Ha jól számoljuk, egy futballmeccs alatt legalább kétszer láthatunk majd esőt, ha a júniusi Európa-bajnokság alatt is hozza ezt a formáját az időjárás. Ha a vadiúj, impozáns bordeaux-i stadionban az osztrákok, teszem azt például majd épp 3-0-s hátrányban lesznek a magyarok ellen, legalább foghatják az esőre. Vagy fordítva. A hirtelen napsütésre.

A repülőn ülő, időjárás-szakértő hölgy persze nem ezért mondta, különösebben nem is érdekelte a foci és a milliók által várva várt Európa-bajnokság. Azt azért megtanította, hogy a franciák ezt véletlenül sem championnat d'Europe-nak nevezik, az angol European championship kifejezéstől meg frászt kapnak. Elég tehát azt mondani: Euro, ejtsd: öró, akárcsak a fizetőeszköz. És mindenki tudja, miről van szó. Igaz tehát a tétel: foci = pénz.

Bordeaux, ahogy a többi francia város is, már nagyban készül a júniusi eseményre. Erre a legjobb példa, hogy a stadion, a hófehér Matmut Atlantique melletti szállásunk szobájának ajtaján már jó előre kiírták, hogy az Eb idején a 110 eurós szoba ára hirtelen 250-re ugrik. A szurkolók csak reménykedhetnek, hogy ez a laza 230 százalékos infláció ne érintse az éttermeket és kocsmákat az Eb idején.

Az utazáson viszont legalább lehet majd spórolni: míg általában másfél euróba kerül egy BKV-jegy (a Bordói Közlekedési Vállalatot amúgy TBC-nek hívják, de nem rémisztgetnénk senkit azzal, hogy TBC-jegy), a futballmeccsek idején viszont a teljes napijegy mindössze 2 euró lesz.

Érdemes is kiváltani, mert a bliccelőknek magas a büntetés, kereken 51,5 euró. A legjobb közlekedési eszköz a városban amúgy is a villamos. Metró Bordeaux-ban nincs is, a 250 ezres városnak talán luxus is lenne. Az egyik villamos végállomása ráadásul éppen a stadion tövében van, és ez elvisz a belváros közepébe, a szurkolói zónához, a látnivalókhoz, a nyüzsgéshez. Csak annyit kell megjegyezni, hogy Tram C, ez a villamosjárat a tuti.

A B villamos a Kőbányai útra visz

Már csak azért is érdemes megtanulni a C betűt, mert a B villamos Bordeaux teljesen más arcát mutatja meg. A kalandor településszociológusok persze elbotorkálhatnak ehhez a járathoz is, de egyrészt sokkal nagyobb sétát kell tenni a stadiontól, másrészt majdnem olyan vidéken vezet keresztül, mint a józsefvárosi Kőbányai út – leszámítva a magukat kínainak kiadó vietnamiakat.

A B villamost azért egy dolog miatt mégse satírozzuk ki a térképünkről. Ez pedig a belvároshoz közeli korzó éttermekkel, sörözőkkel, kiállítótermekkel. Olyasmi, mint Budapesten a Közraktáraknál a Bálna melletti korzó, csak sokkal végiggondoltabb és drágább. A francia neve Les Hangars, hangárok voltak ezek egykor, most viszont tömött éttermek sorakoznak egymás mellett, ahol 16 euróért lehet ebédmenüzni, vagy 14 euróért tatár bifszteket összekutyulni, ahogy mi is tettük.

A felhúzható hídtól a King Kongig

A rakpart melletti sétány a Chaban-Delmas hídtól kezdődik. Oké, nyilván nem ugrik be a név, Jacques Chaban-Delmas (zsák sában delmász) francia miniszterelnök volt Pompidou elnök idején, de ami jelen esetben fontosabb, hogy 48 évig volt Bordeaux polgármestere. Emlékét nem egyszerűen egy szobor vagy utca őrzi, nem kicsiben játsszák itt a dolgot, hanem egy híd, amelynek az a különlegessége, hogy ha arra jár egy hajó a Garonne-on, akkor egyszerűen eltüntetik, vagyis felhúzzák. Magát a felhúzást nem tudtuk megnézni, és kinyomozni sem tudtuk, milyen gyakran eresztik itt át a hajókat, pedig nem mindennapi látvány lehet, ahogy a pilléreknél a csörlőkön felhúzzák a hidat.

