Csütörtökön, 68 éves korában, barcelonai otthonában elhunyt Johan Cruyff, a holland válogatott, az Ajax és a Barcelona egykori aranylabdás futballistája – írja a volt futballsztár Twitter-oldala.

Cruyffnál múlt ősszel diagnosztizáltak tüdőrákot, és egy hónappal ezelőtt, amikor a Barca a leginkább róla ismert büntetőgólt rúgta, még azt mondta, 2-0-s nyerésre áll a betegséggel szemben. Nem tudta viszont megnyerni, elvitte a rák. Játékosként is erős dohányos volt, huszonöt éve tette le a cigarettát, miután túlélt egy infarktust.

Ekkor már kétszeres aranylabdás volt, 71-ben és 73-ban kapta meg a legjobb Európában szereplő futballistának járó díjat. Az Ajaxban elképesztően sok gólt rúgott, 190-et, csak a bajnokikon. De több volt, mint egy csatár, különleges képességeivel irányítani is tudott.

Első évében rögtön a Barcával is megnyerte a bajnokságot, és 74-ben megkapta harmadik aranylabdáját is, mivel a válogatottal is elérte legnagyobb sikerét.

Az 1974-es világbajnokságon a házigazda Németországgal játszották a döntőt a hollandok, Neeskens büntetőjével 1-0-ra vezettek, de végül kikaptak 2-1-re. A vereség után 1977-ig még szerepelt hazája csapatában, de a 78-as vébén a hollandok már nélküle játszottak, és veszítettek ismét döntőt.

Cruyff nehéz ember volt, és rettentően öntörvényű. Hozzá köthető a kétcsíkos Adidas-mez sztorija is: a válogatottnak a sportszergyártóval volt szerződése, Cruyffnak viszont egy másikkal, így amíg a többiek a klasszikus három csíkkal léptek pályára, az ő trikóján kettő volt.

A Barcában 1978-ig maradt, majd az amerikai profi bajnokságba ment pénzt keresni és levezetni. Onnan még visszatért a Levantéba, majd az Ajaxba, és  – karakteréhez illően – annak legnagyobb riválisából, a Feyenoordból vonult vissza 1984-ben, bajnoki címmel és kupagyőzelemmel.

Játékosként is óriási volt, de nehéz eldönteni, hogy edzőként nem lett-e még nagyobb. 1986-ban már az Ajaxszal nyert Holland Kupát, majd ismételt is, illetve megszerezték a KEK-et. 88-ban pedig visszatért a Barcához, a kispadra. Itt tudta megvalósítani azt, amit fejben elképzelt a futballról.

KEK-győzelem volt az első sikere 1989-ben, majd jött a Spanyol Kupa 1990-ben, aztán 1991 és 1994 között jött zsinórban négy bajnoki cím. 1992-ben a csúcssiker, a Barca első BEK-győzelme a Wembley-ben azzal az emlékezetes Koeman-szabadrúgásgóllal volt edzői karrierje fénypontja. Csapatát Dream Teamnek nevezték el a 92-es, Barcelonában olimpiai bajnok amerikai kosárválogatott és sikereik miatt.

1996-ig maradt a Barcelonánál, abban a szezonban már nem jöttek igazán az eredmények, és megromlott a viszonya a Barca elnökével is, aki tavasszal menesztette. Utána már csak az évi egy-két gálameccset játszó, FIFA által nem elismert katalán válogatottat vezette.

Nem költözött haza Hollandiába, Barcelonában maradt, közel a klubhoz, de annak vezetésében húsz éve nem vállalt szerepet. Leginkább a csapatot kritizálta, ritkábban dicsérte, a sajtónak mindig szolgáltatott témát határozott véleményével.

Az utóbbi években persze inkább dicsért ő is, a betegségéről alig beszélt, igazából egyszer szólalt meg róla, akkor is pozitívan nyilatkozott, a gyógyulására számított. Halála emiatt váratlan.

Játékosként 661 klubmeccsén szerzett 369 gólja és töméntelen gólpassza, klubedzőként a 14 trófeája tette felejthetetlenné. Minden idők egyik legjobbja volt a pályán, és amellett is, a kettőt összegezve pedig talán a legeslegnagyobb hatású egyéniség, aki befolyásolta a világfutball alakulását.