Általánosságban igaz, csak nagyon kevés meccset döntenek el a kapusok, akiket emiatt sokkal előbb emlegetnek egy nagyobb hiba, mint több hónapnyi kiegyensúlyozott jó teljesítmény miatt. A kapussorsot sokáig akár sanyarúnak is nevezhettük, de a jelenlegi futballban már őket is úgy adják-veszik, mint a csatárokat. Egy zsák pénzért.
Nem véletlen, hogy csak egy kapus kapott Aranylabdát: Lev Jasin, és a végső jelöltek közé is csak Dino Zoff, Ivo Viktor, Oliver Kahn és Manuel Neuer jutott el – Gianluigi Buffon, Peter Schmeichel vagy épp Iker Casillas még addig sem.
Az viszont, hogy Kahn 2002-es jelölése után 12 évvel a világbajnok Manuel Neuer kapusként be tudott kerülni a legjobb háromba Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mellé, azt mutatja, hogy (újra) kezdik értékelni a kapusokat. És ez már az átigazolási piacon is meglátszik.
A 2000-es évek elején igen nagy volt a kereslet a kapusok iránt: Sébastien Frey (14 és 21 millió euró) rövid időn belül kétszer is 10 millió euró fölötti áron kelt el, ahogy Angelo Peruzzi is (13 és 17,9), de Francesco Toldót (26,5), Fabian Barthezt (11,7), Edwin van der Sart (10,3), a kevéssé ismert Stéphane Poratót (10,5) és a máig a rekordot tartó Gianluigi Buffont (52,88) is ekkoriban adták el jelentős összegért.
Frey második, 2003-as átigazolása viszont már majdhogynem teljesen elszigetelt volt – egy évvel később ment Petr Čech (13) a Chelsea-be, Roman Abramovics egyik első igazolásaként, majd 2007-ben jött még a 43-szoros skót válogatott Craig Gordon a Sunderlandbe, de összességében 2002-től 2011 nyaráig csak három kapusért fizettek 10 millió euró fölött.
| Név | Életkor | Szezon | Honnan | Hová | Ár (millió euró) |
| Gianluigi Buffon | 23 | 2001–02 | Parma | Juventus | 52,88 |
| Manuel Neuer | 25 | 2011–12 | Schalke 04 | Bayern München | 30 |
| Francesco Toldo | 29 | 2001–02 | Fiorentina | Internazinale | 26,5 |
| Sébastien Frey | 23 | 2003–04 | Internazionale | Parma | 21 |
| David De Gea | 20 | 2011–12 | Atlético Madrid | Manchester United | 20 |
| Angelo Peruzzi | 29 | 1999–2000 | Juventus | Internazionale | 19 |
| Angelo Peruzzi | 30 | 2000–01 | Internazionale | Lazio | 17,9 |
| Jan Oblak | 21 | 2014–15 | Benfica | Atlético Madrid | 16 |
| Petr Čech | 33 | 2015–16 | Chelsea | Arsenal | 14 |
| Sébastien Frey | 18 | 1998–99 | Cannes | Internazionale | 14 |
A 2011-ben igazolt David De Gea (20) és Manuel Neuer (30) már hosszabb távú befektetésnek indultak, hiszen előbbi 20, utóbbi 25 éves volt csak, amikor a Manchester Unitedhez, illetve a Bayern Münchenhez kerültek,
Őket Samir Handanović (12), Hugo Lloris (12,6) és Simon Mignolet (10,6) követte, tavaly pedig részben a vb-nek is köszönhetően elszabadultak a kapusárak:
Ez pedig idén sem állt le, hiszen a Paris Saint-Germain közel 10 milliót adott a Salvatore Sirigu mögé érkező Kevin Trappért, Asmir Begović 12 millióért lett Thibaut Courtois cseréje a Chelsea-nél, míg az Arsenal 14 milliót fizetett a pont a másik londoni csapattól elhozott 33 éves Petr Čechért.
És könnyen lehet, hogy ez még messze nem a vége. Iker Casillas már elment ingyen a Real Madridtól, a helyére pedig nagyon sok pénzért vihetik a Unitedből De Geát. Akkor viszont Louis van Gaaléknak is kell majd egy új kapus (az ingyen igazolható argentin Sergio Romerót szerezték meg), főleg, hogy a Manchesterben lapátra tett Victor Valdés a Valenciához kerülhet, míg az Arsenalban Čech érkezésével lett egy fölösleg – végül Wojchiech Szczęsny ment a Romához, David Ospina megmenekült.
