Sosem látott krízishelyzetben a világ egyik legjobb edzője és sztárfutballistái. A Chelsea-t megverte már a fél liga, és egy pontra áll a kiesőzónától az angol bajnokságban. Pedig minden ugyanaz, mint tavaly, amikor bajnokok lettek. Mi csúszott félre? Ma sok mindenre választ kaphatunk.
Nehéz nap elé néz José Mourinho, aki kedden azzal vádolta meg a saját játékosait, hogy elárulták. Az öltözőben ez tovább mérgezte a levegőt, a mai edzésen így kell a szemükbe néznie. Ráadásul rendkívüli ülést tart a Chelsea elnöksége, a téma a klub és a menedzser jövője.
Rég nem látott káosz van a Stamford Bridge-en. Az ok, ami ide vezetett?
Éppen egy éve 12 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség volt a Chelsea mérlege a Premier League-ben, José Mourinho csapata vezette a bajnokságot, 3 ponttal előzte a Manchester Cityt.
2015. december 15-én 4 győzelem, 3 döntetlen, 9 vereség a Chelsea mérlege, José Mourinho csapata 16. a bajnokságban, 1 pontra a kiesőzónától.
Bár a futballban minden előfordulhat, ehhez hasonló visszaesést a Premier League-ben még nem jegyeztek fel.
Mourinhóék a múlt szezonban a nagyszerű rajt után simán, három körrel a vége előtt bajnokok is lettek, most viszont a címvédő csak szenved.
Kikaptak már boldog-boldogtalantól, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy csak a rangadókat veszítették el, vagy hogy elkapta őket egy-két nagy formában lévő középcsapat.
Megverte őket – egy híján – a fél PL:
Mourinho okolta már a bírókat, ősszel többször komolyan összeveszett velük, azt mondta, félnek büntetőt adni a Chelsea-nek. Kétszer kapott már eltiltást, legutóbb, Stoke-ban a stadionba sem tehette be a lábát a meccsük idején, mert egy korábbi mérkőzésen a szünetben be akart menni a játékvezetők öltözőjébe „beszélgetni”.
Ennyiszer viszont természetesen ő sem kenhette a zakót a bírókra, ezért egy idő után megtalálta a játékosait. Október végén azt mondta, legjobbjai alul teljesítenek, majd ugyanezt vágta a fejükhöz hétfő este is, amikor a tabellaelső Leicester verte meg őket, 2-1-re.
A portugál viszont most már erősebben fogalmazott, azt mondta, játékosai cserbenhagyták őt, és újra kiemelte Hazard-t, aki a 20. percben cserét kért, miután Jamie Vardy belépett neki és ellökte.
Olyan keményen fogalmazott, amilyen keményen egy tréner nem biztos, hogy fogalmazhat: „Ha én játékos lennék, sokkal többet nyújtanék.
Az előző idényben végig fenomenális munkát végeztem, a játékosokat olyan szintre emeltem, amely nem az ő szintjük, hanem több, mint amik ők valójában. Úgy érzem, elárulták a munkámat.
Vagyis állítja, az emberei neki köszönhetik, hogy túlteljesítettek egy évvel ezelőtt. Ehhez azért pofa kell, de tudjuk már rég, Mourinhónak az van.
Tavaly ilyenkor a Chelsea 36-13-as gólkülönbséggel állt, most ez 18-26, vagyis épp feleannyit lőttek, viszont duplaannyit kaptak. A 26 valóban nagyon soknak tűnik, de ha megnézzük, hogy a Leicester 22 kapott góllal vezeti a ligát, hamar rájöhetünk, hogy Mourinhóéknál inkább a támadásoknál van a hiba. Akkor is, ha ő Leicesterben is a védőket szidta elsősorban, és John Terryt a második hazai gól után azonnal lekapta, bár nem is róla lőtték azt.
Ők voltak a húzóemberek tavaly, most viszont mintha nem is lennének a pályán.
