Lyonról a hasonló írásmód miatt persze előbb eszünkbe jut az oroszlán (franciául ugyanúgy ejtik a város és az állat nevét, írásban csak egy ipszilon a különbség), és a lyoniak lépten-nyomon rá is játszanak az oroszlános hasonlóságra. Az oroszlán bekerült a város címerébe, ez lett a helyi fociklub, az Európa-szerte híres Olympique Lyonnais jelképe is. Így aztán nem csoda, hogy rengeteg az oroszlános szobor, rajz az utcákon, és a szuvenírboltokban is nagyjából bármit eladnak oroszlánnal.

Ezzel együtt, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a város neve nem az oroszlán szóból származik. A rómaiak még időszámításunk előtt megalapították ezen a helyen, a Rhône és Saône folyók találkozásánál Lugdunum települést – ebből lett bonyolult hangtani változások után, hosszú évezredek alatt Lyon.

A Lugdunum név eredetét pedig igazából homály fedi, utalhat egy kelta istenre, varjúra vagy a fény szóra is, ezt még nem sikerült tisztázni. Az viszont biztos: a hatalmas városban – félmillió lakosa van, az agglomerációval együtt 2,2 millió – megtalálhatunk mindent: fényt, istent, varjút, oroszlánt. És szóviccet is. A lyoniak előszeretettel játszanak a város nevével, több ponton megtalálhatjuk hatalmas betűkkel a kiírást: ONLY LYON, ami egyrészt a város nevében lévő betűket keveri, másrészt angolul azt jelenti: csak Lyon.

Akárhonnan is érkezzen az ember Lyonba, egy helyen biztosan áthalad: ez a főpályaudvar, a Part Dieu (pár győnek kell ejteni, ahogy Gérard Depardieu nevének végét). Ide érkeznek a TGV-k Marseille-ből és Párizsból (tényleg csak zárójelben jegyezzük meg, de hihetetlen még a szupergyors vonaton ülve is, hogy a 465 kilométeres távolság Párizs és Lyon között 1 óra 50 perc alatt legyűrhető). Szintén a Part Dieu-be érkezik a reptérről a transzferjárat, az úgynevezett Rhônexpress. Előkelő, gyors (fél óra alatt a centrumba ér), az ára viszont elég brutális: 15,9 euró, a retúr 27,5 euró, de valamivel olcsóbb az interneten elővételben.

És szintén a Part Dieu-ből indul a 3-as villamos (Tram3, T3 neveken fut), amely az új stadionhoz visz, ahol a magyarok is játsszák a portugálok elleni mérkőzésüket. Nem szabad összekeverni a régi stadionnal, a Gerlanddal, amely viszonylag közel van, a B metró is elvisz oda. Nem, nem, ez túl egyszerű lenne, nekünk most a távolabbi stadion kell. A 3-as villamossal kell elég sokat utazni a külváros felé, és arra számítsunk, hogy békeidőben, vagyis ha nincs épp foci-Eb, nem is hajt be a villamos az épület elé.

A lyoni közlekedésről még azt érdemes tudni, hogy a három magyar Eb-helyszín közül itt a legdrágább. 1,8 euró az egyetlen utazásra szóló jegy, míg a napijegy (Ticket Liberté 1 jour) 5,5 euró. Ez viszont, figyelem, nem 24 órára, hanem csak az adott napra szól, bármikor is vesszük. Cserébe van esti jegy (Ticket Liberté Soirée) 3 euróért, amely este hét órától üzemzárásig korlátlan utazásra használható.

A Part Dieu-t két dologról lehet megismerni. Egy hatalmas bevásárlóközpontot húztak fel mellette, itt mindig nagy a nyüzsgés, illetve pár lépésre a csomóponttól látható Lyon egyik legmagasabb épülete: a Hotel Radisson Blu. A szállót kilométerekkel odébb is jól lehet látni, egy hatalmas, szivar alakú, barna épület, amelyre – bárkit is kérdeztem eddig – a ronda szó a legmegfelelőbb jelző. Arra viszont jó, hogy ha eltévedünk, mindig eltalálunk a Part Dieu-höz.