Ami viszont annál is szembetűnőbb, hogy mennyit fizetnek a csapatok a kapusokért, az az, hogy
2014-ig nagyon kevés csapatnál volt ismert a cserekapus, hiszen minden sorozatban ugyanaz védett, csak egy-egy jelentéktelen meccsen kapott lehetőséget a vagy nagyon fiatal, vagy már a karrierje csúcsán túllevő – meglehetősen idős – helyettes.
A Real Madrid eredetileg Iker Casillas sérülése miatt kényszerült abba, hogy őt és Diego Lópezt együtt használják, de azután is megtartották a rendszert, hogy utóbbit eladták a Milannak, hiszen Keylor Navas jött a helyére. Az sem véletlen, hogy amíg David De Geáért egyezkednek, hatmillió eurót a biztonság kedvvért leszurkoltak az Espanyolnak Kiko Casilláért. (Vagyis most Navas–Casilla-kapuskettősük van, amiért szinte bármelyik topklub edzője összetenné a két kezét, ám várhatóan Navasnak mennie kell De Gea érkezésekor – már ha védeni akar.)
A Barcelonánál Claudio Bravo a bajnokságban, Ter Stegen a Bajnokok Ligájában védett. Az Arsenalnál a már említett Ospina–Szczęsny-duó osztozott a munkán, és most Čech is beszáll a harcba, a Chelsea-nél pont a cseh és Courtois volt, illetve mostantól Courtois és Begović lesz versenyben. De említhető a Tottenham (Lloris és Michel Vorm), a Milan (Diego López, Christian Abbiati), a Manchester City is (Joe Hart és Willy Caballero), vagy épp a Bayern München (Manuel Neuer és Pepe Reina) is. Reina nem sok sót evett meg mondjuk, vissza is ment egy év után a Napoliba.
1. Fülöp Márton – 525 000 font, MTK–Tottenham
2. Fülöp Márton – 525 000 font, Tottenham–Sunderland
3. Bogdán Ádám – 350 000 font, Vasas–Bolton
4. Kurucz Péter – 315 000 font, Újpest-West Ham United
5. Fülöp Márton – 298 000 font, Sunderland–Ipswich
6. Király Gábor – 280 000 font, 1860 München–Fulham
7. Szűcs Lajos – 210 000 font, Újpest–Kaiserslautern
8. Megyeri Balázs – 210 000 font, Ferencváros–Olympiakosz
9. Rabóczki Balázs – 175 000 font, Salzburg–Norrköping
10. Köteles László – 140 000 font, Diósgyőr–Genk
Király Gáborért 70 ezer fontot fizetett a Hertha a Haladásnak 1997-ben. A berliniek 7,5 millió eurót szerettek volna érte kapni, az Arsenal ötöt adott volna, így az üzlet nem jött létre. A Herthából végül ingyen igazolt a Crystal Palace-hoz.
Ez a szokatlan, dupla topkapusos trend pedig teljesen szembemegy azzal, amit évtizedeken át hangoztattak, miszerint a kapus teljesítményében kulcsfontosságú az önbizalma, amit pont az edzőtől kapott bizalom erősít meg, hogy bármilyen nagy hiba után marad a kapuban a következő meccsre.
A kettősök között olyan óriási cserélgetés azért a fenti kluboknál sem volt az előző szezonban: hogy csapatonként ki hány meccset kapott, azt az alábbi grafikonon mutatjuk meg.
A legjobb munkamegosztás még az Arsenalnál volt, de Ospina ott is inkább csak a lengyel rivális sérülése miatt védett annyiszor, bár az utolsó három hónapban már ő kezdett folyamatosan. A Barcelonában viszont letisztázott szerepek voltak, ahogy fentebb is írtuk: Bravóé volt a bajnokság, a kupa és a BL pedig Ter Stegené.
A többi kettes számú viszont nem nagyon nyert a váltással: Navasnak 11 meccsnyi perc jutott, Caballerónak 7, Vormnak majdnem 14, holott az előző szezonban a Costa Rica-i 39 meccsen védett a Laventéban, Caballero 39-en a Málagában, Vorm pedig 32-n a Swansea-ban.