A volt polgármester nevét emellett egy stadion is őrzi Bordeaux-ban (Stade Chaban-Delmas), az Euro mérkőzéseit azonban nem itt fogják játszani, hanem az új arénában, amelyet viszont a kapitalizmus jegyében a szponzor Matmut biztosítóról neveztek el. Erre a stadionra még visszatérünk.

Tehát a Chaban-Delmas hídtól érdemes végigmenni a korzón a belvárosba. Több mint félórás a séta, eső nélkül nekünk sem sikerült megúszni. Innen lehet a legjobb szelfiket készíteni a városról, az ingyenes városi wifi is egész jól működik ezen a szakaszon, és ez a sétány vezet Bordeaux szívéhez, sőt, szívcsakrájához, a Quinconces-hoz. Kiejtése: kenkonsz – de egy idő után magyarosan csak King Kongnak ejtettük.

Ne legyintsen senki! Még sokat fogunk hallani a King Kongról, de nem elsősorban a tér közepén lévő szobor, a Girondiak emlékműve miatt. Ezen a hatalmas, 126 ezer négyzetméteres téren alakítják ki a fanzone-t, a szurkolói övezetet, ahol majd hatalmas kivetítő előtt hurrázhatnak vagy káromkodhatnak különböző nyelveken a bordeaux-i boroktól és söröktől megrészegült futballfanatikusok. Amikor ott jártunk, már zajlott a tér rendezése, de lehet, hogy csak az onnan induló bordeaux-i maraton miatt forgatták fel a teret.

A magyar és francia alkoholfogyasztási kultúra különbségei

A Quinconces-on mindenki áthalad, aki Bordeaux-ban mozog. Két nap alatt tucatnyi alkalommal kereszteztük mi is, hiszen innen érdemes kiindulni, ha vásárolni akarunk vagy be akarunk ülni valahová. Innen csak egy köpés a Rue Saint-Catherine, amely szinte egy az egyben olyan, mint a Váci utca, a ruhaboltoktól a francia kávézókon át McDonald'sig minden van itt, az árfekvése is hasonló, bár azt nem tapasztaltuk, hogy a legócskább trükkökkel akarják lehúzni a turistákat.

És itt rá is térhetünk a francia vendéglátás furcsaságaira. Először is: a franciák nagyon kényesek a vendéglátóhelyeik elnevezésére, és a magyar szokásokkal ellentétben itt jól elkülöníthetőek a különböző típusok.

Közös ezekben a vendéglátó egységekben, hogy alig találunk helyet, ahol a wifi rögtön jól működik. Arra készüljön fel mindenki, hogy bár elviekben mindenhol lehet ingyen netezni, de bonyolultak a jelszavak, lassú a net, és negyedóra után szépen fel kell adni.

Amit fontos észben tartani, hogy hol mikor van a „happy hour”. Az a pár óra délután, kora este, amikor a méregdrága söröket (6-7 euró egy korsó) és borokat (3,5-5 euró egy másfél decis pohár) fele áron adják. A francia és magyar alkoholfogyasztási kultúra látványos összeütközése, hogy míg a magyar italmérők automatikusan a nagyobb poharakban hozzák az italt, a franciák a kisebbel kezdik. Vagyis külön kell szólni, mutatni, ha nem 3 decis sört kérünk! Bár valahol tök mindegy, mondhatunk bármit, úgyis a kisebb pohárban hozzák.

Azon se lepődjünk meg, ha a pincér rögtön a számlával együtt hozza ki a rendelést. Nem arról van szó, hogy a francia pincérekben mind egy szálig egy adótörvényeket tisztelő Tállai András veszett volna el, hanem errefelé így tudják legjobban nyilvántartani a rendeléseket. Valahol rögtön fizetni is kell, valahol elég a legvégén rendezni a számlát az újabb és újabb körök után.

A Bordeaux-ba érkező magyar szurkoló legalább kétszer fel fogja keresni az új stadiont. Először, amikor megnézi, hová kell menni, másodszor pedig már a meccsre megy, és magabiztosan igazítja útba a nála rutintalanabb, más nemzetiségű szurkolókat. Az Európa-bajnokságon a osztrákokkal méri össze erejét a magyar válogatott június 14-én. Van egy tippünk, hogy a helyieket, az ide érkezőket és egész Európát ennél egy árnyalattal jobban fogja érdekelni a Horvátország–Spanyolország meccs, de itt játsszák a Wales–Szlovákia, illetve a Belgium–Írország mérkőzéseket is, sőt egy negyeddöntőt is elhoznak a vadiúj bordeaux-i stadionba.