A Rón, a Szón és a Preszkil

Lyon jelképe nem véletlenül nem ez a ronda szivar lett, hanem a két folyó és a hangulatos óváros a Notre-Dame-mal. Kezdjük a legfontosabbal; a magyar szem számára furcsán leírt folyók (Rhône és Saône) nevének kiejtése, bármi más képződményeket hallanak magyaroktól, helyesen: rón és szón. Ha ránézünk a térképre, a Szón folyik balra, a Rón jobbra, a Szón kisebb, a Rón valamivel szélesebb, és Lyon közepén találkoznak.

Ennek a találkozási pontnak külön neve és kultusza van Lyonban, ez az úgynevezett Confluence (konflüansz), az összefolyás. Nagyon érdemes ide elmenni, mert itt látható Lyon egyik legkülönlegesebb épülete, a 2014-ben felhúzott Musée des Confluences, az Összefolyás Múzeuma, ahová – ha van pár szabad, kulturális életre szánt óránk – 9 euróért jó ötlet betérni. Az épület belülről és a kilátás a tetejéről önmagában megér ennyit, de bent a kiállítás is nagy élmény az emberiség, az univerzum, az állatvilág, a civilizáció történetéről interaktív formában.

A Rón és a Szón között található Lyon igazi központja, amit a helyiek fellengzősen félszigetnek, Presqu’île-nek (preszkil) neveznek. A Preszkil hemzseg a látnivalóktól, bároktól, éttermektől, boltoktól, találkozási pontoktól. Lyon egyik legdrágább vidéke ez, de általános hüvelykujjszabályként jegyezzük meg, hogy minél északabbra megyünk, annál olcsóbb beülni valahová.

Például a Perrache pályaudvarnál, a Victor Hugo szobor tövében vagy picit feljebb, a Bellecour térnél ugyanaz a kávé, bor vagy sör másfészer drágább lehet, mint két kilométerrel északabbra a Városháza környéki hangulatos kocsmákban és presszókban. Hogy ennél is konkrétabbak legyünk, ez egy presszókávénál 3,5, illetve 2 eurót, a sörnél 7 és 5 eurót, egy pohár bornál pedig 5 és 3 eurót jelent.

És ha már a boroknál tartunk: a régió egyik leghíresebb borfajtája a Beaujolais nouveau, amelyek jellemzője, hogy kevés ideig erjesztik, és gyorsan palackozzák. Emiatt a végeredmény világos, könnyű vörösbor. Lyonban külön versenyt is rendeznek minden évben a „bozsoléknak”, érdemes kikérni valamelyik bárban egy pohárral. Ha pedig ajándékba viszünk, a közértekben kapható ebből, illetve a bordeaux-i borokból is szép számmal.

Szurkolás XIV. Lajossal és a kis herceggel

A Preszkil központi ékessége, amely most a foci szempontjából megkerülhetetlen helyszínné válik, a félsziget közepén található óriási tér: a Place Bellecour (kérjük szépen, ejtsék belkúrnak). A Bellecour jelentése szép udvar, és udvarnak valóban szép is. Amúgy viszont a több helyen vörös salakkal leborított totál üres tér nem épp a szépségével nyűgöz le, hanem a méreteivel.

A Bellecour Franciaország ötödik legnagyobb tere, a bordeaux-i Quinconces (tudják, a King Kong), illetve a párizsi Concorde tér a kiterjedésben előtte jár. A Bellecour azonban kizárólag a gyalogosoknak van fenntartva, csak a szélein haladhatnak autósok. Így pedig a maga 62 ezer négyzetméterével állítólag Európa legnagyobb gyalogos tere.

Ezek után nem meglepő, hogy itt alakították ki az Európa-bajnokság alatt a fanzone-t, és már nem is tűnik túlzónak, hogy naponta 20-22 ezer embert várnak szurkolni a kivetítők elé. A téren amúgy átlagos napokon sétáló párokat, tengődő fiatalokat, egy turistairodát, olykor pedig egy óriáskereket találunk. A fanzone-ban viszont nyilván a kivetítőké és a padoké lesz a főszerep.

