Hol van már az, amikor még kapkodtak a magyar futballistákért a Championshipben? Idén csak Bogdán Ádám és talán Tőzsér Dániel maradt, miközben klasszisedzők irányítanak drága pénzen összevásárolt csapatokat. És hagyományosan lehetetlen megtippelni a feljutókat. Péntek este indul az új idény.
Nincs még olyan régen az az időszak, amikor az angol másodosztályról lekezelően lehetett beszélni idehaza, mint a favágó-ligáról, ahol még Ferenczi Istvánból is Big Steve, Tímár Krisztiánból Beast (azaz Fenevad) lehet, Buzsáky Ákosból pedig egyenesen Fehér Pelé. Hogy mekkorát változott azóta a helyzet, azt az a tény érzékelteti a legjobban, hogy az előző szezonban egyedül Tőzsér Dániel volt magyar játékos a Championshipben, idén pedig könnyen lehet, hogy csak a kölcsönjátékosként a Wigan Athleticben szereplő Bogdán Ádám képviseli az országot. (A Premier League csapatok felnőtt keretében az idén egyelőre nincs magyar futballista.)
A Championship (teljes nevén Sky Bet Championship) persze már tíz éve is erős és kiegyensúlyozott liga volt, nagyon komoly nézőszámokkal és egész jó fizetésekkel, de akkor még döntően brit tulajdonosok, edzők és játékosok voltak a főszereplők, és akkor még lehetett úgy reklámozni, hogy aki igazi angol focit szeretne látni, annak ott a másodosztály.
Ez ma már egyre kevésbé igaz, hiszen egyre lejjebb kell keresni azt a bizonyos igazi angol futballt, ha van még olyan egyáltalán, míg a Championship kezd a Premier League-hez hasonló nemzetközi bajnoksággá válni. Pénz van bőven, és a külföldi érdeklődésben sincs hiány, hiszen a Premier League elsőrangú marketingjének köszönhetően nemcsak a Manchester United vagy a Liverpool, de még az olyan kiscsapatok is egész komoly nemzetközi rajongói bázist hozhattak össze, mint a Wolverhampton vagy a Norwich.
Arról nem is beszélve, hogy az idén két patinás, nagy klub is kiesett az első osztályból: a Newcastle ugyan már pár éve eltöltött egy szezont a Championshipben, az Aston Villa viszont utoljára akkor járt itt, amikor még Second Divisionnek hívták.
Ez a két csapat extra figyelmet fog irányítani a most kezdődő idényre, de nemcsak ezért lesz érdemes figyelni a bajnokságra, amelyben lehet, hogy nincsenek világklasszisok, van viszont egy nagy előnye a Premier League-gel szemben: sokkal kevésbé kiszámítható. Igaz, pont a tavalyi őrült szezonban az élvonalban sem lehetett panasz a meglepetésekre, sőt, de ezt megelőzően egyszer sem történt olyan anomália a Premier League 24 éves fennállása alatt, hogy egy Leicester-kaliberű csapat nyerjen bajnokságot, a nyomában egy Tottenhammel. A Championship viszont általában megtippelhetetlen.
Bár pont a tavalyi szezon itt is kivételes volt, hiszen egyből visszajutott két, éppen csak kiesett csapat (a Burnley és a Hull), harmadikként pedig az a Middlesbrough csatlakozott hozzájuk, amely egy évvel azelőtt csak a play-off döntőben bukta el a feljutást. De általában mindig van egy vagy akár több, előzőleg esélytelennek tűnő klub, amely el tudja rontani a nagyok játékát. Sokan belebuktak már a jónevű külföldi játékosokba/edzőkbe is, hiszen a Championship más szint: 46 meccs, nyolccal több, mint a Premier League-ben, vagyis gyakran kettő is jut egy hétre, itt tényleg hóban-fagyban játszani kell. Nagy tévedés ezért azt gondolni, hogy a Newcastle, Aston Villa-tandem számára sétagalopp lesz majd a szezon, még akkor sem, ha eredményes edzők vezetik mindkét csapatot.
