Ha valaki szeretné megérteni, hogy miként zabálja fel a politika a magyar futballt, hogy az erős emberek érdekei miként kerülnek a labdarúgás szempontjai elé, és a kivételezett klubok miként csinálnak viccet az MLSZ célkitűzéseiből, akkor üdv Mezőkövesden.
Az élvonalba idén feljutó Mezőkövesd-Zsóry a 2016–17-es magyar bajnokság őszi meglepetéscsapata. Tállai András gárdája az NB I. hatodik helyén zárta az őszi szezont, miközben olyan nagy múltú egyesületek küzdenek a kiesés ellen, mint a Debrecen vagy az MTK. Akkor mégis, mi a baj velük? Minden.
Semmi nem indokolja, hogy Mezőkövesd kiemelt futballközpont legyen, semmi nem indokolja, hogy élvonalbeli csapata legyen, semmi nem indokolja, hogy annyi közpénzt kapjon, amennyit kap, és semmi nem indokolja, hogy ezt a pénzt arra költse el, amire elkölti.
Mindez azonban semmit nem számít, mivel a klub elnöke, őrangyala és védőszentje nem más, mint a NAV elnöke, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, országgyűlési képviselő és egyben a város volt polgármestere, Orbán Viktor hűséges beosztottja, Tállai András.
A Mezőkövesd a tao-program elhibázottságának és igazságtalanságának jelképe. Elhibázott, mert végtelenül pazarló és ellenőrizhetetlen, igazságtalan, mert végtelenül aránytalan és részrehajló.
A NAV-elnök csapata a tao-program egyik legnagyobb nyertese, miközben magasról tesz a program célkitűzéseire. A magyar futball utánpótlásának fejlesztése az utolsó utáni szempont Mezőkövesden, hiszen úgy vertek/vernek el nagyjából 2 milliárd forintnyi taós közpénzt különböző fejlesztésekre, hogy a klubnak még mindig nincs rendes akadémiája, az utánpótláscsapatok száma csökkent, saját nevelésű játékos pedig egy sincs a felnőtt csapat keretében.
A pénz legnagyobb részét egyszerűen a futballcsapatot üzemeltető kft. tulajdonolta sport- és rekreációs birodalom építésére fordították, azaz egy sportszállóra, egy sporttáborra és bérbe adható sportpályákra.
Mindeközben például Debrecenben az ország legjobb akadémiáját hozták össze 1,45 milliárd forintból, amiből 1 milliárd volt taós forrás.
A Mezőkövesd olyan szinten csinál bohóctréfát a magyar futball felemelkedésére létrehozott programból, hogy az már nehezen hihető. Az egy dolog, hogy a klub honlapján csak az elmúlt három évad tao-programja található meg a hatból – miért pont a NAV elnöke tartaná be a magyar törvényeket? –, viszont az a három évadnyi program, ami felkerült, bőven kárpótol mindenért.
A taós pénzek igényléséhez benyújtandó ún. sportfejlesztési programok elején a sportszervezeteknek szöveges formában kell bemutatniuk a jelenlegi helyzetet, megindokolni a kért beruházásokat, ismertetni az ütemtervet, a program kapcsolódását az MLSZ stratégiájához, a várt hatásokat és kockázatokat. Tállaiéknál ezzel nem babráltak sokat.
Nem lehet tökéletesebben érzékeltetni, mennyire nevetséges a labdarúgás évi 28-29 milliárdos költségvetésű tao-programjának szakmai háttere és ellenőrzése, mint egymás után olvasgatni ezeket a programokat.
Például nézzék ezt a tettre kész vállalást, amit szóról szóra ugyanúgy megtettek 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban:
„A következő években szeretnénk a klub kiválasztási rendszerét tökéletesíteni és kiteljesíteni. Regionális szinten, a környező települések bevonásával tervezzük megszervezni a tehetség megfigyelést és kiválasztást. Még fiatalabb korosztályok felé nyitunk, és megkezdjük az óvodákkal való együttműködést. A körzet nagy létszámú óvodáival – az iskolákhoz hasonló – rendszeres labdás játékokat szervezünk. Megfigyelői hálózatot kívánunk kiépíteni regionális szinten."
