesliga előszobája, ami folyamatosan szem előtt van. Élvezetesek, igen küzdelmesek a meccsek, és innen könnyen tovább lehet lépni. (A videón az utolsó bombagólja csodás, de érdemes megnézni passzait, cseleit is.)
Még egy év van a szerződésemből, majd meglátjuk, mi jön azután, egyelőre az a legfontosabb, hogy a nyáron egészségesen el tudjam kezdeni a felkészülést a csapattal. Nem voltam még sérült, hét kiló lement rólam, valahogy vissza kellene szerezni az izmaimat, hogy megmaradjon a dinamikusságom.
Többet láttak benne külföldön, mint itthon.
„Elképzelni sem tudom, mi lett volna belőlem, ha nem kapom meg ezt a szerződést, nem is nagyon szoktam ezen tanakodni. Így a jó, ahogy alakult. Arról nyilván vannak sejtéseim, mi lett volna, ha korábban külföldre megyek, de ezen is kár rágódni. Robbanékonyság és dinamika, ebben biztosan fejlődtem, pedig ezek voltak az erényeim otthon is, de ott nem adtak esélyt, hogy ezt kibontakoztathassam. Itt igen.
Igaz az első edzésen majdnem összeestem, amikor első feladatként háromszög alakban kellett futni.
20 métert közepes iramban, szinte kocogva, aztán az irányváltás után 25 métert már gyorsabban, majd egy újabb irányváltás után 30 métert úgy, ami a csövön kifér, sprintben. Majd egy újabb irányváltás, és 20 métert megint kényelmes tempóban. És mindez 3x7 percig ment. Na, ilyet soha nem csináltunk Magyarországon. Gondolhatták, hogy kijött ez a magyar, máris össze akar esni. A pillantásoktól még erősebb lettem, nem hagytam magam. Addig is tudtam, hogy a foci a sebességről szól, itt aztán még több jelet kaptam.
Itt akkor elég gyorsan átéreztem, hogy milyen messze is vagyok a Bundesligától.
Azt hiszem, a labdabiztosságban is sokat fejlődtem. Hogy megint a játék egy alapelemét hozzam. Akkor jó játékos valaki, ha oda merik adni neki a labdát a többiek, mert tudják, úgyis megoldja a feladatot. Ha négy ember veszi körül, amikor nincs vagy kevés az idő, akkor is a jó megoldást választja. Én itt, ebben a tempóban már sok mindent meg tudok csinálni. A Bundesliga még ennél is gyorsabb, de nem futamodok meg a kihívás elől, ha egyszer úgy adódik.
2007-08: Budafok, 35 meccs /14 gól
2008-11: Pécs, 83/35
2011-12: Pápa, 30/7
2012-15: Lech Poznań 76/18
A 75 perces edzés amúgy intenzív volt Poznańban. Otthon poénkodtunk, megbeszéltük, ki, mit vacsorázott, itt rögtön ránk szóltak, ha beszélgettünk. Nincs értelme ugyanis egy edzésnek, ha kevésbé erős a ritmus. Mert a meccsen erősebb lesz, ott pedig végképp nincs idő beszélgetni."
Lovrencsics, aki a finnek elleni, tavalyi győztes gólhoz adott gólpasszt, a meccs után azt mondta még novemberben, imádkozik azért, hogy Dárdai Pál a válogatott élén maradjon.
„Nem vagyok annyira vallásos, mint a lengyelek, de félig-meddig az vagyok. Ezért mondtam. Meg azért, mert tudom: vele elérhetjük a nagy célunkat, ott lehetünk egy Európa-bajnokságon. Nagyon jó edzéseket tart. Mondok egy példát. Elég gyorsan beleverte a fejekbe, hogy kell együtt mozognia a védőknek, középpályásoknak. Ha nincs csapatharmónia, könnyen átjátszanak bennünket. Volt olyan, hogy beállt, és többször megállította az edzést, ha valaki nem azt csinálta, amit kell. Egy védők mögé betett labdánál ugyanis a védőknek, amikor lendül a passzoló láb, már rögtön hátra kell tenni két lépést, különben az életben nem érik utol a lendületből érkező csatárt. Beállt, és oda rúgta, ahová kell, és akkor mindenki megértette, hogy rosszul mozgott, területet adott, nem tudta kivédeni, hogy ne kerüljön helyzetbe a támadó. Volt, hogy csinált egy lövőcselt, akkor megint rosszul rendeződtünk, rosszul tolódtunk és szűkítettünk. Ekkor újra elmagyarázta, kinek merre kell mozognia. És hogy mindezt csapatként tegyük, különben nincs esély, Talán nem véletlen, hogy csak Bukarestben kaptunk gólt."