Paolo Maldini, az olaszok 126-szoros válogatott védőlegendája mondta egykor, hogy „ha be kell csúsznom, az azt jelenti, hogy már elkövettem egy hibát.” Ezzel arra utalt, hogy ha tökéletes helyezkedéssel meg tudja oldani a védekezést, az mindig jobb, mint amikor becsúszva kell mentenie. Pep Guardiola, a Bayern München vezetőedzője kényszerből ugyan, de az elmúlt hetekben pontosan ilyen elvek alapján próbálja meg összerakni a védelmét, néha középső védő nélkül. És megy neki.
Ha ránézünk a Bayern München idei eredménylistájára, semmi szokatlant nem látunk: a Wolfsburg elleni meglepetés német szuperkupa-vereség óta ugyanazt a domináns teljesítményt hozzák, amit az elmúlt években megszoktunk tőlük: négy győzelem két kapott góllal a bajnokságban, és egy kapott gól nélküli siker a Bajnokok Ligájában. Csakhogy közelebbről megvizsgálva a mérkőzéseket kitűnik, milyen komoly munkát végez Guardiola, merthogy ezeket a meccseket úgy hozták le, hogy egy középső védőnél több soha nem volt a pályán, a Leverkusen elleni fontos meccset pedig klasszikus középső védő nélkül nyerte meg.
A baj az augusztus 22-i Hoffenheim elleni bajnokin történt: Jerome Boateng két percen belül kapott két sárga lapot, Mehdi Benatiját pedig sérülés miatt már a 36. percben le kellett cserélni. Boateng eltiltása és a sérülés miatt így nehéz helyzetbe került a München, hiszen egyedül Dante maradt a keretben, mint bevethető középső védő, hiszen Holger Badstuber ezt a szezont is sérüléssel kezdte meg.
Guardiola viszont egyáltalán nem a bevett gyakorlatot követte, nem az ifik közül hívott fel valakit a veterán brazil mellé – akit egyébként azóta már el is adtak annak a Wolfsburgnak, amit kedd este vert a Bayern – hanem teljesen átformálta a védelmet, illetve játékosai feladatkörét. Így a következő mérkőzéseket különböző formációval, illetve védelemmel kezdte Guardiola:
Jól látható, hogy csak a Leverkusen ellen döntött a három védő mellett, amit természetesen az indokol, hogy utána visszatérhetett Boateng az eltiltásból, a másik középső védő helyére viszont továbbra sem hívott fel játékost a tartalékok közül. Ez Alaba jó játékára vezethető vissza, de az valószínűleg csak pont a Leverkusen ellen derült ki Guardiola számára is, hogy úgy is működhet a védelem, ha Alabának megint új pozíciót ad.
Roger Schmidt kontrajátéka ellen ugyanis azt találta ki, hogy nem hagy helyet a Leverkusennek a támadások felépítésére, és egészen minimális területre szorítja be a vendégeket a feltolt védősorral, így amikor labdát szereztek a vendégek, nem tudtak kinek passzolni előre, a hosszú előreíveléseket pedig Alaba és Bernat sebessége akadályozta meg.
Itt lett világos Guardiolának, hogy Alabában még egy dimenzió rejlett az eddigiekhez képest. Az osztrák védőt 2008-ban, 16 évesen vették meg az Austria Wientől 150 ezer euróért (mára 38 millió euró az értéke), tavaly viszont már nem balhátvéd, hanem sokkal inkább középpályás volt. Most pedig középső védő lett belőle. A két szélen Bernat és Lahm léptek fel a támadáshoz, Alaba pedig ahhoz képest helyezkedett, hogy melyik oldalra kell ellensúlyoznia, a sebessége miatt pedig ezt egyedül is meg tudta oldani, lehetőséget adva Guardiolának, hogy Xabi Alonsót is pályára tegye, aki remek összeköttetést jelentett a védősor és a támadók között.
Alaba pedig remekül vette át az új feladatot. Boateng visszatérése óta ő játszik a német mellett a védelem közepén, lényegében hiba nélkül. A legutóbbi négy meccsen, amikor a négyfős védelem tagjaként játszott, soha nem passzolt 92 százaléknál rosszabb mutatóval, miközben messze ő volt a legaktívabb védő a négyesből.
Hogy Alaba mostani pozícióváltása mennyire végleges, még korai megmondani, amíg Benatija nem tér vissza, addig szinte biztos, hogy vele számol majd Guardiola hátul, de amilyen formát mutat az osztrák, lehet, hogy tartósan ki tudja szorítani a marokkóit.