A szurkolók nem is akármilyen előkelő társaságban nézhetik a meccseket. Két nevezetes szobrot találhatunk a Bellecouron: XIV. Lajos, a Napkirály lovas szobrát középen, a tér szélén eldugva pedig Saint-Exupéry és a kis herceg szobrát. Ez utóbbi nem véletlen: a város büszke híres szülöttjére, a repteret is Antoine de Saint-Exupéryről nevezték el.

Az átjárók, amelyek t-rabul ejtenek

A Szón túlpartján vár ránk az igazi lyoni látványosság: a Vieux Lyon, vagyis az óváros a hatalmas katedrálissal a tetején. Ez a középkori, reneszánsz negyed a szűk utcácskáival, sikátoraival, a hangulatos macskaköveivel századokkal korábbra repít vissza minden arra járó turistát, nem véletlenül lett a világörökség része.

A középkori várost azt teszi igazán menővé, hogy a házaiban most is laknak, mintha mi sem lenne természetesebb, és nemcsak méregdrága, lehúzós vendéglők sorakoznak egymás mellett, hanem megfizethető kocsmák is. Közvetlenül a Szent János-katedrális tövében például található egy kávézó (magyarul inkább ezt is kocsmának neveznénk), amely francia mértékkel mérve elég alacsony árakon számláz (egy pohár bor például 2,7 euró).

Aztán az is rendhagyó és elég haladó szellemű, hogy nemcsak az ilyen helyeken kötelező, mindenhol egysíkú történeti múzeumba lehet betérni, hanem például kialakítottak a városrész kellős közepén egy igazán ötletes Miniatűr Múzeumot (felnőtteknek 9, gyereknek 6,5 euró), ahol a különböző régi és modernkori figurákat, foglalkozásokat, tereket jelenítik meg. Tátott szájjal bámulják is ezt… a felnőttek.

És ha már az óvárosban járunk, egy fontos szót jegyezzünk meg: traboule (trabulnak kell ejteni). A traboule-ok a Lyon-szerte található átjárók, amelyek jellegzetessége, hogy kiszámíthatatlanul szövevényesen kötnek össze két utcácskát. Minden traboule-nak saját története van, külön traboule-túrákra is be lehet fizetni.

Csak itt, a Vieux Lyonban 250 traboule található, de az egész városban kétszer ennyi akad. A traboule-felfedezés alapszabálya: mindenhová be szabad menni, ami nincs lezárva. A lakók többnyire nem néznek mérgesen, ha az ajtajuknál, lépcsőházuknál egy traboule-lal szelfiző turistát találnak – megszokták.

Katedrális kontra elvágott Eiffel-torony

Ha Vieux Lyonban járunk, kötelező túra felmenni az óváros fölött magasodó dombra, a Fourvière-re. Nyugalom, nem szükséges hegyet mászni, két sikló is megmenti a lusta turistákat. Ezek sűrűn, nagyjából tízpercenként indulnak, és simán használhatóak a tömegközlekedésre váltott napijeggyel. A siklókon utazva ráadásul megdobbanhat a magyar szív, hogy nekünk ugyan csak egyetlen siklónk van Budapesten, de az mennyivel jobban lett megépítve.

A lyoni siklókról ugyanis nem lehet bámulni, fotózni, videózni a várost: nincs semmilyen kilátás, egy alagútban visznek fel a hegyre. Hasznos tudnivalók: 1. az állomás bejáratánál van egy nyilvános vécé, amely ingyenes és meglepően kulturált, 2. a jobb oldali sikló visz a domb tetejére, a katedrálishoz, a bal oldali pedig a római kori romokhoz.

Ez utóbbihoz is érdemes elmenni azoknak, akik szeretik az Aquincum-élményt. Viszont a kilátás a domb tetejéről mindenkinek kihagyhatatlan. És érdemes benézni a katedrálisba is, Notre-Dame a neve, mi más lenne.

