A világ egyik legsikeresebb edzőjével is csak bukdácsol a világ egyik leggazdagabb futballklubja, a Manchester United. A hollandot egy hónapja csak a lélek tartja a padon, bár vasárnap fellélegezhetett. Miért jutottak ide, és menthető-e a csapat Van Gaallal?
Szinte megváltóként fogadták Louis van Gaalt a Manchester Unitednél 2014 nyarán, amikor a közel 30 év utáni első Alex Ferguson nélküli szezon csapnivalóan zárult: a csapat 7. lett a bajnokságban, mindenhonnan kiesett, lemaradt minden európai kupasorozatról.
Előtte több mint húsz évig nem történt ilyen Fergusonnal, a váltás rettentő nehéznek tűnt, de ennyire drámai visszaesésre senki sem számított. David Moyes kinevezése katasztrofális döntésnek bizonyult, ezt volt hivatott helyrehozni a holland sikertréner. Most is sikerből érkezett, harmadik lett a világbajnokságon a holland válogatottal.
A vezetőség, élén Ed Woodward 2013 nyarán kinevezett igazgatóval, aki kvázi szabad kezet kapott mindenféle igazolásban, biztosra ment, olyan embert hozott, aki bárhol volt előtte, nyert: Van Gaal bajnok lett az Ajaxszal, a Barcával, az Alkmaarral, a Bayernnel. Csak egyszer égett le, amikor a hollandokkal nem jutott ki a 2002-es világbajnokságra. Az viszont már nagyon régen volt, azóta sokszor bizonyított ismét, meg hát ez klubfutball, azzal sosem volt baja, most is rendben lesz minden, jön a gyors siker - gondolhatta Woodward és az őt megbízó United-tulajdonos Glazer-família.
Van Gaal munkája egyfelől nem látszott túl nehéznek, mert Ferguson kerete távozása után egy évvel még nagyjából együtt volt, másrészt viszont baljós előjelnek tűnt, hogy a játékosok önbizalmát a földbe döngölték, és az egy évvel korábban 10 pont előnnyel bajnok futballistákról a legtöbben azt állították: nem elég jók.
Van Gaalnak innen kellett elkezdenie a munkát úgy, hogy a pénz nem számít vezérszóval fogadták, és megvették neki vezérnek 75 millió euróért Angel Di Mariát a csatársztár Radamel Falcaóval együtt, aki kölcsönbe érkezett. Van Gaal nem kifejezetten őket akarta, de mindkettőjüket jó futballistának tartotta, akik képesek lesznek felhúzni a csapatot.
Akit személy szerint ő tett hozzá, vagyis nagyon támogatta a megszerzését, az Marcos Rojo, Daley Blind, Luke Shaw volt. Kiegészítve még Ander Herrerával, akit már 2013 nyarán hírbe hoztak a Uniteddel, de csak egy évvel később tudták megszerezni. Hozzájuk csatlakoztak a védőgyerekek, akiket Van Gaal fedezett fel a United-ifiből, mint Tyler Blackett és Paddy McNair.
A pályán azt az - Angliában sosem látott - háromvédős taktikát tette hozzá Van Gaal, amivel 4-0-ra kikaptak a Milton Keynes Donstól, 5-3-ra a Leicester Citytől, és egyből hatalmas nyomás alatt találták magukat. A nyomás végül akkora lett, hogy Van Gaal is belátta, a három védő a Premier League-ben nem működik - legalábbis brit védőkkel nem -, így pár hónap után visszaállt a négyes védősorra. Természetesen ekkorra a bajnoki remények már rég elúsztak, ha voltak egyáltalán, mert a rajt olyan gyenge lett, hogy ilyesmire valójában egy percig sem lehetett gondolni.
Egy év eltelt, és
Emellett a közepesen teljesítő Rojo és a szintén nem túl magabiztos, ám még nagyon fiatal Luke Shaw még szeptemberben kidőlt, utóbbi a nehezen feledhető horrorsérüléssel, úgy egy évre.
Van Gaal közben a nyáron újra elköltött egy százmillió eurós csekket - 250 milliónál jár érkezése óta -, behúzta Morgan Schneiderlint, Memphis Depayt, Bastian Schweinsteigert, Matteo Darmiant és az utolsó pillanatban Anthony Martialt.
