Az őszi világbajnoki selejtezőket már Király Gábor nélkül kezdi meg a válogatott, miután a kapus kedd este bejelentette, hogy ennyi volt, visszavonul a nemzeti csapattól.

Király a kettős terheléssel és a korral indokolta döntését. Azt írta, hogy az Európa-bajnokság után semmit sem pihent, hanem egyből elkezdte az NB I.-es szezont, ám a teste jelezte: ez már sok lesz. És annál amúgy sincs méltóbb búcsú a válogatott szerepléstől, mint egy sikeres Eb-szereplés, ezért eljött az idő, hogy lezárja ezt a tizennyolc éves fejezetet. 

A klubpályafutását a szombathelyi Haladásban kezdő Király Gábor 1998 márciusában mutatkozott be a magyar válogatottban, az azóta elhunyt Bicskei Bertalan szövetségi kapitánynál. Ausztriával játszottunk barátságos mérkőzést néhány hónappal azután, hogy a Jugoszlávok agyonverték a Csank János által irányított válogatottat, megalázó, 12-1-es összesítéssel ejtették ki Magyarországot.

Bicskei új csapatot akart építeni, ezért az akkor már Hertha-játékos Királynak adott lehetőséget.

A huszonkét éves kapus első labdaérintése egy kivédett tizenegyes volt, az osztrák sztár, Toni Polster büntetőjét fogta meg, a rúgás előtt fél percig a labdához beszélt. 

A magyar csapat végül 3-2-re nyert, Király pedig a mérkőzés után elérzékenyülve nyilatkozott, és sok türelmet kért. Azt mondta, a magyar futball most talán elkezdi összeszedni magát. Talán ő sem gondolta volna, hogy még tizennyolc évet kell várnia, mire a válogatottnak tényleg sikerül kimásznia a gödörből, és kijutnia egy világversenyre. Ő végigélte ezt a korszakot. 

A jugoszlávok elleni kudarc óta Bicskeivel együtt tizenegy különböző szövetségi kapitánya volt a válogatottnak, de Királyra – kisebb-nagyobb hibái ellenére, mert azért voltak potyái - majdnem mindegyik alapemberként számított. 

Pedig a kínálat nem volt rossz. Hol a Hollandiában védő Babos Gáborral, hol Fülöp Mártonnal versengett a posztért, aztán 2006 és 2009 között egy hosszabb időszak következett, amikor sem Várhidi Péter, és eleinte Erwin Koeman sem számolt vele, de végül visszaszerezte a helyét a válogatott kapujában.

Megúszta viszont a magyar válogatott egyik legnagyobb pofonját, a hollandok elleni 1-8-at Amszterdamban, mert Egervári akkoriban Bogdán Ádámmal képzelte el a válogatottat. 

Dárdai Pál viszont már inkább a rutinjára épített, amikor egykori válogatottbeli csapattársát tette a kapuba, rendszeresen a kezdőbe, annak ellenére, hogy közben Király hazatért, és az NB I.-es Haladásban védett. Kellett is a tapasztalata, mert a norvégok elleni kinti pótselejtezőn bravúrral védett egy közeli lövést a meccs elején. Nagyon máshogy alakulhatott volna a válogatott utóbbi éve, ha az a lövés bemegy.

A magyar válogatott végül kettős győzelemmel kvalifikálta magát az Eb-re. 

Egyértelmű volt, hogy első számú kapusként utazik a tornára, és az összes meccsen kezdő is volt. Az izlandiak elleni csoportmeccsen benne volt a tizenegyesben, de a hajrában sikerült döntetlenre menteni meccset, majd a portugálok elleni 3-3-mal csoportelsőként mentünk tovább, és jött a Belgium elleni nyolcaddöntő, ami egyben a végállomás is volt. 

A belgák 4-0-ra nyertek, ám ahogy a meccs után Dárdai Pál is rámutatott: lehetett volna több is, ha nincsenek Király bravúrjai. Az egyik védését, amikor a lécre tolta De Bruyne szabadrúgását, az Eb egy egyik legszebb védésének választotta az UEFA. A bravúr után amúgy ízületi ficama volt, amit ott rakott helyre, majd végigvédte a mérkőzést. 

A mérkőzés után a kapus azt mondta, nagy élmény volt neki ezen a tornán játszani ilyen közönség előtt, és visszautalva első válogatottsága utáni nyilatkozatára, megköszönte a türelmet. Akkor azért már lehetett sejteni, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a csapatban védett. 

