A legfontosabb értékmérőben, az európai klubfutballban továbbra sem sikerült az előre lépés, a sorra felépült új stadionok nagy része kong az ürességtől, és a honi szakmai munkát sem dicséri a négy edzőváltás. Főleg úgy, hogy kettő a bajnokcsapatnál történt.

A Fradinak idén nem volt párja

Egyértelműen a Ferencvárosról szólt az ősz. Még akkor is, ha a téli pihenő előtti utolsó bajnoki kicsit csúnyára sikeredett. Nem elég, hogy a Fradi elveszítette 31 meccse tartó hazai bajnoki veretlenségét, éppen az örök rivális Újpest tudott nyerni a Groupama Arénában. Ráadásul rögtön a meccs elején a zöld-fehérek elveszítették egyik legjobbjukat, a góllövőlistán első Böde Dániel szenvedett súlyos bokasérülést.

Ennek ellenére a Fradi 14 fordulóval a vége előtt 18 pont előnnyel zárta a bajnokságot, és most már nem az a kérdés, hogy bajnok lesz, hanem az, hogy mikor. Az FTC 19 bajnokiból 16-ot nyert meg úgy, hogy pontot először a 10. fordulóban veszített, az első vereségre pedig a 15. fordulóig kellett várni, az MTK szakította meg a sorozatot.

Thomas Doll nagyszerűen rakta össze a csapatot, fordulóról fordulóra látszott rajta, hogy nem lesz olyan csapat, amely ellent tud állni neki (más kérdés, hogy a nemzetközi porondon gyorsan elintézték őket). A német szakemberrel erősödött a legtöbbet a klub, akinek a munkája – bár egyelőre csak hazai keretek között – nagyot lendíthet a magyar focin.

Jó érzékkel nyúlt Nagy Ádámhoz és a fiatal tehetség nem csak a Fradi, de a magyar válogatott alapembere is lett. Hosszú kihagyás után a válogatottba is kellő Pintér Ádámot felépítette, a szombathelyi Radó András és Varga Roland is nagy eséllyel pályázhat a 2016-os Eb csapatba.

Újpesti csoda, fehérvári feltámadás

A külföldi edzők munkáját dicsérhetjük, hiszen az utolsó fordulóban a második helyre felugró Újpestnél dolgozó szerb Nebojsa Vignjevics is kiválót végzett. Máshonnan kiselejtezezz, vagy éppen fiatal játékosokból álló, nem túl erős keretét a hatba is jó indulattal várták az elején a szakemberek, és a szezon is döcögősen indult, a 8. fordulóban csak a 8., a 12-ben a 9. helyen állt a csapat, amelynek keretében tizennyolc 25 éven alatti futbalista szerepel, közülük nyolcan alapemberek.

A bajnok Videotonnál érthetetlen dolgok történtek a nyáron. Burcsa Győző addig ügyeskedett, amíg a sikereket hozó Joan Carillót sikerült eltávolítani a kispadról, a háromszoros gólkirály Nikolics Nemanja pedig ingyen távozhatott Lengyelországba. Carillo azóta az Almería szakvezetője, Nikolics 20 gólt lőtt bajnokin a Legiában, és a Carillo helyére hozott Bernard Casonit már augusztus 19-én kirúgták. Természetesen Burcsa sincs már sehol.

Az atomjaira hullott bajnokcsapatot Pető Tamás segédedző igyekezett összerántani, majd jött Horváth Ferenc október elején, és a Vidi poraiból (a 6. és a 10. forduló között a kieső helyen állt) magához tért és a szezon végére legalább a dobogóra sikerült felkapaszkodnia. Utolsó 9 meccsén csak a Fraditól és a Haladás otthonában kapott ki.

A bajnokság állása:

		M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
1	Ferencváros	19	16	1	2	41	8	33	49
2	Újpest	19	8	7	4	27	19	8	31
3	Videoton	19	10	0	9	22	19	3	30
4	Paksi SE	19	8	6	5	24	19	5	30
5	MTK	19	8	5	6	24	20	4	29
6	Szombathelyi H…	19	7	8	4	17	19	-2	29
7	Debrecen	19	7	7	5	28	22	6	28
8	Honvéd	19	6	6	7	24	24	0	24
9	Diósgyőr	19	5	5	9	20	30	-10	20
10	Vasas	19	5	1	13	19	31	-12	16
11	Puskás Akadémia	19	3	7	9	23	31	-8	16
12	Békéscsaba	19	3	3	13	17	44	-27	12

A góllövőlista állása:

Böde Dániel (Ferencváros) 12 gól

Mbaye Diagne (Újpest) 11 gól

Torghelle Sándor (MTK) 9 gól

Djordje Kamber (Honvéd), Gyurcsó Ádám (Videoton) 7-7 gól

Stanislav Sesták (Ferencváros), Németh Márió (Haladás), Kanta József (MTK), Pekár László (Puskás Akadémia) 6-6 gól.

