A tavalyi bajnok Videoton az idei szezonban öt forduló után 3 ponttal, 4-9-es gólkülönbséggel kieső helyre sodródott. A lengyel bajnok Lech 3-0-val küldte haza Poznańból az Európa Liga csoportköréért zajló párharc első meccsén.

Furcsa belegondolni, hogy a csapat szétveréséért még körülbelül havi 10 ezer eurós fizetést is kapott Burcsa Győző, az azóta már lemondott klubigazgató.

A magyar futballban számtalan korábban nagy, vagy közepes nevű alkalmatlan próbálkozó volt már, Burcsa ugyanakkor egy szimbolikus személy.

Amikor 1996-ban a Soprontól elköszönt, volt egy furcsa és bizakodó várakozás vele szemben. Sajnálta mindenki, hogy nem vállalt szerepet, olyan meggyőződés alakult ki, hogy vele minden jobban menne. Ő tudja, mi kell a jó futballhoz, mert a Videotonnal komoly dolgot ért el játékosként, mégiscsak vb-résztvevő volt. Külföldre ment (Auxerre), nyelvet beszél, széles látókörű. Az ivódott belénk, kár, hogy az ő tudásából nem tud profitálni a magyar futball, pedig micsoda hasznára válhatnának a meglátásai.

Az ő példáján most elég jól le lehet mérni, hogy milyen messze van a nyolcvanas évek futballja és a mostani.

Azt is le lehet mérni, hogy mekkora a hazai futballban a vezetői válság.

Tűzbe merem érte tenni a kezem

– mondta a tavaly nyári kinevezéskor Kovács Ferenc, a klub tiszteletbeli elnöke. Kovács ugyebár az UEFA-kupa-döntős csapat edzője volt.

Hozzátette: "alkalmasabb embert nem is találhattunk volna, már régen szerettem volna visszahozni Fehérvárra."

Amikor Burcsának nem volt elég Carrillo szakértelme, akivel fölényesen megnyerték a bajnokságot, lázas edzőkeresésbe kezdett: vagyis felhívta az Auxerre-t, ugyan mondjanak már neki valakit, állítólag senki sem tudott a klubnál a szándékáról.

„Ha ennyire nem bíztok az értékítéletemben, el is mehetek” - állítólag ezt mondta a vezérkarnak.

Ha akkor elmegy, lehet, hogy van a Videotonnak egy jó csapata, amelyik kiveri az évről évre gyengülő BATE-t a Bajnokok Ligájából. 14 millió euró múlt azon a meccsen.

Nem ment el, jött Bernard Casoni, aki legutóbbi állomáshelyén (Valenciennes) nagyot égett, de ez Burcsát nem izgatta, edzését nem nézhette meg, hiszen nem volt állása. Azt sem térképezte fel, miért nem tart taktikai értekezletet, azt ellenben tudta, hogy a francián kívül nem beszél más nyelvet.

Carrillóról azt mondta Burcsa, erkölcsi, szakmai, anyagi kárt okozott a klubnak. Ezért kell mennie.

Amíg a spanyol edző esetében erősen megkérdőjelezhető, hogy valóban kárt okozott, Burcsával szembetűnő, hogy igen.

Az igazolásai eddig rosszul sültek el, az igazán kirívó példa a holland Luijckx, aki sorsszerűen öngólos lett a fehéroroszok ellen, illetve a visszavágón kiállították. Mareval eddig nem mutatta meg a tudását, a macedón Ivanovszki pedig eddig teljes pályafutása alatt nem lőtt annyi gólt, mint Nikolics két szezonban.

Ennyi pénzből akár véletlenül is igazolhatott volna jókat, de nem jött össze. Rudolf Gergely odavitele pedig már csak a porcukor, igaz akkor már teljes volt a pánik.

Nagyobb árat talán egyetlen klub sem fizetett a dilettantizmusért, és a tanulság csak annyi, a klubigazgató fontos poszt, nemcsak edzőink, ilyen alázatos és alapos szakembereink sincsenek.

A nyolcvanas évek futballtudásából talán a jövőben már nem lehet megélni. Mert az ennyit ér jelenleg.