Elengedett két ősunitedest is, Darren Fletchert még 2015 januárjában, Jonny Evans középhátvédet múlt nyáron, 27 évesen. Mindketten a West Bromba távoztak.
Azért vesszük az igazolásokat szemügyre ennyire tételesen, mert ezek az ügyletek jelentik a Van Gaal-kudarcok alapját.
Emiatt van az, hogy a ManUnited a 20. forduló után a sztárklubnak nevetséges 24-17-es gólkülönbséggel állt ötödikként a tabellán. Azóta, múlt kedden 3-3-at játszottak idegenben a hátulról harmadik Newcastle Uniteddel, és visszaestek hatodiknak, mert a West Ham megelőzte őket. Vasárnap Liverpoolban úgy sikerült nyerniük, hogy egyszer találtak kaput, Rooney győztes góljánál, a hajrában. Most ötödik a United, két ponttal a negyedik, BL-selejtezős Tottenham mögött.
A United nagyon kevés gólt lőtt az ősszel, de nagyon keveset is kapott, ugyanis Van Gaal látta, hogy nem képes egyszerre támadni és védekezni, így ő a kiscsapatok - lásd Dárdai Herthája - fegyverét, a védekezést alkalmazta. A csapat nem játszott semmit, de mivel alig kapott gólt, szeptember végén egy hétig még vezette is a Premier League-et. Gyorsan visszaesett persze, a United játékát ócsárolók pedig egyre csak gyülekeztek. A Sky-szakkommentátorok, Jamie Carragher, Gary Neville, de főleg a másik exunitedes, Paul Scholes folyamatosan osztották Van Gaalt a betonvédekezés és a támadások hiánya miatt.
Igazuk is van, ugyanis a kezdőtizenegy rendre hibásan van összerakva. Másfél év után azért meg lehet kérdezni, hogy mi a MU kezdőtizenegye, az alapcsapat, ami megvan a Barcánál, megvolt az előző idényben - és hamarosan meglesz újra, Zidane-nal - a Realnál, megvolt a BL-döntős Juventusnál. Na ilyen Van Gaal Unitedjénél nincs, mert ő ebben az idényben nem küldte ugyanabban a felállásban egymás után kétszer pályára a csapatát. Összevissza, ránézésre érthetetlenül húzogat, hol a védelmet variálja át, hol a középpályát, de még a csatársor sem fix, és nem a sérülések miatt.
Van Gaal pedig több emberét elpocsékolja, nem a legjobb posztján játszatja. Ilyen például:
És akkor ott van még Ander Herrera, aki szűrő középpályásnak érkezett, ám tavaly kiderült, tud gólt rúgni is, azaz igazi, mindenhol bevethető dzsóker lehetne, na ő legtöbbször csere.
Ennyi már bőven elég ahhoz, hogy a csapat ne tudjon jól teljesíteni, ám ezt még fokozza, hogy a remek képességű bal oldali támadóból, Depayból Van Gaal nem tud kihozni semmit, kezdőnek indult, többnyire már szintén csere, illetve hogy egész ősszel Rooneyt favorizálta 9-esben, Martial kárára:
Az utóbbi hetekben kezd belejönni, idén négy meccsen öt gólnál jár, igaz, ebből kettő büntető volt. Martial viszont, ha nem is szenved, de kényelmetlenül mozog a kiszolgáló szerepében, sokkal eredményesebbek lennének, ha cserélnének. Rooneyt már Ferguson is használta második csatárként, mert nagyon lát a pályán, és oda is tudja rúgni a labdát. Martial Liverpoolban is veszélyesebb helyzeteket teremtett a tizenhatoson belül, ha odakerült, akkor is, ha végül Rooney rúgta a gólt, mikor közelről bevágott egy lécről kipattanó labdát.
A középpálya megoldása már nehezebb, mert Fellaini középpályásnak gyenge, amit ő tud, az a csatár mögötti szerep, de azt is inkább egy olyan ívelgetős csapatban, mint az Everton volt: a felívelt labdákat lefejelni, ez a specialitása. Liverpoolban jól jött ki, hogy fejese után Rooneyhoz került a labda. Szűrni nem elég jó, rengeteg hibával és tisztátalanul játszik.