Üres lelátok, érdektelen foci

A többiek semmi különöset nem tettek hozzá az amúgy álmos, semmilyen őszi szezonhoz. Egyre épülő-szépülő stadionrengetegben csak elvétve találkoztunk nézőkkel, pedig az MLSZ a szezon előtt újabb reformokkal - pl. a tv-közvetítések csökkentésével, a családbarát szektorokkal, stb. - igyekezett egyre több embert becsalogatni. A vége az lett, hogy csak nyolc olyan forduló akadt, amikor az átlagnézőszám meghaladta a háromezret, és a Fradi-Újpest meccsnek köszönhetően csak egy, amikor a 4000-et. Összesen 329 589 néző látta 114 meccset, ami 2891-es átlagnak felel meg.

A magyar futballt irányítók üzenete valahogy nem ment át, mondjuk ki, érdektelenné vált a honi futball. Az ultrákkal való állandó csatározásokba belefáradt a közvélemény. Az MLSZ sokszor azokat is értelmetlenül büntette, akik legalább még bementek a stadionokba. A szurkolói kártya megbukott, és ezt még a legmagasabb szinten is elismerték. Az e tárgyban, a sporttörvényhez benyújtott módosítás csak látszatmegoldás. Miközben egyre többet emészt fel a labdarúgásba áramló pénz, a futball ezen szegmensében semmiféle változás nem történt.

Átlag nézőszámok fordulóról-fordulóra

Fordulók	Összes néző	Átlag nézőszám	A forduló legtöbb nézője
1. forduló	17724	2954	Haladás–FTC: 4395
2. forduló	17902	2984	FTC–DVTK: 6027
3. forduló	18047	3008	DVTK–Videoton: 4264
4. forduló	16766	2794	Videoton–FTC: 5020
5. forduló	20268	3378	FTC–MTK: 6817
6. forduló	15334	2556	DVSC–FTC: 6241
7. forduló	20388	3398	FTC–Paks: 7419
8. forduló	18320	3053	Újpest–FTC: 8445
9. forduló	21914	3652	FTC–Békéscsaba: 8824
10. forduló	13516	2253	Haladás–Vasas: 4085
11. forduló	21475	3579	FTC–Bp. Honvéd: 9037
12. forduló	17248	2875	FTC–Haladás: 7869
13. forduló	18132	3022	DVTK–FTC: 8165
14. forduló	15417	2570	FTC–Vasas: 6873
15. forduló	12108	2018	FTC–Videoton: 5379
16. forduló	9555	1592	DVSC–DVTK: 2615
17. forduló	14172	2362	FTC–DVSC: 6642
18. forduló	12057	2010	Paks–FTC: 4113
19. forduló	29246	4874	FTC–Újpest: 17 489

Európa a kupában még messze van

Hiába dolgozik nálunk egy-két kiváló futballedző, a magyar futball idén sem tudott átlépni a saját árnyékán. A négy magyar kupacsapatnak csak 18 meccs jutott, az eredmény több mint lehangoló: 4 győzelem, 5 döntetlen és 9 vereség, amely a 34. helyre rangsorol idén az 54 UEFA tagállam közül. A BL-ben a Videoton a walesi TNS-t még nagy nehezen, hosszabbításban kiverte, aztán a főtáblára jutó BATE ellen már csak egy 1-1-re futotta.

Az Európa Ligában az MTK a Vojvodina ellen már az első körben kizúgott. A Ferencváros a holland másodosztályú Go Aheadet még elintézte, de megint egy balkáni csapat hozta az út végét. De míg tavaly az acélos horvát Rijeka, addig idén a most is csak a bosnyák középmezőnyhöz tartzotó Zseljeznicsar jelentette a búcsút. Ráadásul a Fradi szégyenszemre egyetlen gólt sem rúgott abban a párharcban és kettős vereséggel esett ki.

A Debrecen legalább ment három kört. Mondjuk az elsőben a montenegrói Szutjeszka majdnem talpra állt 0-3-ról, aztán a lett Skontó csúnya nagy verést kapott a Nagyerdőben (9-2), a vége pedig a norvég Rosenborg kettős sikere volt.

Az MLSZ középtávú céljai között szerepelt a klubcsapataink sikeres szereplése is. A válogatott teljesítette a küldetését, de ezen a szinten még nagyon messze vagyunk, még csak a középétől is. Montenegrói, walesi csapatok jelentettek nekünk gondot, bosnyák, norvég szerb, norvég pedig megoldhatatlan feladatot. Ahogy a válogatott egy norvégot oda-vissza képes volt legyőzni, klubszinten ez még nagyon-nagyon messze van.