2014-ben beadták a fenti idézetet is tartalmazó sportfejlesztési programjukat, és kaptak rá 216 343 121 forintot. Majd beadták gyakorlatilag szóról szóra ugyanazt a programot, ugyanazokkal a vállalásokkal 2015-ben is. Önök szerint mi történt?
a) elküldték őket a búsba, hogy szórakozzanak mással
b) megítéltek rá 357 199 576 forintot
Természetesen a „b” válasz a nyerő. Sőt, a mezőkövesdiek szövegezése annyira jól sikerült, hogy ahányszor csak elolvasták, mindig egyre több pénzt adtak rá. A rákövetkező évben (2016-ban) már 778 813 281 forintot ért az MLSZ-nél.
Mezőkövesden, miként az a taózásban általánosan szokás, a profi klub és annak utánpótlása külön programra igényel támogatást. Természetesen az utánpótlást vivő sportegyesület is tök ugyanazt a programot adta be mindhárom időszakban.
„Fő célunk az volt, hogy az U13-nál idősebb korosztályokban saját csapatot indítsunk a jelenlegi szezonban, amelyet sikeresen teljesítettünk az aktív toborzásnak köszönhetően."
Ezt a merész vállalást 2014-ben tették. Meg aztán 2015-ben és 2016-ban is. Azért három év és összesen úgy 2 milliárd forintnyi támogatás után talán elvártunk volna némi fejlődést. Főleg, hogy a léc annyira nem volt magasan, lévén a mezőkövesdi utánpótlás a harmadosztályban, illetve a megyei bajnokságban szerepel. Arról már nem is szólva, hogy – a nem kötelező – U16-os korosztályban speciel nem sikerült csapatot indítaniuk.
Az aktív toborzás része viszont igaz a dolognak, ugyanis Mezőkövesden a játékosok kinevelése helyett valóban inkább igazolnak. A két U17-es csapatban idén pályára lépő 39 játékosból mindösszesen 11-en tekinthetők saját nevelésnek, ellenben 20-an a nyáron kerültek az egyesülethez, a maradék meg valamikor az elmúlt két évben. A 19 év alattiaknál hasonló a helyzet, vagy egy kicsit még rosszabb.
A felnőtteknél meg aztán hírből sincs kövesdi nevelés, de ez már senkit sem lep meg. A hosszú évek óta az élvonal delíriumában élő klubnál mindent az NB I.-nek rendelnek alá. Amikor a feljutás a cél, összevásárolják az NB II. legértékesebb keretét. Amikor feljutnak, a bennmaradáshoz gyorsan igazolnak 16 játékost, köztük 10 külföldit.
Miközben taós bevételek tekintetében dobogós a csapat, az utánpótlás-nevelés terén felmutatható eredménye gyakorlatilag nulla. A sportfejlesztési programban külön rovatba kell beírni a klub által kinevelt és onnan magasabb szintű csapat utánpótlásához, illetve bármelyik első vagy másodosztályú felnőtt csapathoz igazoló játékosokat (ez a csapat lehet a saját felnőtt csapat is). Mezőkövesden az elmúlt három szezonban egyetlen játékost tudtak ebbe a rubrikába beírni. Viszonyításképpen mondjuk Gyirmóton tizenegyet.
Amikor idén nyáron, öt év ígérgetés után elindult a Mezőkövesd miniakadémiája, a következő kérdés-felelek zajlott le az egyesület szakmai igazgatója és az újságíró közt:
– Hány fiatalt igazoltunk?
– Sokat kellett, mert szerettünk volna legalább 20 fővel dolgozni.
Ezt azért tessék emésztgetni egy kicsit. Húsz főt úgy kellett összekaparni az akadémiához, miközben most kértek – és kaptak – még pénzt 2 nagypályára meg egy kicsire, mert állításuk szerint nem férnek el azon a 6 nagypályán és 1 kicsin, amit eddig összeügyeskedtek maguknak.