Schweinsteigert a Bayernben ünnepelték, imádták, csapatkapitány volt, de nem véletlenül engedte el Guardiola. 30 éves, sérülései erősen visszavetették az utóbbi években, a Bayern-edző meg is mondta, azért hagyta elmenni, mert már nem tudták száz százalékos állapotba hozni. Nem is láttunk tőle semmi különöset egész ősszel, nem lett a középpálya motorja, ahogy azt várták tőle.
Schneiderlin fiatal és ügyes, de ahhoz nem elég jó - lehet, hogy még nem -, hogy egyedül felhúzzon egy középpályát. Ha lenne mellette egy világklasszis, valószínűleg meg tudná oldani a feladatot, de így egyszerűen eltűnik, Newcastle-ben mintha pályán sem lett volna.
Carrick öreg, mindjárt 35 éves, más meg nincs középre, az a csapat pedig, aminek nem jó a középpályája, kvázi nem is létezik. Illetve létezik, csak
A védelmet is pedzegettük már Young és Blind említésével, itt is középen van a hiba. Van Gaal kedvence a Blind-Smalling-kettős, amiből előbbi ugye nem középhátvéd. Utóbbi az, jó is, de a hollanddal nem érti meg magát. Newcastle-ben is összehozott egy nagyon buta büntetőt, az egyenlítő gól is rajta pattant meg. Másik alkalmi társa, Phil Jones nem az igazi, illetve lehet, hogy az lenne, de ha minden harmadik-negyedik meccsen számítanak rá, akkor sosem jön formába. Smalling mellé kellene egy rutinos klasszis, amilyen Vidic, vagy Rio Ferdinand volt, sokat dobna a United védekezésén. A keretben viszont nincs ilyen futballista. Volt, a már szintén emlegetett Jonny Evans, csak őt elküldte Van Gaal.
A helyzet az, hogy bár múlt nyáron úgy tűnt, Van Gaal jól igazolt, de kiderült, hogy mégsem, mert a középpályán és a védelemben is hiány van: nincs elég középpályása, azt meg ő mondta ki, hogy
nem elég kreatív a középpálya.
Nincs Scholes, vagy Pirlo, vagy Xavi, Iniesta, esetleg egy Sneijder, aki szabná a játékot a kulcspasszaival.
Ezt még tetézi Van Gaal azzal, hogy összevissza keveri a lapokat, változtatja a kezdőt, ide-oda pakolássza a futballistáit, ám egy alaptizenegyet még mindig nem sikerült kialakítania.
Jogos a feltételezés, ha másfél éven át nem ment, akkor most miért menne?
Az idő pedig szorítja, rettentően szorítja Van Gaalt, mert decemberben 8 meccsen át nem nyertek, volt egy négyes zakósorozatuk. Idén a nagyon gyenge Swansea elleni hazai 2-1-gyel fellélegezhetett, de az, hogy a harmadosztályú Sheffield Unitedet egy 92. perces Rooney-büntetővel tudták kiverni a kupából, 1-0-val, szintén az Old Traffordon, már újra növelte rajta a nyomást, az iksz a kiesőjelölt Newcastle-lel meg végképp. Vasárnap délután Rooney gólja Liverpoolban újra meghosszabbította manchesteri karrierjét. Kérdés, meddig, tud-e rá építeni, és kijavítani eddigi hibáit.
Decemberben megkegyelmeztek neki Woodwardék, a sorozatban négy vereség után egy Manchester Unitedtől mindenki mást kirúgtak volna, talán csak azt a José Mourinhót nem, akit hasonló eredmények után is hagytak a Chelsea-nél dolgozni.
Van Gaal utódlása egyértelműnek tűnik, ott ül mellette Ryan Giggs, akit másfél éve utódjaként emleget a holland, segédedzőből vezetőedzővé tennék, ha majd ő lelép. Három évre írt alá 2014 nyarán Van Gaal, de a klubnak jobb lenne, ha a Giggs-éra korábban elkezdődhetne.