A magyar jégkorong-válogatott szünnapos volt vasárnap a oroszországi világbajnokság szentpétervári csoportjában, így aztán a közelben találtunk másik sportélményt. A hoki-vb-nek otthont adó Jubilejnyij sportcsarnoktól 100 méterre található Petrovszkij-stadionban néztük meg a Zenit-Lokomotiv Moszkva-futballbajnokit, ami amellett, hogy általában mindig egy rangadó, most fontos dolgokról dönthetett volna.
A Zenit a Bajnokok Ligája főtáblájára hajt, a Lokomotiv meg szeretne legalább az Európa Ligát érő negyedik helyre odaérni.
Kiderült, nemcsak az NB I.-ben, de ezen a szinten is lehet bűnrossz meccset játszani. Pedig az egyik oldalon egy 196 millió eurós, a másikon pedig egy 80 milliós keret nézet egymással farkasszemet. És, hogy miért említettük a brazilok 46-szoros válogatottját a címben? Mert a Zenit játéka ráépült, minden labda tőle indult, mindig őt keresték. De Hulknak kaput eltaláló lövése nem volt, sőt jó passza se sok, a brazil futballkultúrából semmit nem láttunk tőle.
Inkább arroganciát, a bíróval folyamatosan vitatkozott, sőt egyszer úgy meglökte, hogy azt gondoltuk erre egyből pirosat kap, de még csak nem is mertek neki visszaszólni. Unalmas, rossz meccs volt, aminek két büntetővel 1-1-es döntetlen lett a vége. Így a Zenit maradt a harmadik egy pont hátránnyal a BL-selejtezős helyen álló FK Rosztov mögött, míg a Lokomotiv a hatodik helyre csúszott vissza, nekik hat pontra lenne szükségük az EL-hez, ezt pedig már nem hozhatják be.
Már maga a jegyvásárlás érdekes volt. Nem stadionban, hanem attól fél kilométerre található jegyközpontban lehetett vásárolni, de az angolul kifogástalanul beszélő pénztáros előre közölte, hogy a kapu mögé nem lehet. Az ultrák közé földi halandó nem juthat be csak úgy. Kizárólag névre szóló, fényképes klubkártyával lehet jegyet venni a legolcsóbb helyre. Így aztán nekünk egy szektorral mellettük, körülbelül az alapvonallal egy magasságban, 3100 rubelért, azaz kb. 13 ezer forintért sikerült tikethez jutni.
Már öt órával a meccs előtt lehetett érezni a városban, hogy ma futballmeccs lesz. Moszkva másik szirénázó rendőrautó kisért 18-20 buszból, teherautóból álló konvojt, amely állig felfegyverzett rendőrökkel volt tele.
A bejutáshoz háromszor motoztak meg, előbb a rohamrendőrök, aztán a fiatal rendőrpalánták, majd a Zenit biztonsági emberei. Itt is van szkenner, igaz nem véna, de a jegyhez, az arcot is fényképezték, azaz minden jegyhez és bérlethez tartoznia kellett egy arcnak, anélkül nem lehetett belépni.
A két szurkolótábor Legendásan gyűlöli egymást a két tábor, mondjuk amolyan Fradi-Újpest, ennek ellenére olyan könnyedén mászkálhattak a bejárat mellett a vendék moszkvaiak, nyakukban a sálakkal, mintha a Nyevszkij Proszpekten találkoznának össze. Még egy beszólást sem lehetett hallani.
Pirotechnika itt sem létezik, ennyi ellenőrzés után lehetetlen lenne bevinni. De amit a szünet végén láttunk, attól nekünk is elállt alélegzetünk. Már az is gyanús volt, hogy sok tűzoltó gyülekezik és a tűzcsapokat is kinyitották. Aztán a második félidő kezdete előtt megjelent 20, fehér, tetőtől talpig maszkba öltözött ember, elindult a lelátóról a pénztárszalag, az előtte meg alaposan eligazított és rendbe szedett húsz ember füstbombákat kezdett el elengedni.
Amíg tőlünk alig száz méterre finn, szlovák német, orosz és még ki tudja milyen hokirajongó együtt bulizott, addig a Néva csatornájának másik oldalán lezárták az egész metrómegállót, szerencsére nekünk az utolsó percben sikerült kimenekülni.