Mi az első emléke a magyar futballról?

Az első közeli emlékem Dárdai Pálhoz köthető, aki úgy került hozzánk a Herthához, nagyon fiatalon, 1997-ben, hogy egyszer válogatott játékos szeretne lenni. Kemény munka várt rá, de elvégezte. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba a magyar futballal. Az első meccs is, amit láttam, az egy U19-es válogatott mérkőzés volt, amin ő és Király Gábor játszottak.

A sportigazgatói állással kerültem a magyar futball közvetlen közelébe. Büszkén vállaltam el ezt a feladatot, hiszen így lehetőségem lesz a magyar futballt jó irányba állítani. Jelentős múltja van az országnak, de nekünk a jövővel kell foglalkozni. Amikor leteszteltem az U17-es és az U19-es korosztályt, azt láttam, hogy rengeteg tehetség van itt, nem feltétlenül jó játékosok, de tehetségesek, csak meg kell őket látni. Egy jó játékost bárki észre tud venni, de egy tehetséget ki kell tudni szúrni még akkor is, ha épp rosszul játszik. Itt pedig rengeteg a tehetség a 15 évesektől a 21 évesekig.

Azért is vállaltam el az U20-as csapat irányítását a világbajnokságon, hogy megmutassam, rövid felkészülési idővel is mit lehet kihozni belőlük. Ez a terv a többi korosztállyal is, több jöjjön ki belőlük.

A szövetségi kapitányi állás mikor merült fel ön és az MLSZ között?

Már a legelején jelezték, hogy készüljek erre az eshetőségre is, mert ha Dárdai nem maradhat, van egy olyan forgatókönyv, hogy én veszem át a csapatot.

Mikor hozták meg a végső döntést?

Vasárnap. Meglepetésként ért, de ez is benne volt a pakliban. Amikor véglegessé vált, hogy Dárdainak a Herthára kell összpontosítania, egyből mondtam, hogy rendben, akkor vágjunk bele.

Mennyi tehetséget látott Kazahsztánban, amikor ott dolgozott? A kazah klubcsapatok jobban szerepelnek, mint a magyarok. Egyáltalán, mennyire kapott szabad kezet az ottani munkában?

Ez az egyik kulcs, amit mond, a szabad kéz. Amikor elkezdtem dolgozni Kazahsztánban, egyszerre kaptam meg az U21-es válogatottat és az egyik Szuperliga-csapatot. Azt mondták, menni fog, aztán majd az eredmények alapján meglátjuk, hogyan folytatjuk. Az U21-esekkel a lengyelek ellen kezdtünk, megvertük őket 3-0-ra, az emberek nem is értették, hogy mi történt. Persze a válogatottba sok játékost építettem be a klubcsapatomból, akik már ismerték a játékstílust, a gondolkodásomat, az edzésmódszereimet, és jó kondícióban is voltak, ez pedig komoly előnyt jelentett. Utána azzal a Spanyolországgal játszottunk, amiben Gerard Piqué, Juan Mata vagy épp Javi Martínez volt a pályán, de csak egy 87. perces öngóllal győztek le minket 2-1-re.

Ennyi elég volt, hogy meggyőzzem a szövetséget, úgyhogy megkaptam a másik kettő mellé még a felnőtt csapatot is. Egy nap három edzést kellett tartanom, reggel 9-kor, 11-kor, majd este a válogatottat. A főtitkáruk csak annyit mondott:

német vagy, oldd meg, ez a dolgod. Remek kihívás volt.

A felnőtt csapattal az első meccs Anglia ellen jött, a Wembley-ben, 90 ezer néző előtt, Fabio Capello ellen. Az egyetlen kérdés annyi volt, hogy mi lesz az eredmény a félidőben, azt pedig lehoztuk 0-0-ra. A vége 5-1 lett, de így is mondhatom, hogy jól játszottunk.

Folyamatosan szép kihívások elé kerül. A kazahokkal egyből az angolok a Wembley-ben, most pedig a magyar csapattal a nagy rivális Románia sorsdöntő Eb-selejtezőn.

Igen, de össze sem lehet hasonlítani a két mérkőzést. Ez egy hazai meccs lesz, nagyon komoly múlttal, az angolok ellen a vb-selejtező utolsó meccse volt, már tét nélkül. Románia ellen viszont mindennél nagyobb lesz a tét, hiszen a továbbjutás múlhat rajta. Tudom, milyen súlya van a szeptemberi meccsnek, de Dárdai Pali eddig is sokat segített és ezután is sokat segít majd. Egyrészt, mert barátok vagyunk, másrészt pedig sokat dolgozott ezzel a csapattal, jobban ismeri őket, mint én, és a bukaresti döntetlennél is ő volt már a kapitány. Azt a meccset már vissza is néztem, elemeztem. Egy kicsit szerencsés volt mindkét félnek, a románoknak azért, mert nem adták meg Szalai gólját, a magyaroknak pedig Dzsudzsák szabadrúgása miatt. De a jó focihoz néha kell a szerencse.

Dárdai mondta is, hogy a görögök és a románok ellen ez kicsit hiányzott is, aztán Finnországban megjött Stieber lövésénél.

Nem nevezném feltétlen csak szerencsének azt a győzelmet, hiszen

azóta, hogy Dárdai Pál átvette a válogatottat, nagyon komoly és látványos fejlődésen ment át a csapat. Helsinkiben mindez már azt jelentette, hogy igazi stílusa volt a játékuknak, tényleg mertek játszani és helyzeteket kialakítani.

Emiatt pedig én is optimista vagyok, hiszen erre lehet építeni, és nagyon is kell majd a stílus a románok ellen. De óvatosnak is kell lennünk, hogy ne vállaljunk sok kockázatot.