Elkeserítő statisztikák ezek, amik Mourinhót támasztják alá: a legjobb futballistái nem teljesítenek. Itt van a kutya elásva, a kérdés pedig az, miért teljesítenek ilyen gyengén azok a világklasszisok, akik 12 hónappal ezelőtt a hátukon vitték a csapatot? Nem voltak sérültek, nem tiltották el őket hetekre – kivéve Diego Costát, aki kapott pár meccset –, nem hallani pályán kívüli botrányukról.
Jóval kevésbé látványos, de hasonló mondható el a védőkről és a védekező játékosokról is. Branislav Ivanović, John Terry és Gary Cahill hátul gyengén játszanak. Tavaly a csapatot középről toló Nemanja Matić teljesen elszürkült. Mourinho mindannyiukat cserélte már le, vagy hagyta ki a keretből, sőt, Matićtyal azt is megcsinálta, hogy szünetben behozta, aztán a 75.-ben lecserélte.
Nézzük csak meg ezeket a gólokat a Southamptontól, Ivanović, Terry és Cahill mintha buliból mentek volna a meccsre, úgy forgatták őket a nem is olyan kivételesen ügyes csatárok:
Felmerült akkoriban, hogy a keret már Mourinho ellen játszik, meg akarják buktatni, ám ezt Mourinho kinevette, a játékosok pedig cáfolták. Ha így lenne, a tulajdonos Roman Abramovics már váltott volna, még akkor is, ha sosem látott mennyiségű bánatpénzt kellene kifizetnie az edzőnek.
Abramovics nagyon jóban van a sztárokkal, különösen a régiekkel, főleg a csapatkapitány John Terryvel, és ha egyhangúan a tréner ellen lennének, a milliárdos orosz lépett volna. Mert nem fél lépni, olyanokat állított már föl – akár néhány meccs után is, mint Mourinho, Scolari vagy Ancelotti.
Sokat számít ebben persze az is, hogy a Chelsea a Bajnokok Ligájában a régi formájában játszik, legalábbis csoportelsőként ment tovább, és várja a PSG-t a kieséses körben. Csakúgy, mint tavaly.
A csapat 4 győzelemmel, 1 döntetlennel és egy vereséggel hozta le a BL-csoportkört, úgy, hogy az utolsó fordulóban ki-ki meccsen 2-0-ra verte és ejtette ki a Portót.
Csakhogy azon a meccsen szerencséjük is volt, az első találat ritka peches öngólból jött össze, és a vezetésről már megoldották Costáék. Ugyanígy vezettek viszont a bajnokságban a Liverpool és a Southampton ellen is, ugyanígy néhány perc után, és mindkét meccsnek 1-3 lett a vége.
Legtöbbször ők kerültek persze hátrányba, sokszor szépítettek vagy egyenlítettek 0-1-ről, de szezonbeli 24 meccsükön egyszer sem fordítottak, és felállniuk is egyszer sikerült, amikor Newcastle-ben, 0-2-es hátrányról tudtak megmenteni egy ikszet.
Képesek meccsben maradni, nagyon még egyszer sem verték meg a Chelsea-t, kettőnél több góllal is csak a ManCity győzte le őket augusztusban, 3-0-ra. Háromszor veszítettek két góllal, hatszor mindössze eggyel.
Igaz persze az is, hogy Mourinho semmit nem változtatott a Chelsea, illetve saját alaptaktikáján. Hétfőn Leicesterben már meglehetősen győzelmi kényszerben léptek pályára, hiszen 1 pontra voltak a kiesőhelytől a meccs kezdetén, ez mégsem látszott a pályán. Ugyanúgy visszaálltak, ahogy a portugál csapatai – kivétel a Real Madrid – visszaálltak, nem próbálták birtokolni a labdát és dominálni a játékot. Nem próbáltak játszani.
Ha megnézzük az idei meccseiket, rettentő nehéz konklúziót levonni: volt, hogy pozitív labdabirtoklással veszítettek; volt, hogy negatívval nyertek, teljesen összevissza a több mint húsz meccs mutatója. Nem lehet azt mondani, hogy azért veszítenek, mert nincs náluk a labda, vagy épp hogy túl sokat van náluk, csak nem tudnak mit kezdeni vele.