Rafa Benitez ugyan kért némi gondolkodási időt, miután nem sikerült bent tartania a szezon közben átvett Newcastle-t, de egyrészt senki sem őt hibáztatta a kiesés miatt, másrészt egy potenciálisan nagy klubot vezethet (52 ezres stadionnal), amely jó esetben már jövőre nagy dolgokat vihet véghez az élvonalban. A Szarkák vesztét nem is az okozta, hogy ne lett volna elég pénzük, hanem az, hogy azt rosszul költötték el: a klub ugyanis ráállt a “hozzunk olcsó játékosokat a francia ligából és adjuk el drágán” modellre, amely a legelején még működött is, de aztán kiderült, hogy egy focicsapat nem nagybani piac, és hiába voltak nagy nevek a keretben, mint az Eb-n villogó Moussa Sissoko, képtelenek voltak csapatként működni.
A spanyol edző viszont úgy tűnik, megálljt parancsolt a Newcastle eddigi átigazoláspolitikájának, és inkább olyan játékosokat szerződtetett, akik ismerik a Championshipet és az angol fociközeget, és ezzel párhuzamosan el is takarított párat a fő játékosmegfigyelő, Graham Carr bukott szerzeményei közül. Benitez renoméja már közel sem olyan magas, mint amikor még a Valenciával és a Liverpoollal ért el nemzetközi sikereket az előző évtizedben, és ő is tisztában van vele, talán az az utolsó esélye, hogy újra a Premier League-ben kapjon munkát, ha visszaviszi oda a Szarkákat. Erre pedig alkalmas lehet, hiszen a keret a nyári finomhangolást követően végre tényleg erős, és ha nem jön közbe valami váratlan, mindenképpen harcban lesznek a feljutásért.
A másik BL-győztes edző, Roberto Di Matteo helyzete már nehezebbnek tűnik. Az Aston Villa leginkább annak esett áldozatul, hogy az eddigi tulajdonos, Randy Lerner hosszú ideig nem talált új vevőt a klubra, melyre az utóbbi években már nem is költött, és a csapat addig-addig egyensúlyozott a szakadék szélén, míg a végén beleesett. A Villa tavalyi szezonja tragédia volt, a funkciótlanul összevásárolt francia fiatalokból és a korábbról ott maradt, középszerű játékosokból összegyúrt csapat egy pillanatig sem látszott alkalmasnak a bennmaradásra, és tökutolsóként esett ki. Az új befektetők, a Dr. Tony Xia vezette kínai konzorcium pedig egyelőre nem végzett akkora átalakítást a keretben, mint amilyet kellett volna.
Így aztán a Villa keretét még zömmel a tavaly leszereplő, önbizalom nélküli focisták alkotják, miközben volt olyan játékosuk, akit a közvetlen rivális Newcastle is képes volt lecsapni a kezükről (az ír válogatottal az Eb-n is látott Ciaran Clark). A szakértők szerint ennek a csapatnak még sok időre lesz szüksége, mire újra felveheti a versenyt a liga legjobbjaival, viszont Di Matteo mellett szól, hogy korábban eredményesen dolgozott az angol alsóbb osztályokban. Az is biztos viszont, hogy a Villával pokoli nehéz dolga lesz, és a játékosok mentalitását is meg kell változtatnia, ha jót akar. A héten viszont a klub megvásárolta a Championship legjobb góllövőjét, a skót Ross McCormacket - az, hogy őt tényleg sikerült elhozni a Fulhamtől, az már nagy lépés a jó irányba.
