Még hétfő délután tanácskozik a Real Madrid igazgatótanácsa, utána, fél nyolctól Florentino Pérez elnök sajtótájékoztatót tart. Végigvesszük, mi vezetett a válságig.
A Real Madrid 4-0-s vereséget szenvedett hazai pályán a Barcelona ellen a hétvégén, ami az eddig hamu alatt izzó feszültséget egyre inkább kezdi a felszínre hozni.
Ennek jelei:
Benítez szemlátomást bajban van, érezhetően nincs ötlete, mit lehetne kezdeni, hogy legalább lelassítsa a szétesést, ami meglehetősen gyorsan ment végbe: két hete ugyanis még veretlen volt a szezonban, akkor Sevillában kaptak ki először. Jött a válogatott szünet, majd a Barca, és a második zakó egymás után. Persze már az is csoda volt a sevillai kisiklás előtt, hogy a PSG nem nyert Madridban a BL-ben, sikerült hozni egy vékonyka 1-0-s győzelmet, a franciák mindent kihagytak. Pedig a Clasico előtt két nappal Benítez még arról beszélt, végre, az idényben mindössze másodszor a teljes keretből válogathat, mindenki felépült.
Most mégis az a feladat vár rá, hogy összekapjon egy szétesett brigádot. Hogy a csapat újra jól működjön, az legalább hetekbe telik, az összes pedagógiai és pszichológiai érzékére szüksége lesz.
Baljós jel viszont, hogy az edző szombaton a gólok után nem tüzelte játékosait, hanem a kispadon ücsörögve felírt valamit a papírjára. Mintha nem szeretné elfelejteni, hogy gólt kaptak.
A Barcelona ellen kicsúcsosodott egy taktikai hiba – Benítez rutinos edző, mégis ez volt az első Clasicója –, túl magasan védekezett. A Barcelonával szemben ilyen nyíltságot nem szokás bevállalni, pláne nem úgy, hogy a védősor és a középpálya között egy szakadék van. Egy kvázi kettészakadt csapattal akart zavart okozni, amelyikben alig volt agresszivitás. Az előző években ilyen elképzelhetetlen volt a Realnál, most egyszerűen nem csináltak semmit a játékosai.
Amikor egy éve Ancelotti 3-1-re legyőzte a Barcelonát, lényegesen hátrébb volt a védelmi vonal – a játékosok komfortjához inkább az illett –, az egy jól összerakott 4-2-3-1-es rendszer volt, míg most sokkal inkább 6-0-4-nek látszott, ahogy a Guardian is megállapítja. Alaptétel: középpálya nélkül még egyetlen csapat sem nyert.
Modrić és Kroos ugyanis teljesen hátrahúzódott, míg a többiek indokolatlanul akartak nyomást kifejteni, miközben óriási szabad területet hagytak a középpályán a riválisnak, amely játékosai közismerten jó barátságban vannak a labdával.
Igaz, ezzel a stílussal nem a Barcelonát, de még a Rayót sem tudták volna legyőzni, mert zavartalanul gyorsíthattak fel a középpályások, akik zavartalanul passzolhattak a szintén zavartalanul felgyorsító szélsőknek. Zavartalan – valóban ezzel a szóval jellemezhető a Barca szombati futballja, az ellenfél közelről nézte, mintha nem is mert volna közbeavatkozni.
Florentino Pérez elnök nem először húz érthetetlenül az edzőválasztásnál, hiszen annak idején Vicente del Bosquét is elüldözte a 2002-es BL-siker után egy évvel, amikor átmenetileg gyengébb volt a Madrid, de a bajnokságot úgyis behúzta. A későbbi kapitány bűne többek közt annyi volt, hogy ragaszkodott Makeleléhez a galaktikus korszakban. Egy kevésbé neves játékoshoz, amikor a nevesek időszakát élte és szimbolizálta a klub. Utána jött a padon Carlos Queiroz – természetesen ki sem húzta a szezont.
Most nyáron az olasz edzőnek kellett mennie, aki szintén kapott négyest nagy rangadón, hiszen az Atlético ellen gyalázatosan játszottak, de akkor a fél csapat nem szerepelhetett eltiltás vagy sérülés miatt, míg most lényegében az alapcsapat vallott kudarcot a nem megfelelő felfogás miatt.
És mintha nem lennének a sztárok a legjobb erőállapotban, és nemcsak az egyébként is válságban lévő Benzemára igaz ez, hanem másokra is. Azt ugyanakkor nem fogjuk megtudni, hogy a nyári alapozáskor mi történt a csapatnál. Az viszont szembetűnő, hogy Sevillában, majd szombaton is az az ember nyújtott nagyjából elfogadható szintet, aki vagy másfél hónapig sérült volt, így nem edzett a többiekkel: James Rodríguez. A Sevillának gólt lőtt a visszatérésekor, a Barca ellen is volt lövése, amit bravúrral szedett ki Claudio Bravo kapus. Ennek ellenére Benítez mégis őt cserélte Iscóra 30 perccel a vége előtt.
