A futballvilág ámul egy angliai kiscsapat sikerén, a Leicester Citynek ugyanis esélye van megnyerni a Premier League-et, amelyet évtizedek óta igazi milliárdos klubok dominálnak, esélyt sem adva másoknak akár csak a dobogó közelébe kerülni is. Néha viszont tényleg esni szokott a piros hó. Összegyűjtöttük az elmúlt évtizedek csodacsapatait.
A Leicester City 26 forduló után, 12 meccsel a vége előtt két ponttal vezet a Tottenham és a sztárcsapatok, az Arsenal és a Manchester City előtt a Premier League-ben.
A Leicestert 1884-ben alapították, de még sosem tudta megnyerni az angol első osztályú bajnokságot. Hovatovább 2014-ben még másodosztályú volt, és tavaly is épphogy csak bent maradt az elsőben. Aztán jött Claudio Ranieri, a neves, de meglehetősen sikertelen edző, és pár, a klub által felfedezett, ám klasszis futballista beépítésével egészen ütőképes alakulatot rakott össze.
A Leicester csatára, Jamie Vardy 19 találatával vezeti a góllövőlistát, a csapat esze pedig Rijad Mahrez, aki gólokban és gólpasszokban is kiemelkedik. A motor egy N'Golo Kante nevű középpályás, akiről fél éve még azt se tudtuk, hogy a világon van.
Azért írjuk ezt le, hogy világos legyen, Leicesterben nem arról van szó, hogy jött egy pénzes tulaj, és fontmilliókat tett a klubba, megvett nagyszerű játékosokat, akik aztán elkezdték felhúzni a csapatát, mint ahogyan az más kluboknál előfordult. A Leicester tulaja sem szegény ember természetesen, távol-keleti üzletember, Vichai Srivaddhanaprabha, de közel sem egy Abramovics-szintű figura, annyi pénze meg végképp nincs, mint a ManCity arab tulajdonosainak.
Ritkán, de a futballban is előfordulnak tündérmesék, amikor egy kiscsapat felnő a gazdagokhoz, és megveri őket, egy egész bajnokságban megelőzi őket, és elviszi a legnagyobb címet. Ezeket a példákat gyűjtöttük össze, vagyis olyan egyesületeket, amik az oddsokat meghazudtolva nyertek.
Fontos szempont, hogy a Leicesterhez hasonló csapatokat kerestünk, amiknél:
Akad pár példa Európából, sőt még Magyarországról is, amit a Leicester City követ, ha tényleg sikerül behúznia a bajnoki címet.
Az angol kiscsapatot 1967 nyarán vette át Brian Clough és segítője, Peter Taylor a másodosztályban, és második szezonjukban feljutottak az élvonalba. Két év próbálkozás után, már harmadik nekifutásra sikerült a hihetetlen, megnyerték az 1971-72-es bajnokságot. Az sem mindegy, hogyan.
Ilyen szoros versenyfutás ennyi csapat között azóta sem volt: az 58 pontos Derby után 57 ponttal végzett a Leeds, a Liverpool és a Manchester City. A Derby első bajnoki címe volt, pedig a klubot meglehetősen rég, 1884-ben alapították. Clough csak 37 éves volt a siker idején, és már ekkor túl szókimondó. 73 őszén összeveszett a tulajdonosokkal és Taylorral együtt lelépett. Olyan alapokat hagyott maga után, hogy volt legjobb játékosa, Dave Mackay két év múlva edzőként újra bajnok lett a Derbyvel, 74-75-ben is ők győztek. Clough-nak és Taylornak 2010-ben hatalmas bronzszobrot állított az egyesület a stadionjuk mellett. A Derby jelenleg a másodosztályban játszik, pár évente feljut, majd azonnal visszaesik a második vonalba.
A leghihetetlenebb történet, ami napjaink futballjában teljesen lehetetlennek tűnik, és még így utólag is nehéz elhinni. A főszereplő ki más lehetne, mint Brian Clough, aki, miután távozott Derbyből átvette a kor sztárcsapatát, a Leeds Unitedet, ahonnan 44 nap, 7 meccs és 1 győzelem után kirúgták. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a saját módszere szerint újra a gyökereknél indított, így 1975 januárjában a másodosztály 13. helyén szerénykedő Nottingham Forestnél kezdte újra.
Ami pedig ezután következett, egyedülálló:
Természetesen az 1978-as ligagyőzelem a Nottingham Forest történetének első és egyetlen bajnoki címe az élvonalban. Sem előtte, sem utána nem volt olyan, hogy egy épp feljutott csapat nyerje meg a bajnokságot.
A klubnak kezdetben egy sztárja volt, az 1977 őszén szerződtetett Peter Shilton, akit rekordáron, 325 ezer fontért szereztek meg. Később angol rekordválogatott lett, a mai napig ő a csúcstartó. Olyan nevek nőttek fel hozzá a Forestben, mint Viv Anderson, Martin O'Neill, Trevor Francis és Archie Gemill.
A Forest a Derbyhez hasonlóan liftezgetett a Premier League-be az utóbbi jó húsz évben: 1993-ban, az első PL-szezon végén estek ki először az élvonalból Clough vezetésével, aki ezzel el is köszönt a kispadtól. A szobrát persze Nottinghamben is megkapta, az egyesület most is a másodosztályban szerepel.
Remek kis csapat verődött össze Veronában Osvaldo Bagnoli keze alatt a védelemben a német Hans-Peter Briegellel, a középpályán Antonio Di Gennaróval, a csatársorban a dán Preben Elkjaer-Larsennel és Giuseppe Galderisivel. Nem gondolták volna persze, hogy mindössze kétszer fognak kikapni az egész idényben, és a 13 döntetlen melletti 15 győzelem elég lesz a Serie A megnyeréséhez. Négy ponttal előzték meg a Torinót, a szezonban legyőzték Maradona Napoliját és a Juventust is.