Bogdán Ádám lehúzott már három idényt korábban a Championshipben a Boltonnal, és meglepő módon pont a leggyengébb szezonja után figyelt fel rá a Liverpool, hiszen a meccsek többségén a kispadon ült Andy Lonergan mögött. A liverpooli kaland nem lett sikeres, a magyar kapus sorsdöntő hibákat vétett, és senkit nem lepett meg, hogy Klopp nem számít rá többé. A Wigan viszont mentőövet dobott Bogdánnak, és egyértelműen első számú kapusként számít rá, mögötte pedig a finn Jussi Jääskeläinen ül a padon - annak idején a Boltonban ez még fordítva volt. A Wigan most jutott fel a League One-ból, és teljesen kicserélődött azóta, hogy három éve még a Premier League-ben játszottak. A csapat viszont erős, és ha a feljutás még meglepetés is lenne tőlük, a bennmaradás abszolút reális célkitűzés lehet a fiatal menedzserrel, a skót Gary Caldwellel szemben.
Tőzsér Dániel viszont könnyen lehet, hogy az átigazolási időszak végére már máshol fog játszani: Hasselbaink nem játszatta a QPR felkészülési meccsein, és a magyar középpályás tavaly sem kapott sok lehetőséget az edzőváltás után. Valószínűleg neki is jobb lenne egy olyan csapat, ahol számolnak vele.
Az Aston Villa mellett egyébként még hét másik Championship-klubnak van ázsiai tulajdonosa: a Reading és a Sheffield Wednesday thai, a Cardiff és a Queens Park Rangers maláj, a Blackburn indiai, a Birmingham hongkongi üzletembereké, és most már a Wolverhampton Wanderers is kínai konzorcium tulajdonába került. Nem számoltuk még a Nottingham Forest kuvaiti tulajdonosát, ugyanis a klub épp vevőre vár, és úgy tűnik, a hazájában bundázással és bűnszövetkezet irányításával vádolt Olympiakosz-elnök, Evangelosz Marinakisz lesz az új tulaj, ami nem túl biztató. Utóbbi elmondható a Leeds Unitedet két éve megszerző olasz, a hazájában bűncselekményekkel vádolt Massimo Cellinóról is, akit eddig hiába próbáltak elűzni az elkeseredett szurkolók.
Ha már a szurkolókról esik szó, nekik lassan a legtöbb klubnál hozzá kell szokniuk a gondolathoz, hogy a csapatuk gyanús hátterű üzletemberek játékszere lehet, és a külföldi, pénzes cukrosbácsiknál inkább a kivételt jelentik a Leicester thai tulajdonosai, akik a Championshipben vették át a klubot, amely három évvel később általános meglepetésre megnyerte a Premier League-et.
Elrettentő példaként pedig ott vannak a Blackburnt viccklubbá silányító indiai csirkefeldolgozók, a Charltont tavaly kiejtő, Újpestről is ismerős belga kalandorok, vagy a Nottinghamet négy év alatt káoszból káoszba kormányozó kuvaiti Al Hasawi család. A felvázolt rózsás jövőkép ellenére sokan nincsenek elájulva a Wolverhampton új tulajdonosaitól sem, akik első lépésként kirúgták a klubot a harmadosztályból feljuttató Kenny Jackettet, és a helyére azt a Walter Zengát hozták, aki eddig sehol sem húzta másfél évnél tovább, nincsenek komoly eredményei, ráadásul még sosem dolgozott Angliában. Viszont jóban van a klubban tulajdonrészt szerző szuperügynökkel, Jorge Mendessel, aki már két marékkal szórja a portugál kölcsönjátékosokat a Farkasoknak.
És azért tegyük hozzá, angol tulajdonosok között is vannak idióták, elég csak a Blackpoolt öt év alatt a Premier League-ből a negyedosztályba juttató Oyston családra gondolni. Igaz, ők legalább nem változtatták meg a klub színeit, mint a Cardiffnál a maláj Vincent Tan, vagy nem akarnak új nevet adni a csapatnak, mint a Hull egyiptomi tulajdonosa, aki a sikerek ellenére évek óta háborúzik a csapata szurkolóival. Hiszen egy fociklub csak papíron a tulajdonosé.
(Borítókép: Rafael Benitez a Newcastle United edzője. Serena Taylor / Newcastle United via Getty Images Hungary)