A Real talán legpengésebb futballistája aztán azzal tűnt ki, hogy jól térden rúgta Neymart, amiért azonnal pirosat kapott. Isco nem aljas futballista, elképzelhetjük, milyen frusztráltnak kellett lennie ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjen – kell, hogy köze legyen ehhez is az edzőjének.
Érdemes végignézni Benítez szezonjain, amióta a Liverpoollal nem kis szerencsével 0-3-ról megnyerte a BL-t 2005-ben, miket tudott a bajnokságban:
Az Interrel kapitálisat bukott, pedig egy bajnok, kupagyőztes, BL-győztes csapatot vett át José Mourinhótól, de mindenki fellélegzett, miután elment. A Lazio elleni hazai bajnoki vereség és a Werder elleni sima hármas volt a BL-ben, ami elvezetett a váltáshoz, igaz, a világkupát elhozta, de azt nagyjából edző nélkül is megtette volna az Inter. Meg hát a kupákkal sosem volt baja, 2-3 hetente egy meccsre felkészíteni a csapatot, az mindig ment neki, de hogy háromnaponta jól játsszon, már kevésbé.
A Napoli sem tudott folyamatosan jól játszani, ezért esélye sem volt a bajnoki címre, pedig az állomány adott lehetett volna a sokkal jobb szereplésre. Különösen fájdalmas a második szezon, amikor a csapat nem fejlődött, és még az Európa Liga elődöntőjében is kiesett az ukrán Dnipróval szemben.
Pérezt az utóbbi évek eredményei nem érdekelték, ő inkább az elhódított kupáknak hitt, és leigazolta. Illetve számíthatott az is, hogy a már említett Del Bosque óta nem volt sikeres spanyol, azaz hazai edzője a Madridnak. És hát nyilván Benítez hálából nem fog visszaszólni az elnöknek, ha az éppen amiatt fanyalog, hogy a walesi szélső, Gareth Bale keveset játszik. Ancelotti menesztésének egyik oka ugyanis ez volt. Nem került elégszer a csapatba a 93 millió euróért elhozott játékos, aki ugyanannyiba került, mint Cristiano Ronaldo.
Holott az olasz szakvezető még akkor is iszonyú sokat hozott ki a csapatból, amikor a középpályások kiestek, csak mivel a Juventus ellen nem sikerült a két meccs az idei BL-elődöntőben, mennie kellett.
Az előző évek eredményei kódolták, hogy Benítez túl nagy fába vágja a fejszéjét, és már a gijoni bemutatkozásán előre jelezte (0-0 az újoncnál), hogy a védekezést igyekszik tökéletesíteni, akár a támadójáték kárára is.
Az első tíz meccsből nyolcat le is hozott kapott gól nélkül, csak a Bilbao és az Atlético vette be Navas kapuját, a legutóbbi ötből ellenben egy meccset leszámítva rendre gólt kaptak. Sevillában hármat, a Clasicón négyet. A PSG ugyan nem rúgott nekik a BL-ben, de azon a meccsen egyáltalán nem volt reális az 1-0-s végeredmény, mert a párizsiak tényleg rengeteg helyzetet hagytak ki.
Most ismét egy BL-összecsapás jön, az ukrán Sahtar Donyeck a rivális szerdán, idegenben (a Real már biztos továbbjutó a csoportkörből), a hétvégén pedig a szezon meglepetéscsapatához, az Eibarhoz mennek, amelyik hazai pályán mindenkire veszélyes. Beníteznek gyorsan kellene maga mellé állítania a legnagyobb sztárokat, gyorsan kellene hitelességet szereznie, ami nem túl egyszerű feladat.
Pláne, mert nem tudjuk, Zinedine Zidane a háttérben mennyire érzi felkészültnek magát az irányításra. Nem mondhatja ki, hogy ő bármikor mozdítható a harmadosztályban szereplő Castillától, mert akkor még tovább mélyítené a válságot, ezért udvariasan arról beszél, hogy neki még tanulnia kell. Miközben persze pontosan tudja, egy ilyen felkérésre képtelenség nemet mondani, mert soha vissza nem térő alkalom.
Ha a csapaton múlik, akkor nem fog harcolni senki Benítezért, legalábbis jelenleg nagyon így néz ki a helyzet. Pérez elnök pedig, ha egy korábbi szeretett és tisztelt bálványnak adna bizalmat, szintén kimászhatna a jelenlegi szorult helyzetből: Zidane Ancelotti másodedzője volt a BL-győztes szezonban, elég jól ismeri a keretet. A spanyol sajtó már hónapokkal ezelőtt arról írt, Pérez a Real Madrid Guardioláját látja Zidane-ban, célja, hogy edzőként is befuttassa a volt aranylabdást.