Mindössze két játékos élte túl a Chapecoense brazil futballcsapat kedd hajnali légi katasztrófáját. Huszonkét futballistával, a teljes stábbal és újságírókkal indultak el otthonról Kolumbiába, hogy a második számú dél-amerikai nemzetközi sorozat (nagyjából az ottani Európa Liga), a Copa Sudamericana döntőjében játsszanak. 

A csapat gépe helyi idő szerint hétfő éjjel zuhant le, nem sokkal azután, hogy vészjelzést adott le Medellín közelében, meghibásodás miatt. Nyolcvanegy utasból hetvenhét halt meg. 

Brazíliában háromnapos gyászt rendeltek el, míg a csapat városában, Chapecóban már reggelre ezrek gyűltek össze a stadionnál. A klub alelnöke a keddi tragédia után azt mondta, hogy ez a csapat volt a kétszázezres dél-brazíliai kisvárosban a legnagyobb örömforrás, mert 2012 óta nagyon ment nekik. A Chapecoense utóbbi évei ugyanis a látványos felemelkedésről szóltak.

Az 1973-ban alapított klub hamar megnyerte az állami bajnokságot, de legalább ilyen gyorsan jött a hanyatlás is: a nyolcvanas évek elejétől az alsóbb osztályokban tengődött. 2009-ben még a Serie D-ben játszottak, majd elindultak felfelé: 2012-ben jött a harmadosztály, vagyis a Serie C, onnan harmadikként mentek a Serie B-be, majd második helyezettként jutottak fel a Serie A-ba, ahol egy fordulóval a bajnokság vége előtt kilencedik helyen álltak. Amióta első osztályúak voltak, még sosem végeztek ilyen magas pozícióban, ráadásul olyan tehetősebb klubokat is megelőztek, mint a Sao Paolo és a Fluminense. 

Az állami bajnokságban, aminek Brazíliában nagy presztízse van, szintén jól ment a Chapecoensének, ebben az évben is nyerték. 

Felemelkedésüket idén kinevezett edzőjük, Caio Junior hasonlította szívesen az angol Leicester Cityéhez. A kis angol klubtól tavaly mindenki azt várta, hogy a kiesés ellen harcol majd, végül aztán óriási meglepetésre megnyerték az angol bajnokságot.

A csapatom sokszor emlékeztet a Leicesterre: egy nem túl felkapott városból származó kiscsapatra, ami megnyert egy nagyon fontos címet. Szeretnék idén nagy dolgokat elérni ennél a klubnál, ezekkel a játékosokkal

- nyilatkozta a Fluminense elleni, idegenbeli 2-1 után idén szeptemberben.

Ez a nagy dobás jöhetett volna most össze, ugyanis a klub történetének legnagyobb párharcát, az első nemzetközi kupadöntőjüket játszották volna szerda este: az Atlético Nacional elleni Copa Sudamericana-döntő első meccsét. A döntőbe jutást még így ünnepelték öt napja, volt is mit, mert menet közben olyan csapatokat intéztek el, mint az argentin Independiente és a San Lorenzo.

A klub helyzetéről sokat elmond, hogy a visszavágót nem tudták volna hazai pályán megrendezni, mert a stadionjuk alkalmatlan nemzetközi meccsek lebonyolítására, úgyhogy 400 km-re otthonuktól, Curitibában fogadták volna a kolumbiaiakat.

A keretük sem volt igazán félelmetes, egyetlen igazán nagy nevük volt, a harmincöt éves Cléber Santana, aki 2007 és 2010 között futballozott a spanyol Atlético Madridban. Közben kölcsönadták a Mallorcának, mielőtt hazatért Brazíliába. A hatszoros U20-as válogatott Matheus Biteco a Hoffenheimtől kölcsönben érkezett hozzájuk. 

Bár a gép teljesen szétroncsolódott, de pár játékost sikerült kimenteni a roncsok közül a baleset utáni órákban. A védő Alan Ruschelt, aki az idén érkezett hozzájuk az Atlético PR-től és a cserekapus Jackson Follmannt, aki szintén egy új igazolás. A harmadik túlélő a 2013 óta alapember kapus, Danilo volt, de ő később belehalt a sérüléseibe. Órákkal múlva az is kiderült, hogy még egy futballista maradt életben: Helio Zampier. 

Néhányan otthon maradtak, köztük a cserekapus Nivaldo, akit hajnali ötkor ébresztettek, az egyik barátja csörgött rá, szerette volna tudni, hogy jól van-e. Lemaradt a járatról az elhunyt vezetőedző fia, Matheus Saroli is, mert elfelejtette magával vinni az útlevelét, így nem utazhatott. Megmenekülése így egészen hihetetlen. Sérülés miatt nem tartott a csapattal az argentin Alejandro Martinuccio sem, aki arról beszélt az argentin La Red rádiónak, hogy annak köszönheti az életét, hogy nem egészséges. 

Nem tudni még, hogy mi lesz a klubbal, és azt sem, hogyan kezdik újra az építkezést, ha egyáltalán újra kezdik, túl korai még erről beszélni. Az egészen biztos, hogy a kisebb-nagyobb visszaesés elkerülhetetlen, mivel majdnem a teljes első keret odaveszett.  Vélhetően a brazil szövetségtől kapnak majd valamilyen segítséget az újrakezdéshez.

Került már futballklub hasonló helyzetbe a futballtörténelem során: a Manchester Unitedet és a Torinót is érte légi katasztrófa. 

Az 1949-es balesetben a torinóiak történetének legnagyobb csapata, a Grande Torino veszett oda a stábbal és újságírókkal együtt. Életét vesztette a klubikon Valentino Mazzola is, akivel öt bajnoki címet szereztek. A tragédia után nehéz időszak következett a klub történetében lassú újraépítéssel, éveken belül kiestek az első osztályból is. Az olasz válogatottat is sújtotta a tragédia, mert a torinóiak tíz játékost adtak a nemzeti csapatnak. 

A Torino a légi katasztrófa után már sosem ért el olyan magasságokba, mint a baleset előtt, a Juventus lett a város első csapata. 

A Manchester United 1958. február 6-án, a müncheni repülőtéren szenvedett légi katasztrófát hazafelé tartva nemzetközi kupameccsükről. Nyolc futballistát vesztettek el, és többen megsérültek, köztük a klub menedzsere, Matt Busby, aki még két hónapig kórházban volt élet-halál között. Közben a második csapat edzője vette át a csapat irányítását, akivel így is elérték az 1958-as FA-kupa döntőjét.

Négy játékost igazoltak a katasztrófa után, további hármat vettek kölcsön, az edzői stábban pedig korábbi játékosok kaptak szerepet. A kapus Les Olive visszavonult, hogy az edzői csapatot segíthesse. A bajnoki címért folytatott harcuk viszont elúszott, mert csak egy bajnoki mérkőzést nyertek meg a szezon hátralévő részében. Busby a következő szezonban tért vissza, és egy újabb sikeres generációt épített fel olyan játékosokkal, mint George Best és Denis Law. Velük nyerte meg tíz év múlva, 1968-ban a BEK-et, a BL elődjét.

A brazil kiscsapat tragédiája után a Cupa Sudamericana-döntőt törölte a dél-amerikai szövetség, és felfüggesztették az összes nemzetközi sorozatot is a kontinensen.  

Világszerte rengeteg futballklub fejezte ki együttérzését a Chapecoensének. Természetesen a Real Madrid is, ami keddi tréningjén meg is emlékezett az áldozatokról.