A domb másik jellegzetes épülete a félig elvágott Eiffel-torony, amelyet állítólag azért építettek, mert az antiklerikálisoknak nem tetszett, hogy egy egyházi épület a város legmagasabb pontja. Felhúzták tehát ezt a fémtornyot 1894-ben (a Notre-Dame-ot sem sokkal előbb, 1872 és 1884 között építették), és pár méterrel rávert a templomba. A történelem igazságot tett: ketten együtt váltak a város jelképeivé.

A belvárostól, az óvárostól, a fanzone-tól meglepően sokat kell utazni az új stadionhoz, ahol Dzsudzsák Balázsék június 22-én összecsapnak Cristiano Ronaldóékkal. Egy átlagos napon bő fél óra kivillamosozni a Part Dieu-től, de mivel indítanak ingajáratokat a Bellecour és a stadion között, nyilván gyorsabb az ügymenet.

Megvan az oka annak, hogy ennyire a város szélén épült Lyon új stadionja, amelynek franciásabb nevet nem is találhattak volna: Stade des Lumières, vagyis a fények stadionja. Az elnevezés ellenére Lyon belvárosából alig látszik a kivilágított épület.

Lyon már említett másik stadionjához képest az a fő különbség, hogy ide jóval több szurkoló fér be. A Gerland csak 40 ezres, míg ez az új stadion, amelyet 2012-ben kezdtek el felhúzni, 60 ezres, és ezzel a párizsi és a marseille-i után a harmadik legnagyobb aréna Franciaországban.

Van még egy különlegessége, amely a magyar fül számára elég idegenül hangozhat: kizárólag magánpénzből épült, egyetlen eurócent közpénzt sem igényeltek rá, és most 100 százalékig magántulajdonban van. A stadiont járva ez azon is látszik, hogy nem a politikusi meg állami díszpáholyok vannak a legjobb helyeken, hanem a magáncégek szurkolószobái, amelyek közül némelyikben külön büfé és konyha is üzemel.

A stadionban minden gigantikus. A minket kalauzoló kedves hölgy ezt olyan érdekes adatokkal érzékeltette például, hogy sokkal több acélt használtak fel az építkezésnél, mint az Eiffel-torony építéséhez, vagy például annyi betonra egész évben nincs szüksége ennek a hatalmas városnak, mint amennyit itt felhasználtak.

További bizonyítékok a nagyságra: 290 ponton lehet majd büfézni, vásárolni, pénzt szórni. Az egyik büfénél beüzemelték a világ feltehetően egyik legnagyobb csocsóasztalát is – legalább 10 méter hosszú volt ránézésre. 300 kamera figyeli a lelátókat, és próbálja megelőzni a nézőtéri rendbontásokat, külön rendőrőrs is működik a stadionban. Kint 10 ezres parkolót építettek az autósoknak és külön bicikligarázst az egészségesebben közlekedőknek. A villamosmegállótól külön buszokat indítanak a bejáratokhoz, gyalog már annyira hosszú lenne.

De csak remélhetjük, hogy nem itt lesz a végállomás ezen az Európa-bajnokságon.

A klubot viszonylag későn, 1950. augusztus 3-án alapították, de így is az egyik legsikeresebb francia csapat. Hétszer lett bajnok, ötször kupagyőztes. A hét bajnoki címét 2002 és 2008 között szerezte. És az elmúlt másfél évtizedben nemcsak Franciaországban, hanem Európában is meghatározó klubbá vált, a Bajnokok Ligája csoportkörének rendszeres résztvevője, 2010-ben elődöntőt is játszott.

A klub tulajdonosa már 1987 óta a helyi üzletember, Jean-Michel Aulas. Érkezésével indult el az OL aranykorszaka, Aulas ugyanis az összes adósságától megszabadította a klubot. A Forbes listája alapján 2008-ban a 13. legértékesebb futballcsapat volt a világon. A klub örökrangsorában az 1960 és 1974 között futballozó Fleury Di Nallo áll a góllövők közül az élen. Gerland kis hercege 413 meccsen 182 gólt szerzett. A klub ismertebb játékosai voltak még Grégory Coupet, Sidney Govou, Juninho, Bernard Lacomb, Sonny Anderson, Bafétimbi Gomis.

Kocsmák

Éttermek

Látnivalók