Sem azelőtt, sem azóta nem nyertek olasz bajnokságot az élvonalban, ahol most épp tök utolsók, a szezon végén szinte biztosan ki fognak esni. Bagnoli mester most 80 éves, nem kell mondani, edzői pályájának egyetlen címe volt a jó 30 évvel ezelőtti.
A Lauternről tudni kell, hogy a négy csapat egyike volt, ami 1963 óta, a Bundesliga indulása óta nem esett ki, de azt is, hogy a közel 30 év alatt egyszer sem nyert bajnokságot. Sőt, nem is volt igazán élcsapat. Aztán az 1990-91-es szezonban Karl-Heinz Feldkamp remek kis társaságot rántott össze különösebb nevek nélkül. A cseh válogatottban később ismertté vált Miroslav Kadlec lehet a legismerősebb közülük, és persze a pályakezdő csatárduó, a Stefan Kuntz–Bruno Labbadia-kettős. A védelemből aztán még Marco Haber futott be közepesen nagy karriert.
Három ponttal nyertek a Bayern előtt.
A Lauternből az óriási siker ellenére sem vált nagy klub, annyira nem, hogy 1996-ban, történetében először kiesett a Bundesligából. Azév nyarán a Bayernnel az előző szezonban szintén óriásit bukott Otto Rehhagel vette át a csapatot, és azonnal visszahozta a másodosztályból. Utána pedig megcsinálta azt, amit Clough a Foresttel, azonnal megnyerte a Bundesligát is. Az 1997-98-ashoz hasonló nem történt Németországban. Abban a csapatban is volt pár ismert név, ez sem egy összevásárolt brigád volt. Kadlec még mindig ott játszott, innen indult Ciriaco Sforza, és akadt egy későbbi világhírű emberük, Michael Ballack.
Nem mellékesen két magyar is bajnok lett, a kapus Szűcs Lajos és a védő Hrutka János. Három-három meccsen játszottak. Újra a Bayernt verték, két ponttal, de nagyobb izgalom nélkül.
Csank János 1986-ban vette át a klubot, és jópár évébe telt, míg a vidéki kiscsapatból állandó bajnokesélyest tudott kreálni. De sikerült neki, ami óriási szó, és a Váccal komolyan számolni kellett, sőt azt kellett legyőznie a 90-es évek elején, ha valaki bajnok akart lenni. Már 1992-ben és 1993-ban is nagyon közel kerültek a bajnoki címhez, mindkétszer másodikként végeztek, épphogy lecsúsztak, ám harmadszorra, 1993-94-ben összejött nekik.
Koszta János, Puglits Gábor, Nagy Tibor, Hahn Árpád, Aranyos Imre, Nyilas Elek, Kriska Gábor, Víg Péter, Romanek János, Répási László, Füle Antal, Simon Antal, később itthon majdnem mindegyikük meghatározó futballista lett valahol, a csapatot szétkapkodták. A Kispestet előzték három ponttal. És természetesen ez a Vác egyetlen bajnoki címe. A klub azóta több átalakuláson átesve másodosztályú.
Ez is egy egészen hihetetlen történet, ugyanis előtte a Belenenses volt, ami a megahármason kívül - Benfica-Sporting-Porto - bajnokságot tudott nyerni: 1946-ban.
Az érdem legnagyobb része itt is az edzőé, Jaime Pachecóé - és persze a botladozó három nagyé -, ugyanis az ő keretében semmiféle klasszisfutballista nem szerepelt. A portugál Petit lett a válogatott kiegészítő embere később, és a bolíviai Erwin Sanchez neve lehet még ismerős, pontosabban előfordulhat, hogy róluk már hallott valaki.
Egy ponttal sikerült lenyomniuk a Portót, és ugye ez a klub egyetlen bajnoki címe.
A fentiektől kicsit eltérően itt már volt egy kis pénz a csapatépítésnél, mivel a Volkswagen gyári csapatáról van szó, de inkább ügyesen elköltött eurószázezrekről van szó, semmint sztárigazolásokról. Mert azt még a tapasztalt, és a Bayernnel kétszer duplázó Felix Magath sem sejthette, hogy a Grafite–Dzeko-csatárkettős Bundesligarekord 54 gólt fog lőni, Miszimovics meg ad 20 gólpasszt.
A Wolfsburg ebben a szezonban lett kis vidéki klubból, ami addig még a Bundesligában sem volt állandó tag, meghatározó erő, és az ügyes gazdálkodásnak hála ma is élközelben vannak. A BL-ben épp úton vannak a legjobb nyolcba. Hozzájuk, pontosabban Magathhoz fűződik az egyik legnagyobb szívatás is: mikor otthon 5-1-re verték a Bayernt, a hajrában kapust cserélt.
A Bayernt előzték meg két ponttal a végén is az egyesület első és egyetlen bajnoki címéhez.
A PSG első szezonja volt ez katari kézben, már vásároltak is rendesen a nyáron, úgy 100 millió euróért, de a vidékiektől így is kikaptak három ponttal Ancelottiék. Pedig ebben a csapatban egyetlen olyan ember volt, aki ma is meghatározó név a futballban, Olivier Giroud, aki az Arsenalban játszik: 24 góllal gólkirály lett, és adott még 9 gólpasszt is.
Az edző, René Girard egyetlenegy sikere ez a futballban, pedig már 60 éves is elmúlt, és a klubnak is ez az egy bajnoki címe van. (Két kupát még nyert, legutóbb 1990-ben.)
Ha önnek lennének még ötletei a lista bővítéséhez, írja meg nekünk.