Nem tudtunk olyan sebességgel, olyan koncentrációval játszani, mint az Európa-bajnokságon, egy várt győzelem elmaradt Feröeren, csak 0-0 lett. A miértekre keressük a választ, gyorselemzés.
A magyar futballválogatottnak nem sikerült megismételnie azt, amit az előző vb-selejtezősorozat első meccsén: nem tudott győzelemmel rajtolni. Akkor Andorrát legyőzte idegenben 5-0-ra, de valós esélye ettől még nem volt a pótselejtezőt jelentő második hely megkaparintására.
A győzelem elmaradása nem váratlan, elég, ha visszanézzük az előző rajtokat.
Feröer csak papíron volt kellemes ellenfél, és első látásra a 4. kalap egyik könnyű csapatának tűnik, de idegenben egyáltalán nem az. Ezt már pontosan tudtuk két évvel ezelőttről – a görögöket kétszer is verték –, akkor viszont sikerült nyerni 1-0-ra kint, 2-1-re itthon. Még Dárdaival nyertünk kint, lelkileg tökéletes állapotban, egy bukaresti 1-1 után, de akkor többet volt a hazaiaknál a labda. Valójában gyengébben játszottunk, mint kedden.
Talán a legfontosabb, ha mi bármit is szeretnénk elérni – vagyis a második helyet – ebben a csoportban, akkor Svájcot le kell győzni itthon, a következő fordulóban, október 7-én.
Nyilván nem a legkellemesebb gól nélküli meccsel indulni, de mielőtt a magyar szakma ellentámadásba menne át, nem árt emlékeztetni őket, hogy Pintér Attilával hazai pályán vereséggel indultunk egy hasonló tudású válogatottal szemben a legutóbbi selejtezősorozatban, az Eb-ért. (1-2 Észak-Írország ellen.)
A Honvéd-tulajdonos Hemingway a meccs előtt váratlanul belecsapott a lecsóba: „Ha nem verjük meg Feröert három vagy négy góllal, akkor Storck menjen vissza Németországba pályaedzőnek.”
Vagy nem is annyira váratlanul? Könnyen feltételezhető, hogy kényelmetlen, ha a szövetségi kapitány teljhatalmat kap, és beleszólhat az akadémiák működésébe, és esetleg szóvá teszi, hogy az állami százmilliókból a Honvéd sem tudott igazán vereteset alkotni. Honvéd-játékos nem volt a keretben, és Storck még utánpótlás-kapitányként, 2015 tavaszán kihúzta a gyufát a kispestieknél, amikor nem vitte ki Bobál Gergelyt, akit azóta a Wolfsburg egy év után eltanácsolt.
De hagyjuk is, már ennyi szót sem érdemelt volna Hemingway, csak egy pillanatra felidéztük, hogy a magyar „szakma” még mindig milyen tévedésben él, amiből képtelen kimozdulni. Az ellenben sokkal inkább ide tartozik: a nálunk erősebb lengyelek (Kazahsztán 2-2) és franciák (Fehéroroszország 0-0) sem nyertek gyengébb csapat otthonában, még sincs válsághangulat.
Storcknak azért is volt fontos ez a meccs, hogy ne kezdjék ki a hitelességét. Vélhetően ezért is mondta, az év legfontosabb és legnehezebb meccse volt az előző. Mert az várható volt, hogy az ellentábora, aki az Eb alatt természetesen vele együtt örült, alig várta, hogy jöjjön egy nem várt eredmény.
Holott senki sem számíthatott fölényes győzelemre, borítékolható: Svájc és Portugália sem rúg négyet az 50 ezer lakosú szigeten. Egygólos sikert vizionált a többség, hát most ez az egy gól elmaradt. Van az úgy, ha egy csapat a másiknál csak egy góllal jobb, és azt nem tudja a 90 perc alatt bepréselni. Ez egy szelíd, de valós megközelítés.
Storck az előző sorozatról készült dokumentumfilmben arról beszélt, a Fradi 37 éves középpályása a viszonyítási pont. Az ő mozgását figyelje mindenki, hozzá igazodjanak nemcsak a középpályások, hanem a védők, de még a támadók is.
