A magyar futballválogatott Oslóban kezdte meg az Eb-pótselejtezőt csütörtök este, a norvégok elleni meccs kezdőjében volt meglepetés is, ugyanis Bernd Storck a berakta a Videoton mellőzött játékosát, Kleinheisler Lászlót, aki ebben a szezonban egyetlen tétmeccset se játszott. A védelemben nem lehetett ott Juhász Roland, úgyhogy Guzmics és Lang a került a védelem közepére. 

A századjára válogatott Király Gábornak már a harmadik percben óriásit kellett védenie: egy csúsztatás után Henriksen üresen mehetett az alapvonalig, onnan középre játszott, ahol Skjelbred egyből lőtt, Király kitolta a léc alól a labdát. Az első percekben nagyon bekezdett a hazai csapat, a magyar válogatott a félpályán se tudott átmenni. 

Aztán a nyolcadik percben az újonc Kleinheisler villant: a tizenhatoson belül, éles szögből lőhetett, miután felpörgette magának a labdát, Nylandnak is nagyot kellett védenie. A nagy magyar helyzet után kicsit visszavettek a norvégok, és kicsit megnyugodott a magyar csapat. 

Olyannyira, hogy egyre magabiztosabban játszottunk, tobbet volt nálunk a labda, és a védekezésünk is szervezett volt, csak közben Gera Zoltán kapott egy sárgát, mert odalépett Tetteynek, és ez azt jelentette, hogy nem játszhat a budapesti visszavágón. 

Az újonc a tizenhatoson belül kapta a labdát, most kicsit távolabb, mint az előbb: jobbal levette, ballal kapura bombázott. Nyland csak beleütni tudott a labdába, de így is behullott a norvég kapuba, vezetett a magyar válogatott idegenben.

A gólunk után persze felpörögtek a norvégok, egymás után vezették a támadásokat, ám Király vagy éppen a védelmünk helyén volt, és blokkolta a lövéseket. Meglepően higgadtan reagált le amúgy a védelmünk egy-egy melegebb szituációt, nem csak előrebikázták a labdát, hanem igyekeztek rövidpasszos játékkal kihozni.

A norvégok leginkább szabadrúgásokból tudtak veszélyeztetni, nekünk viszont ott volt a védelemben Guzmics, aki rendre kifejelte a labdát. Ettől függetlenül nagyon beszorult Storck csapata, elsősorban a védelmünk bal oldalán vezettek támadásokat a norvégok, de többször egyedül akarták megoldani a helyzeteket a mi szerencsénkre. Kleinheisler továbbra is a magyar csapat egyik legjobbja volt. Amikor eljutottunk a hazai tizenhatoshoz, akkor több jó passza is volt a 21 éves játékosnak, és a labda sem pattant el tőle méterekre, amikor játékba hozták. 

Ráadásul a szünet előtt növelhette volna az előnyét a magyar csapat: egy beadás után Szalai akarta kapura kotorni a labdát, megpattant, és az érkező Elek méterekről fejelt fölé. De legalább kihúztuk az előnnyel az első félidőben, és az is egyértelmű volt, hogy a norvégok nem olyan félelmetes ellenfelek. Sőt, valójában az első nyolc perc után olyan nagy izgulnivalónk nem is volt a pihenőig.

Aztán jött a második félidő

Újra egyből nekiugrott a magyar csapatnak a norvég válogatott, ahogy az várható volt, de ez már közel sem volt olyan erős, mint a legelső nyolc perc. Akadt azért így is zavar időnként hátul, mert emberek maradtak teljesen üresen a tizenhatosunkon belül. Király szerencsére magabiztosan jött ki a labdákra, és intézkedett, amikor kellett, ez egyébként végig jellemző volt rá. És megint az történt, mint az első félidő elején: a norvégoknak a pörgős kezdés után elfogyott a lendületük. 

Az 55. percben az addig szinte észrevehetetlen Dzsudzsák remekül indult meg a norvég térfélen, egészen a tizenhatosig gyalogolt, kibillentette a védőjét, majd erősen, de helyezetlenül lőtt, ám a hazaiak kapusa védeni tudott.

Az ellentámadásból megúsztunk egy tizenegyest, pár perccel később pedig Guzmics hibázott nagyot: a lábáról továbbpörgött a labda Söderlundhoz, szerencsére a támadó nem találta el a magyar kaput. 

Őt cserélte le először a norvég kapitány, Pedersen jött a helyére. A magyar csapat állta a norvég rohamokat, olykor Németh Krisztián vagy a pályát felszántó Elek Ákos vetődött vagy csúszott be az utolsó pillanatban, viszont az is látható volt, hogy kezdett fáradni válogatott a 65. perctől kezdve. Egyre meredekebb helyzeteket kellett megoldani hátul, egy szögletnél például Királyt támadták az ötösön belül, de Clattenburg nem fújt szabálytalanságot, így a kapu felé hulló labdát Fiola vágta ki a gólvonalról. 

Bernd Storck a 70. percben cserélt először: a magyar gólt szerző Kleinheisler Lászlót hozta le,  a ferencvárosi Nagy Ádám állt a helyére, és nem kellett sokat várni a másodikra sem, Dzsudzsák Balázst váltotta Lovrencsics Gergő. 

Majdnem jött a dráma

Jött az utolsó tíz perc, Storck csapata igyekezett lassítani a játékot, amikor tudta, viszont a norvég rohamok nem álltak le, a 83. percben Kádáron pattant meg egy veszélyes lövés, szerencsére szögletre. A középpályásaink totál elkészültek a végére, csakhogy a védelem még mindig állta a sarat. A 88. percben talán a legnagyobb norvég helyzetet úsztuk meg: Király ziccervédése után Helland fejelt üres kapura, de a lécre egy kipattanót, ezután valahogy sikerült szögletre menteni.

Letelt a rendes játékidő, a magyar csapatba még jött még Priskin Tamás a sántikáló Szalai helyére. Négy perc hosszabbítás következett, és ügyesen öltük az időt, ezzel meglett az idegenbeli győzelem az újonc Kleinheisler László góljával. Vasárnap, hazai pályán, telt ház előtt, pokoli hangulatban egygólós előnnyel kezd a magyar válogatott. Sosem állt ilyen közel világtornához az elmúlt 30 évben.