Ezt a hófehér épületet a közhelyszótár lapozgatásán nevelkedett sportriporterek zöme feltehetően Bordeaux ékszerdobozának fogja nevezni. A kifejezés annyiban találó is, hogy felülről nézve valóban doboz alakú a stadion, az alaprajza ugyanis egy szabályos négyzet. Első olvasatra nehéz megérteni, miért írták ki rá, hogy mamut, amikor egyáltalán nem hasonlít a kipusztult őslényre. De másodszorra leesik, hogy a Matmut szót lehet félreolvasni, ami ugye a stadionépítést támogató biztosító neve.

Amikor először érünk a stadionhoz, egy hóborította sűrű erdőt idézhet fel bennünk a látvány. A stadiontúrán az idegenvezetőnk el is árulta, hogy ez szándékos, a tervező az oszlopokat nemcsak statikai szempontok miatt tette ennyire közel egymáshoz, hanem a látvány kedvéért is. A fehér pedig a stadion alapszíne lett, szeretik is a stadion üzemeltetői, a takarítók viszont kevésbé, mert a kosz mindennél jobban meglátszik rajta.

De hogy ne csak az esztétáknak kedvezzünk, a reál beállítottságú olvasók kedvéért következzen néhány szám a stadionról:

• 2013-ban kezdték építeni, és 2015 áprilisában fejezték be.
• Az építkezés költsége 168 millió euró volt.
• A stadion 42 115 néző befogadására alkalmas. (Érzékeltetésképp, a Fradi új stadionja 22 ezres.)
• Távolabb a stadiontól egy 8000 ezres, közvetlen mellette 6000 férőhelyes parkolót alakítottak ki, egy 1250 férőhelyes kerékpáros parkolóval kiegészítve.
• A lelátók mellett 60 VIP-boxot és 7 teraszt találhatunk.

23 büfében lehet majd vásárolni meccs előtt, közben és után – figyelem! – sört is. A stadionban azt mondták, hogy bár a francia bajnoki meccseken alapvetően tilos az alkohol, az Euro teljesen más lesz, és meglépik a sörliberalizációt a stadionon belül is. Az árak ugyanazok lesznek, mint a belvárosban.

A büfékhez várhatóan gyakran ki is járnak majd a szurkolók, mert – hogy egy fontos negatívumot is említsünk – az ülések a lelátókon elég kényelmetlenek. Pontosabban olyan szűk a hely a sorok között, mint a régi szovjet 76-os trolin, a kisebb növésű ember térde is neki-nekikoccan az előtte levő ülésnek. De Dzsudzsák vagy Gera góljai nyilván feledtetik majd a térdfájdalmakat.

A Girondins de Bordeuax-t 1881-ben alapították, és 1937-ben vált profi klubbá. Nevét a girondistáktól kölcsönözte, ők voltak a francia forradalom alatt a mérsékelt köztársaságpártiak, akiket a jakobinusok végül kivégeztek. Kezdetben a vízi sportok mellett a lovaglás jelentette a legfőbb szabadidős tevékenységet. 1910-ben lett a futball is része a klubnak. Az 1938-as vb-re épített régi stadion, a mai Stade Chaban-Delmas volt sokáig a klub otthona.

Hatszor (1950, 1984, 1985, 1987, 1999, 2009) nyert francia bajnokságot, négyszer francia kupát. A legnagyobb sikerét az 1995–1996-os idényben érte el, amikor UEFA-kupa-döntőt játszott, de ott 2-0-ra, majd 3-1-re kikapott a Bayern Münchentől.

Büszkék a bordeuax-iak arra csapatra, amelyben együtt játszott a balhátvéd, későbbi világbajnok Bixente Lizarazu, valamint a Real Madrid későbbi sztárja, jelenlegi edzője, Zinedine Zidane és a szintén világbajnok Cristophe Dugarry is.

Ha már a korábbi sztárok kerültek szóba, meg kell említeni a klub történetében legtöbb meccset játszó és legtöbb gólt szerző Alain Giresse-t, a kapus Ulrich Ramét, a később a klub edzőjének is kinevezett Jean Tiganát, valamint Bernard Lacombe-ot, a portugál Pauletát. A csapat a 2015–2016-os bajnokságban nem szerepelt túl fényesen, a 11. helyen zárt.

Kocsmák

Éttermek

Látnivalók