Az egy dolog, hogy a Király-mánia tetőzött itthon az Eb alatt, és az emberek szürke mackónadrágban mászkáltak munkába, de külföldön is népszerű figura volt a torna miatt. 

Az Európa-bajnokságok történetének legidősebb játékosa lett, aki simán megcsinált olyan trükköket, mint az izlandiak elleni kidobása vagy a portugálok elleni kamukirugás. Az ilyenek mindig benne voltak a stílusában. Az viszont csak legenda, hogy a Hertha egyik meccsén a kapufára pattintva hozta játékba a labdát, egy interjúban tisztázta, hogy soha nem történt ilyen.

„Berlinben megkérdezték, ki a példaképem, én meg azt válaszoltam, hogy a Haladás volt kapusa, Hegedűs Péter. Persze nem ismerték, ezért elmondtam, hogy Hege egy kupameccsen megdobta a kapufát a Rohonci úton, mire kapásból érdeklődtek, ezt én is megteszem-e majd a Herthában. Elárultam, hogy edzéseken számtalanszor megcsináltam, de élesben nem szeretném kipróbálni. A másnapi címlapok mégis arról szóltak, hogy Gábor meg akarja dobni a kapufát. Aztán ez lassan legendává nőtte ki magát" - nyilatkozta a Haladás honlapjának négy éve.

Pedig ezek után a nézőkre ráijesztett egyszer: „A Hamburg ellen 2–0-ra vezettünk, amikor a közönség elkezdett skandálni valamit, de én csak akkor figyeltem fel rá, amikor a társaim röhögve mutogattak felém. Az egész lelátó azt énekelte, hogy dobd meg a kapufát, dobd meg a kapufát. Rá öt percre lehúztam egy beívelt labdát a bal kapufánál, és tettem egy mozdulatot, mintha megdobnám, de csak ugrattam a nézőket. Abban a pillanatban elképesztő csend lett, elvágták a hangot a stadionban."

Klubpályafutásának legsikeresebb éveit is a Herthánál töltötte: a Bundesligában a harmadik helyen végeztek, majd a Bajnokok Ligájában szerepeltek Királlyal a kezdőben. Egészen a második csoportkörig jutottak újoncként, és közben olyan csapatok ellen állt a kapuban, mint a Barcelona, a Chelsea és a Milan. Hírbe hozták akkoriban egy rakás sztárcsapattal, de maradt a Herthában.

A váltás végül 2004-ben jött: a Premier League-ben szereplő Crystal Palace-hoz szerződött. Itt védett a legtöbbet angliai pályafutása során, de megfordult a West Hamnél, az Aston Villánál és a Burnley-nél is. Voltak jó meccsei, és olyanok is, ahol hajmeresztő hibákat hozott össze, mint például a Chelsea ellen, mackónadrág nélkül.

2009-ben tért vissza Németországba, és még öt évet az 1860 Münchenben húzott le, aztán tavaly hazatért a nevelőklubjához a Haladáshoz, ahol még ebben az idényben folytatja a játékot.  

A válogatottban rekorder lett, összesen 107-szer kapott lehetőséget, ezzel lekörözte a 101-szeres válogatott Bozsik Józsefet. Egy darabig még biztosan övé lesz ez a rekord is, mert a még aktívak közül Gera Zoltán van hozzá a legközelebb, neki 93 meccse van a csapatban, viszont már 37 éves, Dzsudzsák Balázs ellenben befoghatja Királyt. A válogatott 29 éves csapatkapitánya már 82-szeres válogatott, és 25 válogatott találkozó még simán benne van a karrierjében.

Még nem tudni, hogy ki lesz Király utódja a válogatottban, de Bernd Storcknak vannak lehetőségei. Az Európa-bajnokságra a Ferencváros-kapus Dibusz Dénes és a német élvonalba feljutott RB Leipzigben védő Gulácsi Péter utazott, nekik van a legnagyobb esélyük, hogy kezdők legyenek. De visszatérhet még Bogdán Ádám is, aki egy időben rendszeresen játszott a válogatottban, viszont a Liverpoolnál több hibája volt, és gödörbe került. Ő az angol másodosztályú Wiganben igyekszik újraépíteni magát a következő idényben.