A románok elleni meccs októberben volt. Meddig nézte vissza a válogatottról a videókat?

Csak azokat néztem, amikor Dárdai volt a kapitány, azok számítanak, a többi nem. Korábbról csak az összeállításokat néztem meg, érdekes látni, hogy cserélődött a keret és a kezdőcsapat. Esetleg csak a játékstílus miatt nézek majd bele azokba a mérkőzésekbe, de

nem nagyon érdekes számomra a Dárdai előtti csapat.

Az U20-as világbajnokságról – egy több mint húszórás repülőutat követően – egyenesen Helsinkibe repült. Miért tartotta fontosnak megnézni a mérkőzést?

Sportigazgatóként minden csapat mellett ott a helyem, támogatnom kell őket, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy amikor kiestünk a vb-ről a későbbi győztes szerbek elleni hosszabbításos meccsen, akkor megyek Finnországba. A munkám része, hogy ha ott tudok lenni, akkor ott is legyek. De megérte.

Mit látott azon a meccsen, amire építhet szeptemberig?

Ahogy már mondtam: volt stílusa a csapatnak, és mertek játszani. Be tudták szorítani a finneket, támadásban is sok helyzetet hoztak össze, és nagyon jó volt az összjáték, nagyon okosan játszottak. Az egyetlen negatívum, hogy a gól nem jött egykönnyen, de Stiebernek összejött az a lövés, és ez számít.

A következő lépés innen az, hogy a védelem is részt vegyen a támadások felépítésében. Védekezésben már nagyon jók, pontosan tudják, mi a dolguk, ezért elkezdhetjük őket bevonni a középpálya mellé.

Legalábbis ez a terv, aztán meglátjuk, mire jut idő. Változtatni nem akarok, inkább csak valami kis apró segítséget hozzáadni, ami jól jöhet Románia ellen. De csak egyszerű dolgokra kell gondolni, a futball egyszerű játék, nem szabad túlbonyolítani. Azt hiszem, Pali is ezt vallja.

Bravúrnak tartaná a románok legyőzését?

Nehéz erre most válaszolni, hiszen a meccs végére nagyon más lehet a helyzet. Függ attól is, mit játszanak az északírek Feröer ellen, de függ attól is, milyen lesz a mi játékunk. Lehet, hogy egy döntetlennel is nyerünk egy pontot, de természetesen az a cél, hogy minél több pontot szerezzünk. Legutóbb nagyon jól játszott a válogatott, most is erre lesz szükség, hiszen ez életük lehetősége.

Nem az elmúlt 30 évről fog szólni a románok elleni selejtező, illetve az utána következő három.

A játékosok magukat írhatják be a történelembe.

Emiatt viszont óriási is lesz a nyomás rajtuk, de önön is. Lehet ilyenkor bármi olyat mondani majd, amivel könnyebbé teszi a dolgukat?

Már most el kell kezdeni készülni mindenkinek, mentálisan és fizikálisan is, hogy mire odaérünk szeptemberben, készek legyenek. A meccsen már nem szabad a nyomással foglalkozni, nem lehetnek görcsösek, mert attól csak a hibák jönnek sorban. Érezniük kell, milyen tétje van a mérkőzésnek, de csak előtte, és nem alatta.

A keddi sajtótájékoztató és a bemutatás óta gondolom már beszélt a játékosokkal. Mit érzett rajtuk, hogy fogadták a kapitányváltást?

Igen, sokukat felhívtam. Kivétel nélkül pozitív volt a visszajelzés. Elmondtam nekik is, hogy nem ez volt az első számú terv, hogy

nem pályáztam Dárdai állására, de most ebből a helyzetből kell kihozni a maximumot, vagyis az Eb-re való kijutást.

Szinte mindenkivel ismerjük már egymást, nem egy új arc vagyok, akit kívülről hoztak be, a stáb is marad, semmit nem változtatok, azt folytatjuk, amit eddig csináltak. 

Azt mondta korábban, hogy a stáb is marad, legfeljebb bővíti. Hol lehet erre szükség?

Egyelőre csak mérlegelek, semmi nem biztos még. Sok emberrel dolgozom együtt március óta, akik segíthetnek, de a mostanival is elégedett vagyok. Az biztos, hogy csak azért senkit nem fogok a csapat mellé hívni, hogy megmutasson valamit a játékosoknak helyettem. Én vagyok a főnök, tőlem kell, hogy lássák, mit akarok.

És a keret is marad változatlan?

Abban bízom, hogy ugyanazzal a csapattal készülhetünk, ami a finnek ellen utazott, de sok múlik az augusztusi felkészülésen, és hogy a légiósok milyen formában kezdik a szezont.

Említette, hogy jövő héten találkozik több játékossal. Hányan lesznek itt?

Nem tudok még biztos számot, talán tíznél is többen. Dolgozni úgysem fogunk, az a cél, hogy személyesen beszéljünk. Az itthon, illetve a környéken játszó játékosokra számítok, aztán a többiekhez majd megyek én, mert fontos, hogy még most találkozzunk, ne csak szeptemberben. Találkozom Dárdaival is, de már beszéltem Szalaival, Stieberrel, Dzsudzsákkal, Juhásszal és Gerával is.

Aki nem játszhat a románok ellen.

Ez így van, de fontos, hogy a csapat mellett legyen, mert így is rengeteget segíthet majd nekem és a társainak is. Nem lesz könnyű pótolni a játékát és a vezető szerepét, de addig még lesznek edzéseink. Ne feledjük, az északírek ellen már játszhat, úgyhogy ő sem maradhat ki semmiből. És így azon a meccsen kipihent lesz. Talán a román meccs után egyből el is utazunk Belfastba, hogy nyerjünk egy kis időt, de ez még nincs eldöntve.