Az új, nagyobb klubokban alighanem magasabb fizetés mellett játszhattak, emellett pedig bíztak benne, hogy a riválisukat esetleg kiszoríthatják. Az elbukott párharcban viszont sokat vesztettek, hiszen így nem tudnak bizonyítani, hogy esetleg máshol jobb lehetőséghez jussanak. Az olyan speciális esetek pedig, mint a Barcelonáé, aligha lesznek általánosak, legalábbis nehéz elképzelni, hogy José Mourinho odaadja a BL-t Begovićnak, miközben ott van a csapatban Courtois.
A csapatoknak viszont mindenképp megéri: a kezdőnek kikiáltott kapus sosem lehet biztonságban, és ha romlana a formája, vagy megsérülne, akkor bőven megfelelő helyettest tudnak a helyére tenni. A folyamatosan növekvő tévés és szponzori pénzek mellett 10 millió (plusz a fizetés) euró egy cserekapusra nem renget meg egy komoly BL-indulót sem.
Bogdán Ádámot azért igazolta le a Liverpool, hogy Mignolet-t nyomás alatt tartsa, de simán lehet, hogy megkapja a Ligakupát és a sokkal rangosabb FA-kupát.
Megyeri Balázs a Getaféban próbálhatja meg újra, az Olympiakoszban volt első számú, de végül kiszorult, és el is jött a görög bajnoktól.
Dibusz egyszer – akár már jövőre – eljuthat a Hertháig, hiszen a kapusedzője is magyar lenne, Petry Zsolt. Amikor Király ott volt, vagy épp Angliában, az előfutára lehetett volna a magyar képzésnek, hiszen a finnek, a dánok, a lengyelek is úgy lettek érdekesek, hogy valaki törte a többiek előtt az utat, és felhívta a társaira a figyelmet. Olyan számban azonban a magyar kapusok nem érvényesültek, mint a felsorolt nemzetek.
A finn kapuslegenda, Antti Niemi amellett, hogy 67-szer védett a válogatottban, az öt legdrágább finn kapusátigazolásból háromban is részt vett: amikor a Heart of Midlothianhez (400 ezer euró), a Fulhamhez (1,5 millió) és a Southamptonhoz (3 millió) került.
A dánoknál a már a Manchester Unitedben védő Anders Lindegaard a rekorder 5 millió euróval, de nem lehet elmenni olyan nevek mellett, mint az Aston Villához 3 millióért igazolt Thomas Sörensen, a legendás Peter Schmeichel fia, Kasper, aki két igazolással is a dán top 5-ben van (1,75 és 1,68 millió euró). Az idősebb Schmeichel 27 évesen, 1991-ben került a Unitedhez, érte akkoriban 750 ezer eurót adtak, de inflációval alighanem ő lenne a legdrágább náluk.
A lengyelek még jobban állnak, Jerzy Dudek megfordul a Liverpoolban és a Real Madridban is, Lukasz Fabianski az Arsenalban védett, Artur Boruc pedig a Celtic és a Fiorentina kapujáért felelt. Dudek a rekorder 7,4 millióval, Fabianskiért az Arsenal 4,35-öt adott, míg Boruc a kölcsöndíjjal együtt 2,3 millióért ment a Celticbe, onnan pedig 2,5-ért tovább. Przemyslaw Tytont 2,5 millió euróért vitte a PSV három éve, de még Tomasz Kuszczak is megfordult a Manchester Unitedben 4,3 millió eurórért.
Az viszont még nem nem világos, hogy ez csak egy rövid kísérletezés, vagy egy új korszakot nyitó újítás – ha igen, akkor 2014 és 2015 nyarán a legnagyobb klubok bő évszázados hagyományt rúgtak fel a semmiből.
Bizonyos szempontból nem történt más, mint hogy végre elfelejtették a nagy klubok vezetői is azt a sajnos széles körben elterjedt nézetet, hogy a kapus nem igazi futballista. A ManUnited Schmeichel, majd Van der Sar, a német, illetve az olasz válogatott Kahn, Buffon és előtte Toldo, a Real Madrid Casillas, a Chelsea Čech, a világbajnok Németország Neuer nélkül elérte volna ugyanazt a sikert? Kizárt. Ezek az emberek alapvető fontosságúak voltak a csapatban, és a futballban is, legalábbis a sikercsapatoknál, egyértelműen a hokis mondás érvényesül már a csapatépítésnél: végy egy jó kapust! Pontosabban kettőt. (Joó Gábor)