Az pedig már szóra sem érdemes, hogy a közpénzből épült pályákból hármat még bérbe is adnak a saját utánpótlásuknak 10 000 Ft/óra áron (havi 50 óra, 10 hónapon át), amit a sportegyesület természetesen taóból fizet. Bár ahhoz képest egész decens, hogy ezen pályák egyikét 2014-ben még 12 000 forintért bérelték önmaguktól, illetve valamennyit 12 hónapra, nehogy januárban és februárban ne legyen hol hógolyózni a gyerekeknek.
Persze hiba lenne eltagadni a mezőkövesdi fejlődést, legfeljebb az irányával lehetne vitatkozni.
„Klubunk utánpótlásrendszerében az általános iskola alsó osztályos korosztályától kezdve, vagyis 7 évesektől a felnőttekig tartó korcsoportban összesen 13 UP-csapatot működtet a klub, melyet szeretnénk tovább növelni."
Így szólt a büszke vállalás a Mezőkövesdi SE 2014-es tao-programjában az UP – azaz utánpótlás – csapatok szaporításáról. Amiből aztán a 2016-os programban ez lett:
„Klubunk utánpótlásrendszerében az óvodai felső tagozatától kezdve, vagyis 6 évesektől a felnőttekig tartó korcsoportban összesen 11 UP csapatot működtet, melyet szeretnénk tovább növelni." Csak így tovább.
Rokonszenves taózási gyakorlata mellett a klub a profi csapat működtetésével sem hazudtolja meg önmagát. A legteljesebb mértékben tesz az MLSZ hazai, illetve fiatal játékosok szerepeltetését bátorító előirányzataira. Ezek az idegenlégiósok számának maximálásához, valamint a 20 év alatti játékosok szerepeltetéséhez kötik a csapatok központi bevételekből való részesülésének mértékét.
Mezőkövesden az első szabályt kijátsszák, a másodikat pedig leszarják. Elnézést a szóhasználatért, de mégis mit lehet arra mondani, hogy konkrétan nincs is a csapat keretében 20 év alatti játékos?
Ami pedig a légiósokat illeti, papíron pont annyi van, amennyi lehetne, azaz hét. Viszont mellettük még vannak öten(!), akiknek sikerült elintézni a magyar papírjait. Marek Strestik (édesanyja magyar) és Fótyik Dominik esetében még erkölcsileg belefér a magyar származás, de Branko Pauljevics (szerb), Mihai Nicorec (román) és Mihailo Milutinovics (szerb) esetében tisztán rendszerhibáról van szó, arról, hogy Romániában vagy Szerbiában bárki könnyedén szerezhet egy magyar felmenőt igazoló papírt, amit aztán a büdös életben nem lehet leellenőrizni.
Az MLSZ másik megkötése, hogy a külföldiek közül bajnoki meccsen csak hárman lehetnek egyszerre pályán (a nemzetközi kupában induló csapatok ellen öten). A Mezőkövesd általában hat külföldivel áll fel, akiknek fele rendelkezik magyar papírokkal.
Bár a honosítások ellenére sem mindig sikerül betartani limitet, azért évente pár százmilliót le tudnak akasztani az MLSZ-től, miközben a szabályzattal tökéletesen ellentétes szellemben cselekszenek.
De legalább őszinték, ugyanis már az év elején megmondták, hogy számukra az MLSZ céljai másodlagosak, nekik a bennmaradás a legfontosabb, és különben sincsenek rászorulva erre az alamizsnára. Na ja, ahol ilyen elnök van, ott egy-egy szponzort leakasztani igazán nem nagy művészet. Persze nem piaci alapon, viszont az önkormányzat vagy az általa tulajdonolt Zsóry fürdő például boldogan tol be százmilliókat a klubba.
Úgyhogy miközben az NB I. jelentős része a központi pénzektől függve akár a versenyképesség rovására is igyekszik betartani a szabályokat, a Mezőkövesd – a Fradihoz vagy a Videotonhoz hasonlóan – gavallérosan lemond az így szerezhető százmilliókról.
