Nem olyan erős a 2016-os Európa-bajnoki csoport, de a magyar futball sem, hogy álmodozhassunk. Sőt, igazából a pályán lesz a legkisebb különbség, ha végignézzük az eddigi adatokat. Egy biztosnak látszik az eddigi lelkesedést látva: szurkolói hangerőben nem lesz okuk panaszra a játékosoknak.
A valósággal és a realitásokkal hagyományosan rossz viszonyban lévő magyar futballszakma, amelyik a legutóbbi világbajnokságon is eljátszott a gondolattal, hogy ugyan még csak a pótselejtezőt sem értük el, de akár tovább is juthattunk volna, ahogy a görögök is a csoportból.
Most remélhetőleg a hangadók - elsősorban a korábbi kapitányok - visszafogják magukat, és nagy szerénységgel értékelnek, hiszen vastagon benne voltak az elmúlt évtizedek sikertelenségében.
Gyanítható, hogy ettől még valakinek az eszébe jut, ha másodikként jutunk tovább, akkor a B-csoport másodikjával meccselünk, és miért ne győzhetnénk le mondjuk az onnan érkező oroszokat vagy Wales-t is?
A visszafogottságra azért is lesz szükség, mert a csoport valóban nem rossz, egyetlen kalapból sem jött ugyanis a legerősebb. Ahogy mi sem tartoztunk a harmadik kalap legjobbjai közé.
A magyar meccsek:
Az elsőből nem olyan sztárcsapat érkezett, amelyik már fix első helyes továbbjutóként is gurít egy sima hármast a harmadik meccsen, hanem a portugálok, akik hajlamosak a lazaságra. Nem árt kiemelni róluk, egyetlen más ország sem volt képes arra a bravúrra, hogy 1996 óta valamennyi Eb-n továbbjutottak a csoportból. A legtöbb a döntő volt, ameddig eljutottak, többnyire megfékezték őket.
A második kalapos Ausztria nagyon kemény ellenfél lesz, sokkal keményebb, mint a pótselejtezős norvégok. A svédeket és az oroszokat előzték a csoportjukban, utóbbit oda-vissza megverték, egyedül a svédekkel szemben veszítettek pontot.
A negyedik kalapból sem a legerősebb rivális érkezett, bár az albánok és az északírek ellen nyilván több esély lett volna. Izland mögött maradt bent a csoportban Hollandia, Amszterdamban is nyertek. Sőt, Izland már a 2014-es vb-re is pótselejtezőt is játszott, akkor a horvátok voltak jobbak náluk.
Érdemes vetni egy pillantást az országokra. A legfontosabb és egy nemzet futballjának alapadatait gyűjtöttük össze, ami rávilágít az egyéni képzettség mellett a klubfutballra is.
Szembetűnő, hogy a 365 ezres Izland sem a mi szintünk, ha a topligás játékosok számát nézzük. Magyarország a hazai, Norvégia elleni 2-1-es győzelemnél nem jelölt a kezdőbe topligás játékost. A 2004-es Eb-re jutó Lettország volt ugyanilyen szerény e tekintetben az Eb-n.
Nem állunk túl jól akkor sem, ha végignézzük, a korosztályos válogatott legutóbbi eredményeit. Izlandnak volt egy olyan korosztálya, amelyik eljutott az U21-es Eb-re 2011-ben – 8 csapatos a torna -, ami azért érdekes, mert a vb-bronzos magyar korosztálynak éppen erre az eseményre nem sikerült odakerülnie.
A portugálok hagyományosan jók, elég csak arra a felcsúti U19-es Eb-meccsre emlékezni tavalyról, ahol csak azért nem rúgtak hatnál többet, mert nem akartak.
Az osztrákok is jobbak voltak nálunk ugyanezen az eseményen, plusz az osztrákok az idei Eb-re is kijutottak ebben a korosztályban, U21-ben is simán vertek bennünket, amikor összekerültünk 2014-ben.
Nem mutat jobb összképet, ha végignézzük az UEFA-val is kapcsolatban álló InStat adatait, amelyiket a selejtező meccsek után készített, és nekünk értelemszerűen nincs benne a két norvég meccs, amelyek akár jelentősen is javíthattak volna néhány mutatón.
Mindhárom ország kevesebb gólt kapott a magyarnál. Az osztrák és a portugál ötöt, az izlandiak hatot. (A hatodikat Selcuk Inantól, az a szabadrúgás küldött bennünket a két pluszmeccsre.) Nálunk a görögök elleni négy emelte fel kilencre ezt a számot.
A norvégok is lényegesen jobb adatokat produkáltak, már akkor azt írtuk, hogy a pályán lesz a legkisebb különbség.
Most is hasonló a helyzet.
Elég jól látszik, hogy az osztrákok várhatóan elég komoly kihívói lesznek a portugáloknak, egyértelműen felfelé ívelő szakaszban vannak. Őket egyébként a 2008-as rendezés lendítette meg, hiszen akkor még messze voltak a legjobbaktól, de utána rendbe tették a képzést. Még az sem kizárt, hogy az osztrák lehet az egyik meglepetéscsapat, még akár egy oroszhoz hasonló 2008-as menetelés sem elvetendő az esetükben.
Az egyéni statisztikákból azt érdemes kiemelni, hogy az izlandi Sigthorsson nyerte a legtöbb párharcot a selejtezőkben, és Juhász mellett Sigurdsson is toptízes ebben az összevetésben.
Mi a szervezettségben, a küzdőszellemben, az egység erejében bízhatunk, hogy a képességek összeszorzódnak, és ez lesz a csapat legnagyobb ereje. Emellett reménykedhetünk, hogy fizikailag fel tudjuk venni a versenyt, még ha megterhelő is négynaponta ilyen tempójú meccset játszani.
És ott vannak még Bernd Storck kapitány elemzései és észrevételei.
Egész biztosan a legfurcsább érzései Garics Györgynek lesznek majd az első meccsen, hiszen a szombathelyi különítménnyel egy másik ország színeiben találkozik majd. Garics édesapja és Király Gábor édesapja a Haladásban klubtársak is voltak.
Guzmics Richárd is szombathelyi születésű.