Extrém meccseik sem akadtak, sosem volt náluk a labda 65 százalék fölött, és 40 százalék alatt. Az egészre az mondható, olyan, mint mindig.
Vagyis újra csak azt lehet elképzelni,
Mert ugyanaz minden: az edző, a módszerei, a stáb, a játékosok – senki nem ment el a nyáron, sőt, a barcás Pedro érkezett –, a körülmények, a klubvezetés, a fizetések, de még az ellenfelek is.
Kérdés, hogy a mentális válságnak köze van-e Eva Carneiróhoz, a Chelsea orvosához, ő ugyanis az egyetlen, aki nincs már a Chelsea-nél, bár tavaly ott volt, és még a szezon első két meccsén is.
Nagyon híres és meglehetősen csúnya incidens után rúgta ki a klubtól a doktornőt Mourinho, rengetegen kötik ehhez a visszaesést. Csakhogy már vele sem voltak jók, kikaptak 1-0-ra az Arsenaltól a szuperkupadöntőn, és Carneiro utolsó meccsén otthon ikszeltek a Swansea-val. Utána jött a City-vereség, majd a West Bromot verték idegenben, és indult a szabadesés.
Egy mély és feltáratlan esemény rettentő negatív hatással van a futballistákra. Lehet ez Mourinho magatartása – különösen a játékosaival, kollégáival szemben, lásd a leicesteri nyilatkozat –, lehet valamilyen edzésbeli, felkészülésbeli különbség, de simán lehet az is, hogy begörcsöltek a sztárok, illetve maga Mourinho:
Neki mindig mindenhol jöttek az eredmények, a Leiriánál, a Benficánál, a Chelsea-nél az első időszakban, majd az Internél, a Realnál és tavaly újra a Chelsea-nél. Hiába beszél róla meglehetősen sokat, mondja, hogy őt is utolérte ez a helyzet, most vívja a saját harcát, csak nem képes belőle talpra állni.
A kérdés most az, hogy meddig fogja mindezt Roman Abramovics nézni. A BL-sikerrel ugyanis Mourinho feltehetően bebiztosította a helyét február közepéig, amikor a PSG-hez mennek, ugyanúgy, mint tavaly. Ha a bajnokságban valamelyest össze tudják kapni magukat, nem kérdés, hogy kihúzza addig a világ egyik legjobb edzője, de mi van, ha kiesőhelyre sodródnak?
Az biztos, hogy Mourinho lemondani nem fog, ez Leicesterben is megerősítette: „Én akarok lenni a Chelsea vezetőedzője. Nem félek a kihívásoktól, és ez a mostani egy igazán nagy kihívás. Maradni akarok, és remélem, hogy a tulajdonos, Roman Abramovics, illetve az igazgatótanács is ezt akarja."
A Chelsea a világ egyik leggazdagabb klubja, kiesése elképzelhetetlen, és valószínűleg Abramovics úgy tervez kimászni a slamasztikából, ahogy felépítette az egyesületet: új igazolásokkal, azaz – ki gondolta volna? – pénzzel.
Mourinho a két hét múlva nyíló transzferhónapban költhet némi pénzt, ha kell, nem is keveset. Mindez persze azt jelenti, hogy önerőből nem képes úrrá lenni a válságon, viszont ha belátja, hogy ez a jó megoldás, kihúzhatja a szezont, és az erősítésekkel elfogadható pozícióba hozhatja tavaszra a csapatot.
Szombattól január 3-ig négy bajnokit játszik a Chelsea. Az első kettőn fellélegezhet kicsit – elméletileg –, mert fogadja a tökutolsó Sunderlandet, és meglepetésre a középmezőnyben lévő Watfordot. Utána viszont megy a Manchester Unitedhez és a szomszédos Crystal Palace-hoz.