A jelenlegi helyzet, hogy egyes csapatok kivételezett politikai hátszéllel azt csinálnak, amit akarnak, már önmagában is katasztrófa, mert teljesen egyenlőtlen feltételeket teremtve kinyírja versenyt. De egy Fradi vagy egy Videoton esetében legalább annyi érvet fel lehet hozni, hogy náluk úgymond minőségi képzés folyik, meg persze az egész magyar futball érdeke, hogy legyen néhány európai szinten versenyképes csapat. Ez persze egyszerre hazugság és tévedés.
A Mezőkövesd mellett viszont tényleg semmi nem szól, leszámítva Tállai Andrást. De ez Magyarországon bőven elég.
Egy ilyen klubot természetesen a helyi önkormányzat és az országos kormányzat is ott támogat, ahol tud. A stadion építésére nagyjából nettó 1 milliárd forintot adott az állam, amiből az a 400 millió volt a legszebb, amit 2014 nyarán a rendkívüli tartalék terhére utaltak el nekik, hogy legyen miből gyorsan kipofozni a stadiont, örömére, hogy feljutottak. Mire megszáradt a festék, ki is estek újra, de a fejlesztéseknek hála az újbóli feljutáskor már csak be kellett fejezni a 4300 férőhelyes ékszerdobozt.
Nagy szükség volt rá, idén ősszel a Ferencváros elleni mérkőzésre látogatott ki a legtöbb néző: 3562 fő. Amúgy már a félháznak is örülnek, miközben idén ugyebár szárnyal a csapat.
Az önkormányzat szintén bőkezűen patronálja a klubot. Idén 120 millió forinttal tervezték támogatni őket, de aztán rájöttek, hogy ez kevés, és megdobták még ki tudja mennyivel. Az elmúlt öt évben bőven félmilliárd forint felett költöttek a klubra, a pontos összeget nehéz kitalálni, mert a sportfejlesztési programok vonatkozó részében hol ennyi, hol annyi szerepel. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a saját fantasztikus gazdasági eredményeiből ilyen krőzus a település, hát nem igazán. Mezőkövesd önkormányzatának 2013-ban 5 milliárdos adóssága volt, amiből akkor 3 milliárd forintot vállalt át az állam, azaz a magyar adófizetők.
Ha Budapestet és Pest megyét külön számítjuk, akkor ma Magyarországon 13 olyan megye van, ahol nincs egyetlen NB I.-es csapat sem. Bács-Kiskun megyében még NB II.-es sincs. Meg NB III.-as sem.
Budapestet leszámítva Borsod az egyetlen, ahol két élvonalbeli csapat van, a szomszédos Heves, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben ellenben nulla. Adná magát a kérdés, miért nem inkább ott fejlesztenek? Mondjuk Egerben, ahol annyira kevés a pálya, hogy a szomszédos csapatoknak Mezőkövesdre kell járniuk, ha bérelni szeretnének.
„Tartalékpályánk Mezőkövesden található, mert Eger pályája folyamatosan leterhelt" – olvasható például a Felsőtárkány sportfejlesztési programjában. De ezek az aránytalanságok épp úgy nem számítanak, ahogy bármi más sem.
A Mezőkövesd esetében nem érdekes, hogy huszadrangú kérdésként kezelik az utánpótlást, hogy beruházásaik gyakorlatilag függetlenek a tao stratégiai céljaitól, hogy a klubot a legkevésbé sem izgatják az MLSZ szándékai, tervei, és úgy egészében: a magyar futball jövője.
A mezőkövesdi birodalom egyre csak nő és gyarapszik. Még két-három pálya, még 42 szállodai szoba, még ez, még az. Az adófizetők pénzéből és a magyar futball erkölcsi hiteléből, ha beszélhetünk még egyáltalán ilyesmiről. Az egész közepén pedig ott mosolyog, ragyog, büszke fényes arccal a nagy ember. Lám, hát nem elintézte ezt is?