Lehetetlennek tűnt az Atletico küldetése, a Real 3-0-ra nyerte az első meccset. Amiből erőt meríthettek, a pszichológia volt: bármennyire is mondogatták a realosok, hogy ez még nem dőlt el, egy Real Madrid szintű klubnál tudják, eldőlt, és úgy is fognak pályára lépni. Az Atletico ezt használhatta ki, hogy a Madrid egy kicsit megnyugszik, és ha meglepik őket, lehet valami.

Pont ezt csinálták Simeone játékosai, úgy nekiestek a Realnak, mint rég óta senki. Nyomtak, rohantak, elszántak, agresszívek voltak, és a 12. percben meg is lett az eredménye. Saúl fejelt a kapuba egy szöglet után. Navas még hozzáért, de az nem volt elég, 1-0.

Az Atleti támadásban maradt, tudták azt is, egy nem elég, hogy elbizonytalanítsák a Realt. Négy perc múlva Fernando Torres gyalogolt be a tizenhatosra, Varane bután és feleslegesen odapiszkált, pont a bokáját találta el. Cakir bíró befújta a büntetőt.

Griezmann megint odaállt, bár nála senki nem hagyott ki több büntetőt az elmúlt egy évben - többek között a legutóbbi BL-döntő Real-Atleticóján is. Megint pocsékul rúgta, Navas ütötte be a labdát, de bement, így 16 perc után 2-0-ra vezetett az Atletico.

Most már náluk volt a pszichikai fölény, de tisztában voltak vele, ebben az iramban a félidőig se bírnák, így azonnal visszaálltak. A Realnak kellett most egy gól a nyugalomhoz, ám nem igazán jutottak helyzetig sem.

Egyetlen gyengécske közeli Isco-lövést láthattunk, amit Oblak kapus simán felszedett. Az Atletico tudatos volt és szervezett, csakhogy két perccel az újabb lélektani határt jelentő szünet előtt megint elszúrták.

Benzema az alapvonalon tartotta meg a labdát, vagy hat méterre a tizenhatostól. Kiment rá Szavics, akinek a feladata volt, Godin, aki önkényesen kirontott és Gimenez, aki visszaért segíteni. Ahelyett, hogy odanyúltak volna egy faultért, vagy csak egyszerűen beállt volna valamelyikük a vonalra, végignézték, hogy Benzema megcsinálja közöttük a cselt, végiggurítja a vonalon a labdát, és mindhármukat megkerülve begyalogol a tizenhatosra.

Innen tökéletesen gurított vissza Kroosnak, aki jól lőtt, Oblak óriásit védett, a kipattanót Isco viszont nagyon közelről bekotorta. 2-1, GAME OVER, az Atleti ugyanott tartott, mint a kezdésnél, három gólt kellett volna rúgnia a továbbjutáshoz. Csak 45 perc alatt.

A 65. percben még egyszer megdolgoztatták Navast, de a kapus két nagy védés után szögletre mentett, és a továbbiakban nem is volt komoly helyzetük Griezmannéknak.

A Real Madrid ügyesen, okosan és rutinosan lehozta a második félidőt, Benzema egyszer ismét kicselezett mindenkit, ekkor az utolsó pillanatban labdát ért egy hazai védő lába, Thomasé, így maradt a 2-1.

Egészen a végéig, a Real Madrid 4-2-vel jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol június 3-án a Juventusszal játszik. Úgy, mint 1998-ban, akkor a Real 1-0-ra nyert. Ha újra nyer, nem csak a 12. BL/BEK-címével ír történelmet, de az lesz az első BL-címvédés is.