A magyar válogatottal hamarosan egy nagy tornán szerepelhet, amiről már réges-régen letett. A 37 éves Gera Zoltánnak még egy vágya van: a Bajnokok Ligája főtáblájára jutni a Ferencvárossal. Hogy mi történt eddig? A kábítószertől, a kaszinótól hogyan jutott idáig? Arról is beszélgettünk.
Gera Zoltán már elmúlt 37 éves, a futballválogatott alapembere, és klubja, a Ferencváros is elképzelhetetlen nélküle. Kivételes szezonját az Újpest elleni kupadöntőn győztes fejes góljával koronázta meg. A magyar futballt éveken át rajta keresztül ítélték meg, ő volt a védjegy, akivel a válogatottat azonosítani lehetett.
1979. április 22-én született Pécsen.
Klubjai:
A magyar válogatottban 2002-ben Cipruson mutatkozott be egy Svájc elleni barátságos meccsen
Eddig 87-szer szerepelt, ezeken a meccseken 24 gólt ért el.
A 2010 nyarán kinevezett kapitány, Egervári Sándor első lépése volt, hogy visszahozza a nemzeti csapatba, mert Erwin Koemannal nézeteltérésbe keveredett, és lemondta a szereplést.
Nem is volt nehéz, hiszen klubjával, a Fulhammel, 2010. májusában európai kupadöntőt játszott, és az ő góljával jutott be a fináléba a Hamburg majd a Juventus ellen. A döntőben hosszabbításban maradt alul az angol klub a spanyol Atletico Madriddal szemben, amelyiknek a csatársorában akkor az uruguayi Forlán és az argentin Agüero szerepelt.
Amikor találkoztunk, elsőként az elődöntőről, élete egyik legemlékezetesebb meccséről kérdeztem. Személyesen voltam ugyanis tanúja a góljának, az eufóriájának, és a szurkolók önfeledt boldogságának.
Ha megtudták, hogy magyar vagyok, azonnal sörrel kínáltak. Irigykedtek rám, hogy én beszélhettem vele a meccs után, míg nekik közös képük sem volt.
„Az elődöntő egy nagyon szép emlék. Örülök, hogy ilyen fogadtatásban volt részed miattam. Örülök, hogy a futball erejét, és az angol drukkerek szeretetét átélhetted miattam. Szögletet rúgtunk, talán negyedóra volt még hátra, a lecsorgó labda elém került, jobbal magam elé tettem, és fordulásból ballal berúgtam a kapuba az ötösről. A helyzetfelismerés, a gondolat még talán nehezebb is volt, mint maga a végrehajtás” - elevenítette fel a rá jellemző szerénységgel ezt a meccset. A döntő már nincs olyan magas polcon az életében, mert mégiscsak veszítettek.
Nagyon sok góljára emlékszik egyébként a pályafutásából, de ez a fontossága miatt természetesen külön kellemes emlék.
Mivel a Fradi-pályán beszélgetünk, nem volt nehéz ugrani az időben, és máris megérkeztünk a finnek elleni válogatott meccshez. Az ő három pontot érő fejese hozta meg a selejtezősorozat első hazai sikerét a Groupama Arénában. Már a régebbi játékostárs, Dárdai Pál ült a kispadon.
„Sokat jelentett Pali személyisége, persze. Mégis inkább a bizalom oldaláról közelítenék. Ez a gól már az utolsó tíz percben esett, és bebizonyítottam, hogy képes vagyok még végigbírni egy meccset. Lelkileg nekem ez nagyon sokat jelentett.
Pintér Attila úgy gondolta, hogy csak az utolsó 20-30 percben, a padról beállva tudok segíteni a csapatnak.
Ezen a meccsen jól bírtam a tempót. Abban én sohasem kételkedtem, hogy végig bírok még 90 percet válogatott szinten is, de most másoknak is hirtelen feltűnhetett. Hogy ez nemcsak az én vágyam. Lehetett rám számítani, ami megnyugtató. És az is használt, hogy Bukarestben egy sorral hátrább kerültem a középpályán. Remélem nem hátráltatom a társakat akkor sem, ha kezdő leszek az Eb-n.”
Amikor azt említem neki, hogy ő az az univerzális játékos, akit jobb hátvédben is el lehetne képzelni, pontosabban a pálya bármelyik pontján, csak mosolyog. Alaptétel ugyanis a felfogásában, akármelyik poszton is játszik valaki, minden meccsen ki kell tennie a lelkét a pályára. Enélkül nem is éri meg futballozni.
Úgy gondolja emellett, külföldön jó edzői voltak, sok mindenre megtanították, ő pedig nem felejtette el.
Ha csak egy edzőt emelünk ki, a 2010-ben sikeres Fulhamet az a Roy Hodgson vezette az EL döntőjébe, aki most az angol válogatott kapitánya. Napi szinten nincsenek kapcsolatban, de azért figyelte a szakember pályafutását. Hodgson egyébként 1996-ban Svájccal jutott az Európa-bajnokságra, és előtte a vb-t is megjárta velük.
Örül neki, ha azt hallja vissza, milyen fontos a csapat életében a szerepe, de szerinte inkább a társakat kell megkérdezni, miért lehet ez így.