Nagy Ádámnak lényegesen könnyebb volt mellette játszani, most ellenben egy olyan szerepkörben kellett megmutatnia a tudását, ami lehet, hogy még kissé szokatlan neki, de alighanem ez lesz a jövő útja. Hátsó szervezőként gyakran visszalépett a szélre húzódó két középső védő közé. A most bordatörés után lábadozó Gera ugyanis még pár meccset vállalhat, de elég valószínű, hogy ez lesz az utolsó ciklusa.
A 4-1-4-1-es hadrend így utólag nem volt egy szerencsés megoldás. A terv, hogy majd így nagyobb középpályás nyomást lehet kifejteni a feröeri védelemre, nem vált be. Nem jöttek a középre belőtt labdák, sem a középen vezetett akciók.
Németh Krisztián észrevehetetlen volt, Priskin 20. perces sérülése pedig behatárolta a lehetőségeket. Bödét most Storck nem küldte be, ahogy legutóbb: 60 percet nem mert neki adni, a hajrában pedig már egyértelműen jobb csere volt Nikolics, valamint Stieber. Aki ráadásul nyerőember lehetett volna, de most 5 méterről nem tudta elpasszolni a labdát a kapus mellett, vagy alatt, vagy bárhol, inkább telibe találta.
Fontos tanulság, hogy Kleinheisler még nem kész az ilyen meccsekre, amikor neki kellene – vezérként – fazont adni a csapatnak. A Werdernél is azt várták tőle, hogy fontos helyzeteket alakítson ki, kulcspasszokat adjon, erre egyelőre nem megfelelő, ezért is adták kölcsön a Darmstadtnak. Belőle talán lehetne 10-es játékost faragni, de az még évek kérdése.
A túlzott lelkesedése és vehemenciája miatt pedig ezúttal is sárgát kapott. Az Eb-n is azért került bajba, mert egyet feleslegesen összeszedett reklamálásért, így a portugálok elleni harmadik csoportmeccsre már kimaradt a kezdőből.
A feröeriek elleni legutóbbi meccset Kádár Tamás beívelései nélkül nem nyertük volna meg, most a hátvéd nem tudta hatékonyan kiszolgálni a csatárokat. Ez is egy fontos momentum volt. De még ennél is váratlanabb volt, hogy Dzsudzsák Balázs nem tudott labdát adni sem Szalainak, sem másnak. Az utolsó percben az ötösről belőtt labdája még így is gólt érhetett volna, de a keddi egy olyan este volt, amikor nem befelé pattant a labda.
Még bosszantóbb, hogy a távoli lövések sem sikerültek. Pontosabban, egy halvány Dzsudzsák-kísérleten túl másik nemigen akadt. Eleké a végén már egy lecsorgó labda volt, nem pedig tudatos támadásbefejezés. Igaz, attól még beakadhatott volna, de az sem.
Amikor arról beszéltünk, mennyire kelendőek a magyar játékosok, egy ilyen meccset, egy kötelezőnek tartott győzelmet is árgus szemekkel követnek a megfigyelők. Érdekli őket, miként reagálnak erre a téthelyzetre, milyen megoldásokat választanak, amikor kikerülnek a körülmények miatt a komfortzónájukból.
Az egysíkú, váratlan megoldást nélkülöző válaszokat láthattuk.
Svájc ellen nem lesz nyomás rajtunk, Svájc viszont egy olyan 2-0-s, önbizalmat adó sikerrel – Portugália legyőzése után – érkezik, ami még ott is bravúrnak számít.
Ami jó nekünk, hogy ők is a saját Gerájuk nélkül érkeznek: Granit Xhaka, az Arsenal légiósa két sárgát kapott, kiállították, Pesten nem játszhat. Ráadásul mindkét sárgáját már 2-0-nál kapta, a másodikat a 90.-ben, így elég bután írta ki magát a mi nagy meccsünkről.
Amin persze mindenképp lényegesen több kell a feröerinél, ha szeretnénk felbillenteni egy kicsit a papírformát. Az Eb-re úgy jutottunk ki, hogy a csoportban nem volt bravúrunk, csak a pótselejtezőben, Oslóban. Most bravúr nélkül megközelíthetetlen a pótselejtezőt jelentő második hely, az első, azonnali kijutást jelentő pedig pláne az.
Bár a realitás továbbra is a csoport harmadik helye, a harmadik kalapból is sorsoltak bennünket. Ez a 3. hely még ezzel a 0-0-val is könnyen meglehet, bár azt is tudjuk, azért nem adnak semmit sem.