A magyar középpályás csapata vasárnap délután balszerencsés döntetlent játszott az esélyesebbnek számító Lazio vendégeként, csak egy 96. percben összehozott, rém buta büntetővel bukta el a bravúrgyőzelmet.

Nagy Ádám először játszott végig olasz bajnokit, teljesítményét csapata egyik legjobbjának tartják a helyi lapok. Tényleg szembetűnő volt az a határozottság, ami a játékost mind védekezésben, mind támadásban jellemezte a meccsen. A statisztika sem hazudik, a legtöbb sikeres passz és a legtöbb szerelés is az övé volt a vendégeknél.

A Repubblica online kiadása három játékost emel ki a Bolognából, köztük Nagyot, aki a lap szerint: "Az idő előrehaladtával kicsit visszaesett, de főleg az első félidőben olyan teljesítményt nyújtott, amelyben példamutatóan ötvözte a taktikai intelligenciát a letisztult technikai megoldásokkal. Lefülelte a labdákat vagy visszalépett értük, hibátlanul passzolt, amikor csak lehetett, előre játszott, mélységi felpasszokkal."

A Bologna Today így írt róla: "A magyar játékos oroszlánként küzdött a középpályán, felvette a harcot Parolóval, és minden párharcát megnyerte Lulic ellen. Nagyon jó." Ez az újság is a három legjobb bolognai között emelte ki.

A Bolognanews szerint Nagy Ádám "nemcsak a piszkos munkát végezte el jól, de a kontratámadások építéséből is kivette a részét. A második félidőben fizikálisan kissé visszaesett, ahogy a Lazio mindent egy lapra feltéve támadott".

A mutatott teljesítmény mellett az is örömteli, hogy válogatott játékosunk láthatóan jól érzi magát a csapatnál. Talán még sosem láthattuk annyira felszabadultnak, mint a pár napja készített bemutatkozó villáminterjújában, amit a Bologna tévései készítettek vele az Egy perc hosszabbítás című műsorukba. Úgy tűnik, a klubnál is egyre jobban kedvelik őt.

Az interjú magyarul:

 – A becenevem? Ádi.

 – Ha nem lennék futballista? Mérnök lennék.

– A kedvenc állatom? Ez nehéz… például a sas.

– Kedvenc mottóm? Forró szív, hideg fej. (Az angol változat fordítása szó szerint: a test tűzben, a fej a hűtőben.)

– Ha szurkoló lennék? A kedvenc játékosom Destro lenne, Mattia Destro.

– Mi hiányzik otthonról, Magyarországról? Természetesen az ételek. A barátaim. A családom.

– Hogy mitől félek a legjobban? Talán a magasságtól.

– A kedvenc játékosom gyerekként Thierry Henry volt, most pedig Busquets és Iniesta.

– A legbolondabb csapattársaim? Azt mondanám… Túl sok van belőlük, tele vagyunk idiótákkal… Ezt ki kell vágnotok!

– A szobatársam itt Bolognában? Balszerencsémre Krejci.

– A leghiúbb csapattársam? Óvatosnak kell lennem, hogy kit mondok, de Marios (Oikonomou).

– Akivel nem találkoznék ellenfélként? Gastaldello és Saphir (Taider).

– Amit a legjobban szeretek Bolognában? A város, mert tényleg nagyon szép, és az emberek, mert nagyon kedvesek.