Legutóbb a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) honlapján beszélt arról, ha 16 évesen nem találja meg Istent, akkor most valószínűleg bűnöző lenne. 16 éves koráig kipróbálta a drogok különféle fajtáit, dohányzott, ivott. A bandájával együtt lopott és betörésen is érték.
Édesapja egy játékteremből vitte el istentiszteletre, tetszett neki, amit látott, de nem tért meg azonnal, visszament a káros életet élő bandához, ám pár hét múlva beadta a derekát.
"Nem tudtam, mit jelent megtérni, ezért apámtól megkérdeztem, mi az. Ő elmondta, hogy bánjam meg a bűneimet, és fogadjam el Jézus Krisztust megváltómnak. Ekkor tudatosult bennem, hogy az élet, amit eddig élt nem vezet sehova."
A Hit Gyülekezetében ismerte meg feleségét, Tímeát is.
„Lehet, hogy nyugalmat adok nekik, biztatom is őket, ha éppen szükségét látom. Összeszedtem egy kevés tapasztalatot, szívesen átadom. Attól is jó egy csapat, ha az idősebbekre odafigyelnek.
Ettől még csak egy ember vagyok az öltözőben, jólesik, persze, ha tiszteletet kapok, ha elismerik a múltat. De a jelen még fontosabb, mert mindenki nyerni akar, és a koromból nem élhetek meg. Így van ez a Fradiban is.”
Át is ugrottunk ezzel a klubjához. 2014-ben tért haza a West Bromwich Albiontól, ahol szintén imádták.
Ez az év pontosan olyan sikeres lehet itthon a Fradival, mint a 2004-es, amikor elment. Bajnokságot nyertek és mellé a kupát is.
12 év telt el azóta, a csapatból csak ő maradt, nyilván mindenki azt kutatja, mi a titok, hogy ennyi év után is kiemelkedő teljesítményre képes.
„Furcsa lesz, amit mondok, de szerintem a sérülések. A kényszerpihenő a javamat szolgálta. Mert akkor meg is erősödtem. Kétszer szakadt el a keresztszalagom Angliában, ami az egyik legkomolyabb sérülés, nehéz visszajönni belőle, nehéz ugyanolyan gyorsnak maradni. Angliában eltörött a bokám is.
A rehabilitáció alatt viszont jól megerősítették, ahogy más testrészeimet is.
Fizikálisan jó állapotban vagyok, de ez azért alkati kérdés is. Mentálisan pedig nagyon sokat tanultam külföldön. Most nincs panaszom, nagyon odafigyelnek rám a klubnál, mekkora edzésadag és mekkora pihenés kell nekem. Jó kezekben vagyok a Ferencvárosnál, és azt hiszem, a válogatottnál is.”
A futball neki lényegesen több mint munka, és több mint szenvedély is. De nem szeret nagy szavakat használni, azt mondani, hogy a futball az élete, mert ott a családja.
„Motivált vagyok, keresem a lehetőségeket. Ha érzem a fű illatát, megváltozik a hangulatom is.”
Amikor az Eb-esélyekről beszéltünk, azt hoztam fel, hogy mivel van már olyan szurkolói generáció, amelyik nem élt 1986-ban, amikor legutóbb nagy tornán kint volt a válogatott, ők biztosan nem hasonlítgatják őket a nagy elődökhöz. Ők lelkesedést, kitartást, hajtást szeretnének látni.
„Minden nap azon fogunk dolgozni, hogy minden meccsen rúgjunk egy gólt. Ami nem könnyű. De az sem, hogy nekünk rúgjanak. És ezt jó átélni. Nemcsak nekem, mindenkinek.”
Sokáig úgy gondolta, hogy a válogatott nem fog kijutni nagy tornára, ezért most annál nagyobb az öröme, hogy ez megadódott. Elbízni nem szeretné magát, mert még a 23-as keretet nem jelölte ki a kapitány.
Az önfeledt ünneplés nem az ő műfaja - diszkóban nem volt 16 éves kora óta -, a novemberi sikert, a kijutást a norvégok ellen másként dolgozta fel, a családja körében.
Egyetértett azzal, hogy a magyar futballt egyre inkább körülveszi az őszinteség, és a pozitív hangulat. Arra azonban is csak keresi és nem tudja a választ, miért nem volt nagy sztárja a magyar futballnak, míg a környező országokban vannak BL-győztes játékosok.
"Ők is ugyanazt eszik, amit mi, nagyjából hasonló körülmények közt nevelkedtek. Nekik sikerült. Mert pozitívabb volt a környezet.
Örökös biztatás, abban a közegben könnyű szárnyalni, könnyű fejlődni. Nem kevés olyan csapattársam volt, akinél többet tudott egy magyar játékos a labdával, de nem volt megfelelő a gondolkodása."
Ha majd abbahagyja, szeretne gyerekekkel foglalkozni, és akkor közelebbről is átadhatja, figyelheti, mi a nem jó a nevelésben.
Pillanatnyilag azonban még a következő évre fókuszál. Mert nagyon sok mindent elért már, de a Bajnokok Ligájában még nem játszott. A nyáron induló sorozatban itt van az esély, a Fradival. Számítanak rá, egy újabb évet fog kapni. Már csak évekre tervezne előre, mint Totti az AS Romában.